Suzuki Alto teszt: rózsaszín pitbull

Három és fél éves kislányom percekig állt és elkerekedett szemmel bámulta az Altót. Majd kijelentette, szerinte ez a világ legszebb autója. Majd beültünk és elhallgatott. Az elkényeztetett kölyök ugyanis kicsit kevesellte bent a helyet.

Először úgy gondoltam, Csongor kolléga azért passzolta át nekem az Altót, mert így akart büntetni azért, hogy az elmúlt hetekben csupa nagy luxusautót volt szerencsém tesztelni. Aztán rájöttem, ez tulajdonképpen jutalom. Jutalom, elvégre a zemberek többsége efféle kisautókban jár a piacra, nem pedig 20 milliós Infinitikben. És valóban nem árt időnként figyelmeztetni magunkat arra, hogy az autót elsősorban erre, vagyis az olcsó helyváltoztatásra találták fel, nem pedig arra, hogy rafinált elektromotorok masszírozzák a hátunkat benne, vagy háromdimenziós navigációs berendezések osszák benne az észt. Ha fáj a hátunk, menjünk a Lukácsba, ha meg várost akarunk nézni, húzzuk fel a túracipőt és sétáljunk a járdán, ott van az igazi 3D. Esetleg bújjunk bele gyapjúbélésű papucsunkba és kapcsoljuk be a Spektrumot, de semmi esetre se vezetés közben nézegessük a műszerfali monitoron a barcelonai Sagrada Família vonalait. Szóval, lássuk, mit tud egy őszinte kisautó!

A vizsgálódást az ismertető anyagok áttanulmányozásával kezdjük. Itt botlunk bele egy alig hihető reklámszlogenbe. Az van ráírva az egyik brosúrára, hogy Way of Life. Tényleg pont úgy, mint mondjuk az Infinitinél, amivel kapcsolatban azt mondja a gyártó, hogy életstílus. A kettő között az a különbség, hogy Infinitit olyan ember vesz, aki tényleg szeretné megkülönböztetni magát a béemvésektől, míg Suzukit – és most lehet, titkot árulunk el a büszke, Esztergomba szakadt japán éceszgébereknek – nem azért vesz a magyar, mert annyira fűti keblét az örök és megbonthatatlan magyar-japán barátság, sőt, nem is azért, mert így kívánja kifejezni honszeretetét, hanem mert Suzukira telik. Ez hatványozottan igaz az Alto esetében. Bizonyos tekintetben a Suzuki is Way of Life, de erről inkább Ferge Zsuzsát kéne megkérdezni. Különben is, Gyurcsány Ferenc óta nehéz jó szívvel fogadni egy ilyen nevű autót. Merthogy az Alto neve a latin Altusból származik, ami ugyebár vertikális kiterjedést jelent. Ha viszont igazi magyar kisautóként sikerülne pozícionálni az Altót, megoldódna a probléma, elvégre az alto magyarul alt szólamot is jelenthet. Ez pedig inkább vicces, mint ciki.

Fotó: am

Az Alto kezelési útmutatója nagyjából fele akkora, mint egy igazi kocsié, viszont roppant tetszetős, kimondottan élvezet kézbe venni. A borítóra írt vastag betűs felszólítás, mondjuk, nem hiányozna róla, de ha már rányomtatták, mi is idézzük: „Mindig tartsa gépkocsijában! Fontos biztonsági, kezelési és karbantartási tudnivalókat tartalmaz.” El nem tudjuk képzelni, miért muszáj ezt a kocsiban tartani, és kis lelkiismeret furdalással csempésszük ki néhány órára, amíg nyugodtan át tudjuk lapozni. Talán defekt esetén ezzel lehet megemelés után kitámasztani az autót? Nem tudjuk. Mindenesetre a füzet vastagságát növelik az efféle megjegyzések: „Kérjük, hogy új SUZUKI-jának használatbavétele előtt alaposan olvassa el ezt az útmutatót, és időről időre vegye ismét kézbe.” Efféle gondoskodó útmutatást legutóbb Bródy János személyi igazolvány című dalából véltem kihallani. Arra már nem is tudunk mit mondani, hogy a gondos szerzők a lelkünkre kötik, hogy „a járművet ne alakítsa át”. Ja, éppen autót akartunk belőle faragni.

Nem árulunk el titkot azzal, hogy az Alto a legkisebb Suzuki, és ez a modell már nem is az első generáció, ha jól számolunk, akkor már a negyedik nemzedék. Hátulgombolós korában Marutinak hívták, és mind a mai napig Indiában szerelik össze. Generációváltás ide vagy oda, mindenestre belülről nem úgy tűnik, mintha a hosszú éveket aprólékos fejlesztéssel töltötték volna. Ami azt illeti, kívülről sem. Igaz, a fényszóró „szemek” vonalait kissé feljebb húzták, bebotoxozták a szem körüli ráncokat, de nagyjából ennyi. Persze, nem is olcsó szemfényvesztésre törekszik a kocsi: őszinte mini, nem akar többnek látszódni annál, mint ami. Olcsó kisautó, amit azért vesznek az emberek, mert pénztárcakímélően szeretnének A-ból B-be eljutni.