szerző:
Demeter Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Azt nem lehet mondani, hogy a Golf az autóipar zsigeri szívtiprója. De szerencsére azért vannak olyan változatai, amelyektől azonnal elterül egy igazi autóbolond. Ilyen a Golf IV-esből az R32.

Ez az a Golf, amelynek alapból nem is szabadna léteznie. Szerencsére a német konszernnél is ledobják néha a láncot, amikor látják, hogy az éppen aktuális Golf-generáció már úgyis letarolta a piacot. Ilyenkor szórnak egy kis gyöngyöt a főnökök a mérnököknek, hogy csináljanak valami játszósautót. Ilyen a VR6-os, 3.2 literes motorral szerelt, összkerék-hajtású negyedik generációs Golfból varázsolt R32. Eleve 5000 darab készült csak belőle, a felét mára vagy elpusztították vagy lepusztították, úgyhogy igazi ritkaságnak számít belőle egy szép példány. Egy ilyenhez sikerült most közel kerülnünk.

Hétvégén lesz a Hungaroringen a következő Volkswagen-találkozó, előtte sikerült összehozni egy rövid próbát a tulajdonosával.

Honnan ez az egész VW-őrület? – kérdezzük persze elsőre. "Hát, majdnem nem így lett" – mondja Zoltán. Az egész egy Honda CRX-szel kezdődött volna, arra vágyott nagyon. Ha azt ’94-ben meg tudja venni, nem sztorizna itt a Golfról. Mivel lemaradt róla, egy VW Scirocco lett a választottja, ami aztán annyira telitalálatnak bizonyult, hogy jöttek sorra a wolfsburgi autók.

©

Mint mondja, ez az R32 valamivel több, mint egy éve van nála. Beleölt nem kis pénzt és időt a keresésbe is, mert kicsit olyan ez, mint a futballmenedzserek tehetségkutató csapata. Figyelni kell, résen lenni és lecsapni. De legalábbis habozás nélkül megnézni, ha felbukkan valami, mert lehet, hogy két perc múlva már nincs meg. És bizony ez sok-sok feleslegesen elautózott kilométer jelent, mert nem csak a magyar kínálat lehet átverős.

Teljesen ugyanilyen autóból Zoltán csak egyről tud, de az duplakuplungos automata (DSG-s). Volt alkalma azt is kipróbálni, de tudta persze előtte is, jól döntött, manuális váltós kell.

Az eredetileg fekete kocsi színe a Lamborghini gyöngyház sárgája, lényegében ez volt a legkomolyabb változtatás, amit eszközölt rajta. Gyárilag összesen négy szín létezett: kék, ezüst, fekete és a vörös, de az csak Amerikának. Zoltánnak viszont ezzel a kis módosítással tetszik igazán az autó. A felnik sem az eredeti OZ Aristók, de azok is megvannak, tudja, hogy azzal fogják elvinni, mert úgy ér sokat, de neki ez a fekete küllős szimpatikusabb.

©

A vezérlésben is van egy kis okosítás, melynek köszönhetően a gyári 241 lóerős helyett 270 lóerő körül van az autó teljesítménye. A kipufogóvégek is a hatvanasok helyett százmilliméteresek, ráadásul rezonátorszelepekkel megbolondítva még mélyebb, ércesebb a hathengeres.

Pár kör erejéig toltuk csak az autót a Kakucsringen. Beülve, a mostani kütyüvilágot megelőző egyszerűség, ami a legjobban megfogja az embert. Nincs multikormány, nem őrjít meg a fedélzeti PC a G-erőkkel, meg Dynamic-móddal. A középkonzol is olyan, amihez szeretnénk lassan visszatérni. Csak néhány fontos gomb van rajta: ESP, vészjelző.

Az első pár tétova méter után visszaadja a gép azt a legjobbfajta érzést, amiért az autózást szeretni lehet. Egészen meglepő a nagyon puha kuplung, ami segít elhitetni, hogy ezzel a kocsival akár hétköznap is lehetne járni. Azzal együtt is, hogy 12-13 litert legurít a torkán. A váltó olyan röviden és pontosan jár, amit eddig csak japánoknál tapasztaltuk. A gázpedál viszont már sóhajtásra is reagál. Hogy hogyan, arról itt egy kis ízelítő:

A nyomaték és teljesítmény is olyan szépen, egyenletesen épül fel, vigyázósan az 5000-es fordulatszám körüli váltásokig, hogy aztán kicsit jobban belelendülve feljebb pakoljuk az élvezeteket. Pályán a futómű persze nem tűnik brutálisnak, de amikor a belső képek erejéig árnyékot keresve közútra is kimentünk vele, már éreztük, hogy sajnálnánk ezzel döcögni a magyar utakon. A tankcsapdás magyar aszfalton nagyon észnél kell lenni. Ugyanígy a kőfelverődésekkel sem lehet nagyon mit csinálni, amelyek nyomaiból már van pár az első elemen.

©

Persze érdeklődünk arról is, milyen a magyar VW-s közösség. A nagy törésvonal itt igazán a dízel-benzin fanatizmus mentén van. A két vallás hívőinek a maguk oldaláról nyilván megvannak az aduászai. Műszakilag a tuningban a turbósítás lenne az út felfelé, amit rettenetes itthon is lepapírozni. Abban a határ a végtelenség, 600 lóerő sima ügy egy ilyen alappal. De persze ki mit szeret. Zoltánnak például nem vágya, hogy utcai dragstert faragjon a kocsiból.

Ezekben az autókban úgyis a melléjük felépülő legendák a szépek igazán. Minthogy, állítólag tényleg léteznek olyan sorozatok, amelyek 20 példányban készültek és arab sejkek vették meg őket, majd azóta vákuum alatt tartják az autókat "üvegkalitkában". Az őrület Zoltánnál is egy 2.9 VR6 Corrado formájában csúcsosodna ki, vagy még inkább egy Golf II 1.8 G60 Rally-Syncróban, amiből aztán végképp nincs, de azért jól megvan addig is az R32-vel.

És hogy mennyibe kerül egy ilyen kaliberű kocsi? Konkrét árakról meglehetősen nehéz egy ilyen autó tulajdonosával beszélgetni. Persze van az a pénz, amiért megválna tőle – de szerintünk leginkább csak akkor, ha már célkeresztbe került egy, a fentebb említett modellek közül. Addig azért lehet még tenni a 2004-es svájci szerzeményébe, amelynek órájában jelenleg sem kevés, 200 ezer kilométer van.