Nissan Juke duplateszt: egy szívó, egy benzines

Megosztó személyiséggel bővült a kisautók piaca, egy fura szerzettel, egy hobbittal. Egyedi, nem utánoz senkit, izgalmas motorok hajtják, és még összkerékhajtással is kapható. Az utcán megbámulják. Van olyan, aki beleszeret, és rögtön megveszi, mások utálkozva méregetik. Teszteltük az alap benzinmotorral és a turbós, 190 lovas csúcsváltozatban is. Az utóbbi lenyűgözött, ám sok érte a 6 millió.

A Nissan Juke egyszerű kisautó díszes köntösbe bújtatva. A szívómotoros ötsebességes váltója nehézkesen, ropogva működik. Kormánya túl direkt, nem pontos, csak fel- és lefelé állítható, az ülés kényelmes, de a megfelelő üléspozíció beállítása hosszadalmas. A turbós hatsebességes váltója jobban tetszett, pontosabb, gyorsabban és finomabban kapcsolt, igaz, ebben a tesztautóban csak 4000 kilométer volt, míg a 117 lovasban több mint 15 ezer.  Az autó hangos, a hangszigetelés nem prémiumos, a motor-, a szél- és a menetzaj is kellemetlen nagy tempónál. Alapjáraton csendes. A turbó süvítése jó érzéssel tölt el.

Fotó: bcs

A beltér áttekinthető, bár a piros betétek gyomorforgatóak. Minden ízében és ízlésében női autó, nem tudnám magam elképzelni benne, inkább egy Micra – bár a 190 lóerő izgatja a fantáziámat. A motor a kis Juke legférfiasabb része. Sport módban már a 117 lovas is izgalmas, az alapverzió így élvezhető, a turbós pedig inkább eco és normál módban vállalható. A 190 lovas változat sportmódban félelmetes, folyamatosan kipörgeti a kerekeket, az irányíthatatlanság veszélyét hordozza magában. Piros lámpánál érdemes sportba kapcsolni, meglepő, hogy hagyjuk ott a komolyabb márkák komolyabb autóit. Ha állathasonlatot keresünk, a szívót egy megfontolt dongóhoz tudom hasonlítani, ami ha kell bevadul, a turbóst pedig egy gonosz darázs, amely agresszív és támad mindenkire. Szem-száj eláll, amikor ezzel a kis bogárkával 180-nal kaptatunk fel az érdi emelkedőn eco módban, túl erős ez az autó. Teljesítményével a hot hatchek sorát gazdagítja. Jó vele száguldozni, sokszor bűnbe estem.

A gyengébb motorral is tartja az autópályán a tempót, ám igényli, hogy két erős kézzel tartsuk a kormányt, mert kissé izgága. A turbós változat a belső sáv ura, furcsa békaszemeivel villantás nélkül tolja le az előtte vonatozókat. Sokkal jobban tapadt az aszfaltra az erősebb, a kormányzása is precízebbnek tűnt, de magas építése miatt még így is veszélyes vele nagy sebességnél hirtelen sávot váltani, szlalomozni az autók között. Kívülről semmi nem árulkodik az erőről, talán a kipufogója vastagabb.

Fotó: bcs

A szívómotoros változat a 150 kilométeres tesztelés során 6,6 liter benzint fogyasztott száz kilométerenként számolva, úgy hogy gyakran kapcsolgattam a sportos beállítást. Az izompacákkal dupla annyit mentem és közel dupla annyit fogyasztott, a tesztelés végén 9,9 literes átlagfogyasztást mértem. Igaz, nem takarékoskodtam túl sokat a lóerőkkel, ha előttem kocsi volt, megelőztem.

A Nissan szerint a Juke-kal egy új piaci szegmenst hoztak létre: a kis crossover kategóriát. Ha van ilyen kategória, akkor a Mini Countryman, a Toyota Urban Cruiser, a Suzuki Ignis és a Ford Fusion is idetartozik. Ebbe a körbe érkezik majd az Audi Q1-es és a Mercedes BLK – ők képviselik majd a prémiumot.

A termék piaci bevezetése sikeres volt, az első öt hónapban – a 2010. szeptemberétől 2011. januárig terjedő időszakban – 32 ezret adtak el és 66 300 megrendelést adta le rá. Kapható összkerékhajtással és CVT-váltóval is.

A Nissan Juke az európai törésteszten kiválóan teljesített, öt csillagot kapott. 87 százalékos eredményt ért el felnőtt utasvédelem terén és 81 százalékot gyermek utasvédelemben. Minden Juke modell alapfelszereltsége tartalmazza az elektronikus menetstabilizálót (ESP) és 6 légzsákot.

A Juke öt verziójából négy benzines, egy pedig dízel erőforrással rendelhető. Ötajtósok, teljesítményük 81 kW-tól (110 LE) 140 kW-ig (190 LE) terjed, melyek kézi, vagy az új generációs Xtronic CVT váltón keresztül biztosítanak 2WD, vagy 4WD hajtást.

Fotó: bcs