szerző:
Biró Csongor

A Nissan hazánkban kapható legnagyobb terepjárója pont az, aminek látszik: igazi batár, ami nem ismer lehetetlent, igénytelen, de technikailag igen fejlett. Nem érezzük magunkat rosszul sem az országúton, sem az autópályán, sem az áruház parkolójában, de nem esünk kétségbe akkor sem, ha nagy hó esik, vagy netán elfogy előttünk az aszfalt. Teherautós gyökerei egyértelműek, ára borsos.

Bár tavaly kapott egy ráncfelvarrást, nem sokat változott a Nissan monstruma. A Navarával azonos műszaki alapokra épített terepjáró korábban tesztelt változatához képest újdonság a háromliteres V6-os dízelmotor, amely 550 Nm maximális nyomatékkal és 231 lóerővel büszkélkedik – valamint új, hétfokozatú automatikus váltója. A V6-os hangja nem szép, vinnyog, sehol az elvárt mély bariton vagy a lágy dübörgés. Bármennyire is meggyőzőnek hangzanak teljesítményének adatai, a nagy tömeg miatt nem érezzük igazán fickósnak az autót. A nyomaték érezhető, nagyon beindul az autó, ám nem egyből, a váltó késlekedik, sokszor tétova, a turbónyomás lassan áll fel, így elinduláskor, megforduláskor lusta a Pathfinder, de a második ütemben már tépi fel az aszfaltot. Alacsony fordulaton nem is igazán húz, nagy tempónál, országúti tempónál érezzük igazán az izmait.

©

A hétsebességes automatikus váltó sem a dinamikus haladás híve, bár elméletileg lehet kézzel is kapcsolni, a gyakorlatban semmit sem tehetünk, kénytelen vagyunk az automatikára bízni a váltást. Alacsony fordulaton nem enged feljebb váltani (hetvennél nem enged hatosba kapcsolni, nyolcvannál már engedi, hetest csak 100 környékén lehet váltani). Makacsságáért a benzinkúton fizetünk, az ötszáz kilométeres tesztút végén 11 literes átlagfogyasztást mértünk országúti, városi és elővárosi forgalomban használva a terepjárót. A bőséges étvágyhoz hozzájárult, hogy két alkalommal terepre is vittem a jószágot, ahol összesen egy órán át bohóckodtam. Az önálló első és hátsó keresztlengőkaros felfüggesztésű Pathfinder nem vette komolyan a mezőt, a sarat, a befagyott vízátfolyásokat, de még a folyóparti laza homokot sem. A 4x4-es kapcsoló automata állásában is vígan hajtotta a kocsit ott, ahol még gyalog sem szívesen megyünk. Az összkerékhajtás zárására csak akkor volt szükség, amikor ráfektettem a hasát egy sárkupacra, de onnan is könnyen kirántottam. „Felezőt” (4L) is csak az íze végett kapcsoltam egyszer.  Terepszögei sokat sejtetnek képességeiről: első terepszöge 30 fok, a hátsó 26 fok, rámpaszöge 24 fok. Szabad hasmagassága a 18-as kerekek és a V6-os motor miatt 17 milliméterrel alacsonyabb, mint a 2,5 literes változat 233 millimétere. Maximális kapaszkodóképessége 39, maximális oldaldőlése 48,7 fok. A határőri és rendőri feladatok ellátására ideális, csak azt nem értem, hogy tudtak annyit engedni az árából, hogy megvegye az állam.

©

A váltó előtt elhelyezett forgókapcsoló segítségével választhatjuk ki az all-mode 4x4 rendszer kívánt állását. Alapesetben automatika osztja el a tengelyek közötti nyomatékot, amikor csak lehetséges, a hátsó két kerék hajtott, így mérsékelhető a fogyasztás. 4H-módba kapcsolva az első és a hátsó tengelyek közötti nyomaték fix 50:50 százalékos arányban oszlik meg, 4L-ben az önzáró differenciálzár hatású ESP segít a lehető legnagyobb mértékű tapadás elérésben. Az automatikus váltóval szerelt változathoz visszagurulásgátló és lejtmenetvezérlő is jár, gombja a kormánytól balra kapott helyet.

Futóművét lágyra hangolták, rossz úton himbálózik, a nagy kátyúkat sem érzi meg, az útpadkára úgy megy fel, mintha kavicsra lépne.

A Pathfinder tetszik nekem, férfias és könyörtelen. A háromliteres motor helyett jobban járunk azonban, ha a kisebb, de jóval takarékosabb 2,5 literes 190 lovast visszük, ami ráadásul olcsóbb is. A két teljesítményszint között nem érezni a különbséget, az előbbivel legutóbb a Navarát hajtottam terepen, ahol az autó meg sem nyikkant, és autópályán is tartotta a lépést a belső sávban.

©

Méretben, árban, erőben, dizájnban, technikában felnőtt a Pathfinder a prémium terepjárókhoz, ám minőségben, vezetési élményben, biztonságban és luxusban messze elmarad azoktól. Elég csak a borzalmasan csattanó ajtókra, a kesztyűtartó alatt levált kárpitra és a négycsillagos töréstesztre (igaz a Q7-es és a Range Rover sem jobb) gondolni. A Hyundai ix55-nek, a Mitsubishi Pajerónak és a Toyota Landcruiser prádónak viszont méltó ellenfele.

Csomagtartója és beltere tetszés szerint variálható, hét üléséből hat hátrahajtható, a csomagtér padlója sík. Bár teherautós a megjelenése és a mérete, minden kényelmi eszközt kínál, amire szükségünk lehet: három dimenziós navigáció, színes tolatókamera, xenonlámpák, Bluetooth, hangvezérlés, sebességtartó, Bose hifi. A Pathfinder három felszereltségi szinten kapható, a legolcsóbb is 12,18 millió forint. A tesztelt bőrös LE változat ára 14,9 millió forinttól indul, ám a V6-os dízel (automatikus váltóval) drágább: 16,78 millió forint. A hifivel összekötött Nissan Connect rendszer felára 1,01 millió forint. Még a 190 ezer forintos metálfényt és a tetőrudakat felszámítva 18 milliónál tartunk, ami sok. Még vezetői autónak is, igaz, vannak olyan fegyveres testületek, ahol a pénz nem számít, ha a vezetők kényelméről, biztonságáról van szó. Vontatáshoz ideális, 3,5 tonnát is köthetünk utána, hajósoknak jó szolgálatot tehet. A kalaptartót kézzel kel mozgatnunk, nincs sem teleszkóp, sem madzag – elég olcsó megoldás. A csomagtérajtót nehéz mozgatni, gyengébb nők nem is tudják lecsapni rendesen. A hátsó szélvédő azonban külön is nyitható, a rendszámtábla fölötti nyitóval.

Magasan ül a vezető, a nagy tükrökkel jól átlátható az autó, a parkolásban tolatókamera segít, a tolatóradar feláras. Nem ergonomikus a vezetőhely, a számos kapcsoló kaotikusan van elhelyezve, összekeverték a klíma, a szórakoztató elektronika, a biztonsági elektronika és a 4x4-es hajtás vezérlőgombjait. A kormány multifunkciós, szervója lágy. Az autó a második sorban is felettébb kényelmes, terepen csúszkálnak az utasok hátul.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.

Biró Csongor Autó

Nissan Micra teszt: leszámolás a dízelmotorral

Negyedik generációjába lépett a harmincéves múlttal büszkélkedő Nissan Micra. A kisautó feladta korábbi merész formáját, de megőrizte értékeit: olcsó fenntartás, gazdag felszereltség, takarékos és megbízható motor, kényelmes vezetés, praktikus kivitel. Egyféle motorral, két váltóval és három felszereltségben választható, a magyar piacra szabott áron.

Biró Csongor Autó

Nissan Qashqai teszt: mindenevő

A ráncfelvarrás általában jól sikerül az autóiparban, ritka az a kocsi, amelynek elszabják az ábrázatát. A Nissan Qashqai esetében rövid ideig tartott a műtét, a sebésznek pedig biztos keze és jó ízlése volt. Az eredmény pofás, az autó elölről és hátulról is izgalmasabb, mint az elődje. A belső változások is az ínyemre voltak, de ami szerencsére nem változott: a tartalom. A Qashqai pont olyan jó, mint amilyen volt.

Biró Csongor Autó

Nissan Navara teszt: a munkásosztály diszkrét bája

Ha nyereséges vállalkozásunk plusz millióit könyvelőnk tanácsára gyorsan és látványosan kell eltüntetni, meg se álljunk egy Navara kereskedőig. Platinum felszereltsége luxusautók csecsebecséit kínálja, 190 lóereje és 11 milliós bruttó ára is kiemeli a szorgos mindennapok munkásautói közül. Áfája még mindig visszaigényelhető, mostoha terepen is elboldogul.

Biró Csongor Autó

Nissan 370Z teszt: kutyaharapást szőrével

Nem mondom, hogy az allergiát meggyógyítja a 370Z, de azt állítom, hogy minden más betegség ellen jót tesz. Főleg a lelki eredetűekre orvosság, életkedvre derül tőle a depressziós is. Pánikra hajlamosak jobb, ha vigyáznak, a Nissan fenevadja kissé kiszámíthatatlan.