Megérkezett a középkategória egyik legfontosabb autójának második generációs kiadása. Továbbra is megvan benne az erős felfelé törekvés, amit a nevéhez illesztett Grand Sport is hangsúlyoz.

Nem tegnap volt, hogy 2008-ban bemutatkozott az Insignia, amely akkor a Vectrát nyugdíjazta, és mondhatni revelációszerű volt az érkezése. Sokan tartották kategóriája legformásabb autójának és a jól sikerült dizájn mostanra sem avult el nagyon. Persze nyolc év után, akár tetszik akár nem, újítani kell.

Az utód a 2013-as Frankurti Autószalonon körültolongott koncepció, az Opel Monza jól sikerült átmentése lett, már az elsőként megjelent fotók alapján látszott, hogy elegáns vonalú lesz az újdonság. Az igaz, hogy a végeredményen az orrészt tekintve van egy kis mazdásság, a hátulja pedig a mostani Mercedes kupékra hasonlít, de összkép kiadja az önálló karaktert. A hivatalosan Grand Sportnak nevezett limuzin és kombi testvére, a Sports Tourer megint népszerű lehet a középkategóriában.

Hosszabb, de könnyebb

A 4,89 méteres szedán öt centivel lett hosszabb elődjénél, vagyis néhány centivel még a kategóriában etalonnak számító VW Passatot is veri. Az előző generáció gyengéje a szűk keresztmetszet volt, kifogásolták éppen eleget, hogy belül egy kategóriával kisebbnek érződik az autó. Ezt egyértelműen sikerült orvosolni, az újdonság lényegesen tágasabb, a kabintér kilenc centivel lett hosszabb és legfőképpen levegősebb.

©

Érdekes módon a csomagtér mérete csökkent (40 literrel, 490 literesre), az ötajtós karosszériaforma ugyanakkor kiválóan támogatja a könnyű pakolhatóságot. Elegáns megoldás, hogy a csomagtérajtó a rajta lévő márkajelzést megérintve nyílik. A hosszabb karosszéria ellenére, köszönhetően a nagyszilárdságú anyagok nagyobb arányú felhasználásának, átlagosan száz kiló felett csökkent a jármű különböző verzióinak tömege.

Esztétikus kabintér

A kabintér leginkább látványos újdonsága az előző generációhoz képest, hogy eltüntették a gombrengeteget középről, csak egy 8 colos érintőképernyős egység maradt, kivéve a klíma- és fűtéspanel normál vezérlőit. Még az előző, de már faceliftes Insigniában elindultak ebbe az irányba, de akkor egy furcsa egérpados megoldást találtak ki hozzá – fellélegezhetünk, hogy az gyorsan a múlté lett, és jött helyette az érintőképernyő.

A vezető előtti műszeregység digitális már, a manapság szokásos információdömpinggel. A baloldali műszer például alapból akkumulátor-töltöttséget mutat, amivel, valljuk be, nem sok mindent tudunk kezdeni menet közben. De a rendszer a követési távolság másodpercben megjelenő értékétől kezdve, a keréknyomáson, a nagyfogyasztók energiaszükségletén át a fogyasztási grafikonunkig többféle dolog megjelenítésére is képes. A kormányra rákerült számtalan vezérlőgomb, így például kissé szokatlanul kiemelve, központi gombként a kormányfűtés(!) kapcsolója.

©

A kabintér esztétikus, az anyaghasználat is a puhább plasztikok felé lépett. Egy üzleti autónak szánt, felextrázott Insigniában pedig már a német gerincdoktorok ajánlásával ellátott AGR-tanúsítványú vezetőülést, head-up displayt találunk, no meg LED-mátrix intelligens fényszórókat, amelyek folyamatos távfényt adnak, kitakarva azt a vakító területet, amely a szemből jövőket zavarná.

Félig önvezető

Az autóban működik a félig önvezető mód, mégpedig a táblafelismerő, a távolságtartó tempomat, a sávtartó asszisztens, a vészfékrendszer és a 360 fokos kamera összehangolt rendszereként. Mindezek az eszközök mára teljes egészében leszivárogtak a prémiumgyártók termékeiből ide is, maximum a működésük finomságában nem érik el azt a szintet, amit mondjuk, egy Mercedes E-osztály ugyan ilyen rendszere kínál. Az Insigniában például, ha a rendszer gyalogost érzékel biztonsági távon belül, méretes vörös négyzet kezd villogni a szemünk előtt, rajta egy fekete gyalogossal.

©

Szolgáltatás oldalon természetesen beköltözött az Opel OnStar egy gombnyomással elérhető ügyfélkiszolgáló rendszere is, amely lényegében a kocsival összekapcsolt dedikált ügyfélközpont.

A céges ügyfeleknek havi műszaki összefoglalókat küld a rendszer egy alkalmazáson keresztül, míg egyéni felhasználói oldalról a biztonságérzetet növeli, hogy baj esetén azonnal lokalizálva vagyunk és segélyhívást küld a kocsi. (De egyébként lényegében bármit kérdezhetünk a vonal túloldalán ülő operátoroktól.)

Nagy test, nagy lóerő – nagy fogyasztás

Az új Insignia motorválasztékában, a már az előző generációból ismert 1.6 literes és 2.0 literes dízelblokkok kerültek, 170 lóerőt kínálva a nagyobb lökettérfogatú egység esetében, míg a kisebb erőforrás 110, illetve 136 lóerős. A benzinmotorok terén komoly újdonság a 1.5 literes négyhengeres direkt befecskendezésű, amely 140-165 lóerős teljesítményszintekkel érhető el.

©

Nekünk a 300-300 kilométeres tesztútra elsőként ez az új, 1,5 literes motor és a hatfokozatú automataváltó párosa jutott, ami azért adott okot némi fejvakarásra. Az új másfeles motor, amely láthatóan minden tömeggyártó kínálatában megjelent, véget vetve a lassan 10 éve tartó „downsizeingnak” alapvetően észszerű recept a teljesítmény, fogyasztás, károsanyag-kibocsátás megfelelő arányú tálalására.

Az Opel új négyhengeres turbó benzinmotorja, alacsonyabb városi tempónál viszont némileg hangos és a hatfokozatú automata váltóval nem igazán érződik 140 lóerősnek sem. A fogyasztása is meghaladta a 9 litert százas átlagban, pedig nem kínoztuk. De úgy tűnik, hogy ez a váltó hatfokozatú automata lévén 3000-es fordulatszám felett járatja a motort 140-nél, ami bizony a fogyasztás oldalán jelentkezik. Az új Insignia menetkomfortja viszont kitűnő, a menetzaj ellen jót tett az áttervezett karosszéria révén nyert alacsonyabb légellenállás.

Prémium verzió

A paletta másik szereplője, amelyet ki tudtunk próbálni, a kétliteres dízelmotor (170 lóerővel) és manuális váltóval, amely egy fölényes, hosszú utakra optimalizált üzleti limuzin. Halkan és magabiztosan teszi a dolgát, barátságos 6 liter körüli fogyasztással. Ilyenkor elgondolkodtató a dízelmotorok visszaszorítására tett egyébként sok szempontból jogos erőfeszítés. Azonban ennek is megvan a maga olvasata, mégpedig hogy nem feltétlenül a dízelmotor a rossz, hanem nagyon gyakran a választás. Lehet, hogy városba nem való a dízel, de egy naponta akár 300-400 kilométert is autózó üzletkötőnek, aki a város centrumától távol, 150-nel autózva unalmasan falja a kilométereket, szinte kamionosként, aligha van ennél jobb hatásfokú megoldás a közlekedésre.

©

Visszatérve a konkrét modellre, ebben az Insigniában a FlexRide-nevű elektromechanikus adaptív futómű is dolgozott, amelyet Sport módban használva egészen szórakoztatókat lehet autózni. Még kikapcsolt menetstabilizátorral sem válik orrtolóssá az autó. Ezzel a rendszerrel még a kedvelt nagy felnikről sem kell lemondani, a rendszer szépen eldolgozza a városi utak egyenetlenségeit is.

Konklúzió

Ami az árazást illeti, 7,6 millió forint indul az Opel új cirkálója, a céges szempontból elsődlegesen figyelmet érdemlő 1.6 literes dízelek 8,1 millióról startolnak. A csúcson lévő biturbó, 260 lóerős, OPC-line sportcsomaggal megtámogatott összkerék-hajtású benzines verzióért már 10,8 milliót elkérnek alapáron, a dízelért meg 11,3 milliót. A kombik felára 300 ezer forint. Az Opel régivonalas híveinek összességében külön érték lehet, hogy ez az utolsó nagy limuzinjuk, amely még nem francia befolyás alatt készül.