Alfa Romeo Giulietta QV teszt: Juliska vadul szereti

A zöld hullám ellenére vannak még izmos autók, még akkor is, ha a társadalom túlszabályozott öncenzúrája rossz fénybe veti őket és rajongóikat. De álljunk ki bátran a jogainkért, lobbantsuk lángra akár a Parlament őrbódéit is, ha a legvégsőbb, legelemibb jogunkat korlátoznák: a száguldás és a lóerők szeretetét. Vagyis, ha elvennénk tőlünk Juliskát, a négylevelűt.

Az 1,75 literes turbo benzina, alias TB (Tibi) a legjobb és legmodernebb motor az Alfa háza táján. Persze a Giulietta csúcsváltozatában a GTA idők tiszteletére tehettek volna egy szépen morgó V6-ost, de sajnos, az már a múlt, a Fiat-csoport pedig a jövő bajnoka kíván lenni. Ehhez kis motorokra és nagy erőkre van szükség. A Giuliettában mindez megvan, de nem adja olcsón magát.

Fotó: bcs

120 lóerős Giuliettát 5,45 millióért kapunk, a 235 lovas változat alapára 8,27 millió forint, igaz a quadrifoglio verde (négylevelű lóhere) felszereltség mindent tartalmaz, ami egy férfiember túléléséhez kell: hétlyukas, 17 hüvelykes könnyűfém felniket, 225/45-ös sportgumikat, 20 milliméterrel leültetett sportfutóművet, 330 milliméteres féktárcsákat, Brembo négydugattyús piros első féknyergeket, piros cérnával varrott sportkormányt, sötétített üvegeket, fűtött külső visszapillantó tükröket, alumínium pedálokat, szálcsiszolt sötét alumínium betéteket a műszerfalon - ráadásul megszabadították az autót a stop-start rendszertől. Alapáras volt még az autóban a tempomat, a kétoldali kipufogóvég, a Q2 elektronikus fékdifferenciálzár, az automatikus vezérlésű kétzónás klíma, a 280 wattos hangrendszer, a ködfényszóró, valamint a LED-es nappali fény. A bixenon lámpákért 198 ezret, az első kartámaszért 35 ezret, a hátsóért 45 ezret, az elektromosan behajtható tükrökért 40 ezret, a dupla napfénytetőért 355 ezret, az elektromosan állítható deréktámaszért 68 ezret, a navigációs rendszerért és a Bluetooth-os telefonálásért 489 ezret, a tolatóradarért további 116 ezret kell fizetni. Persze az extrák többsége különböző csomagokban olcsóbban is választható, tesztautónk végső ára így 9 millió forint körüli.

Sportfutóműve (elöl gólyalábas, hátul többlengőkaros, jórészt alumínium) nem szereti a kátyús telet, a rossz pesti és budai utakon úgy ráz, mint a fene. Epekedtem az autópályák iránt, minden nap kénytelen voltam kinézni a közeli két- és többsávosokra, és adózni a sebesség oltárán a római istenek tiszteletére. 100-ról 200 kilométer/órás sebességre olyan szépen és gusztusosan gyorsul, hogy azt tanítani kellene.

A 235 lóerőt ritkán használjuk ki a hétköznapokban, ha nem akarjuk, a kocsi nem vad, normálisan is lehet közlekedni vele, ehhez persze el kell felejteni a sport módot, mert olyankor hirtelen haragúvá válik, folyton ágaskodóvá, kötekedik mindenkivel, és fölöslegesen égetjük a kuplungot, illetve a drága benzint.

Leszámítva a DNA élménykapcsolót (A DNA technológia háromféle beállítást tesz lehetővé, ami a jármű teljes viselkedését úgy módosítja, hogy az valós időben reagáljon a sofőr igényeire, például szabályozza a kormányzás direktségét, a motor reakciókészségét, a Q2 elektronikus differenciálmű és a menetstabilizáló rendszer (VDC) beavatkozását. Dynamicban a kormányzás rásegítése is húsz százalékkal csökken, engedékenyebbé válik a menetstabilizáló, bekapcsol az ívbelső kerekeket fékezgető Q2, túltöltéssel növelhető a nyomaték. 5-7 barral megemeli a fékrendszer nyomását, ezért keményebb érzést ad a pedál, és kisebbet kell rajta rúgni. A menetstabilizálót teljesen kikapcsolni nem lehet. ), a navigációs okos kijelzőt és a Bluetooth-t, nincs túlbonyolítva a kocsi - ez olasz autónál nem is baj. A túlrobotizált világunkban jó néha hagyományápoló benzinzabáló fenevadakat kergetni, még akkor is, ha a Giulietta csupán hormonzavaros kecskebak, amely a vegyszerekkel túlkezelt fűtől hisztériás rohamaiban gepárdnak képzeli magát - de akkor úgy is szalad. 6,8 másodpercig tart az Alfa Romeo Giulietta QV 100-as sprintje. Szóval lehet élvezni az életet Juliskával, csak aztán bírjuk fizetni a tartásdíjat, meg állambácsi sárga csekkjeit. Ha nem vigyázunk, a Giulietta úgy szaporítja ezeket, mint egy városházi pénzjegynyomda.

Fantasztikusan kanyarodik az autó, nem tudjuk leugratni az útról, nem tolja az elejét, dinamikus módban a fékdiffi révén betapad a kanyarba, nevezhetjük akár kanyarművésznek is a QV-t. A fokozatok közötti átváltás nitrólöketnek tűnik, dinamikus módban érezni, hogy szereti a kocsi az erőszakos haladást, úgy megindul azonos gázpedál állás mellett, mintha tényleg kéjgázzal (di-nitrogén-oxid) kenegetném a torkát. A Giulietta QV-t csak így érdemes vezetni, ám a túlélés szempontjából havas, vizes, jeges hegyi úton ajánlatos kipróbálni az a (all weather), azaz időjárástűrő fokozatát is. Gyorsabb kapcsolást kíván, kiöli belőle a sportos vénákat, cserében kedvezőbb lesz a fogyasztás, akár 9 literig is levihetjük az átlagot. Bár ez lehet, hogy csak egy remény.

A kocsi fogyasztása a 235 lóerőhöz képest nem eltúlzott, de egy négyhengeres kompaktól mérsékeltebb étvágyat várunk, a 450 kilométeres vegyes üzemű téli tesztet 10,5 literes átlaggal (100 kilométerenként) zártuk.

Hangja gyenge, hiányzik a 147 GTA üvöltése, ezért még a nyomatéktöbblet sem kárpótol. Hatsebességes váltója hosszú úton jár, de pontos, forró helyzetekben a váltókar alumínium feje lehűti a kedélyeket, jó terápiás eszköz.

130-nál 2800 körül forog a főtengely, 110-nél 2500-at, 100-nál megelégszik 2100-as percenkénti fordulattal. Nagy sebességnél sem zajos az autó, annál inkább, ha rossz minőségű útra tévedünk, bármilyen fájó, de nyiszog és zörög a beltér. Utóbbi egyhangúan fekete, a kapcsolók egy része az élő legendát, a 8C Competizionét idézik. A kocsiból jól kilátunk, de a tolatóradar elengedhetetlen tartozéka. Szervokormánya üzemanyag-takarékossági okokból elektromos.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.