szerző:
László Ferenc

Fényterápia, lávaköves masszázs és pezsgőhűtő – a csillagos stuttgarti márka minden földi jóval felvértezte négy keréken guruló wellnesslakosztályát. Csaknem 1000 kilométeren át élveztük a vendégszeretetét.

45 esztendő telt el azóta, hogy a Mercedes 1972-ben bemutatta a W116-os luxusautót, mely elsőként viselte magán az azóta világszerte ismert és elismert S-osztály jelzést. A német prémiummárkának ez az a modellje, melyben mindig a legújabb technológiák landolnak és természetesen a legnagyobb mennyiségben.

Az igazi "mindent bele" szériából 2013-ban mutatkozott be a hatodik generációs kiadás, a W222, és most ebből jött ki a félidős ráncfelvarráson átesett új változat.

Képgaléria.
©

Más szemekkel

Laikusok számára nehéz feladat a kifutó és az új modell egymástól való megkülönböztetése, ugyanis a stuttgarti dizájnerek ezúttal nagyon óvatosan bántak a tervezőprogramokkal. Talán úgy a legkönnyebb felismerni az új modellt, hogy ennek fényszórójában három hosszanti és ívelt menetfény-csík található. És ha már itt tartunk: a teljesen LED-es fényszóró akár 650 méterre is képes elvilágítani, vagyis messzebb, mint a 7-es BMW 600 méteres hatótávolságú lézerlámpája.

Nem mértük le, de vélhetően mind a 650 méter megvan, az S-osztály lámpája éjszaka is szinte nappali fényességet áraszt. Ha pedig mindez kevés, ott az éjjellátó kamera, ami piros kerettel jelöli az amúgy szabad szemmel láthatatlan, előttünk kószáló gyalogosokat.

Visszakanyarodva a külcsínre, elöl a korábbiaknál nagyobb légbeömlő nyílásokra lehetünk figyelmesek, hátul pedig a szélesebbre vett kipufogóvégek, illetve az apró csillogó kristályokkal ékesített lámpák jelentik a változást. Kívülről körülbelül ennyi az újítás, ami persze nem baj, hiszen az S-osztály vonalai négy év után sem öregedtek meg.

Tesztautónk egy Lang, vagyis 13 centiméterrel nagyobb hosszabb tengelytávolságú "elnöki" kivitel, és elképesztő, ahogy a mercisek ezt az amúgy sokszor otromba betoldást milyen elegánsan rejtették el az 5,25 méter hosszú kasztnin. Nincs faragatlan limuzinérzése a szemlélődőnek, a dizájn a "langosítás" ellenére is könnyeden elegánsnak mondható.

Képgaléria.
©

Minőség és luxus kimaxolva

A vezetőülésben helyet foglalva egyetlen másodperc alatt az az érzése támad az embernek, hogy hazaérkezett. A felhasznált anyagok és az összeszerelés minősége teljesen összhangban van a sok tízmillió forintos árcédulával, bárhova nyúlunk, mindenhol remek tapintásérzetű és tetszetős felületek, illetve kezelőszervek találhatók. Újdonság a műszerfalon és az ajtókon végigfutó nyílt pórusú fabetét, mely azt az érzést kelti, mintha nem lenne lelakkozva. Persze le van, csak éppen ezt nem lehet érzékelni. Ami fémnek látszik, az ténylegesen abból is készült, és természetesen valódi bőrből sincs hiány.

Ez az a vezetői környezet, ahonnan a sofőr egyszerűen nem akar kiszállni egy áruház parkolójába vagy akár a saját garázsába érkezve: csak még egy perc, csak még egy perc, csak még egy...

A főnöki ülés szokás szerint a jobb hátsó: ezt néhány gombnyomással kellemesen le lehet dönteni, a jobb első ülést pedig előre lehet küldeni, és le lehet hajtani. Ez egyedül "csak" a sofőrt zavarhatja, ugyanis az első ülés fejtámlája kitakarja a jobb visszapillantó tükröt, de nincs ez másképp a 7-es BMW esetében sem. Az első ülések háttámláján méretes kijelzők figyelnek, melyek tartalmát egy távirányítóval lehet kedvünk szerint variálni. Ennél nagyobb luxust nehéz elképzelni, pedig bizony ennél is van feljebb: a nemrégiben bejelentett Audi A8-as a főnök lábát is képes masszírozni.

Képgaléria.
©

Fényterápia és egyéb úri huncutságok

Az utastérben 300 darab apró LED fényforrást rejtettek el, melyek színét zónákra bontva maximális aprólékossággal lehet személyre szabni. A hatalmas üveg panorámatető gombnyomásra elektromosan sötétíthető, illetve rolóval akár teljesen befedhető. A fűthető kormányon és könyöklőn már meg sem lepődünk, a fűthető/hűthető pohártartó azonban már nem mindennapi extra, mint ahogy a lávaköves masszázs is megér egy misét. Az ülés nem egyszerűen csak masszírozza, hanem közben lokálisan melegíti is a hátunkat, ráadásul olyan erővel, hogy még kabáton át is bőven érezni a hatását.

A Burmester hifiről csak szuperlatívuszokban tudunk nyilatkozni. Az 1590 W-os rendszer huszonhat hangszórójából még a tetőbe is jutott néhány darab, természetesen állítható megvilágítással megspékelve. Az A-oszlopnál lévő hangszóró pedig motorosan megtekerve emelkedik ki nyugvó helyzetéből és kezdi el hallószerveink kényeztetését.

©

A műszerfalon két darab 12,3 colos és kiváló felbontású kijelző teljesít szolgálatot – analóg mutatókat csak a középső időmérő órán fedezhetünk fel. A felhasználói felület rendkívül igényes és könnyen kezelhető, de néha azt érezni, hogy a mögöttes hardver kicsit alul lett méretezve: egyes menüpontok csak némi késlekedéssel bukkannak fel.

Az éjjellátó képe az immár érintőgombos új kormány mögötti, a tolatókameráé pedig a jobboldali panelen jelenik meg, és mindkét kamera képe kiváló minőségű, még éjszaka is. Ergonómiából jár a csillagos ötös, minden gomb ott és olyan formában található, ahogy azt mi magunk is várnánk. És még az index kattogása is olyan, mintha egy drága svájci óra jelezné számunkra az idő múlását.

Kedvenc italaink a két hátsó fotel közötti hűtőben utazhatnak, ezt az extrát azonban nem igazán érdemes megrendelni. Emiatt ugyanis jelentősen csökken az 510 literes csomagtartó kapacitása és praktikuma, ráadásul a hűtő mellett még a hifi mélynyomója is sok helyet elvesz a csomagjaink elől.

©

Milyen a motorja?

A Mercedes nyugdíjba küldte a V6-os 3 literes dízelmotorját, melynek helyét egy soros 2,9 literes öngyulladós erőforrás vette át. Megkockáztatjuk, hogy jelenleg nincs ennél jobb dízelmotor a piacon. Alaphelyzetben szinte semmit sem hallani a motorból, ami pörgetve kellemes hathengeres hangot hallat, de persze csak valahonnan a távoli messzeségből. Dízeles kerregésnek és vibrációnak semmi nyoma.

A duplaturbós erőforrás 340 lóerőt és 700 Nm-es nyomatékot produkál. Az 5,2 másodperces 0-100-as gyorsulási érték is tiszteletre méltó, de inkább a rugalmasság az, ami elképesztő. 100-ról 200-ra úgy gyorsít az S400d, mint sok autó 0-ról 100-ra – nincs olyan előzés, ami ne lenne megoldható maximális magabiztossággal. A sebesség elektronikusan 250-re van korlátozva.

A selymes járású dízelmotor erőből tehát nem szenved hiányt, ráadásul a fogyasztása is meglepően baráti. A majdnem 1000 kilométeres teszt során 7,5 literes átlagfogyasztást mértünk, ami kiváló érték egy ilyen 2 tonnás és nem mellesleg összkerékhajtású monstrumtól. Ezen a szinten persze senki sem az üzemanyag-költségek alapján választ autót, az viszont sokak számára nem mindegy, hogy ezzel autóval akár egy 900 kilométeres utazás is megoldható kötelező megállás nélkül.

Erről pedig maximum csak álmodhatnak a 20-25 literes fogyasztású benzines csúcsmodellek tulajdonosai.

©

Jó vezetni?

Az S400d-t elsősorban a hosszú autópályás utazásokra találták ki, de akkor sem jön zavarba, ha egy kanyargós szerpentin kerül elénk. A 3,16 méteres tengelytávot persze nehéz meghazudtolni, mindenesetre az új S-osztály olyan futóművet és kormányzást kapott, amely igen korrekt vezetési élményt biztosít. A 7-es BMW ennél némileg feszesebb, de a magyar utakra jobban passzol az S-osztály, mely még a müncheni társánál is hatékonyabban rugózza ki az úthibákat. A légrugós rendszer még arra is képes, hogy kanyarban 2,65 fokkal megdöntse a karosszériát, miközben az ülések oldalai aktív ellentartást biztosítanak.

A továbbfejlesztett kamerák és radarok a korábbiaknál fejlettebb önvezetési funkciókat biztosítanak. Elsősorban autópályán próbáltuk a technikát, ahol az S-Klasse nagyon apró kormánymozdulatokkal, egyáltalán nem darabosan követte az út ívét. A kormányt még itt is fogni kell, amire figyelmeztet a számítógép, ellenkező esetben pedig inaktiválja az önvezetést. Az előttünk haladó jármű akár egyszerű indexeléssel is megelőzhető, a 250 méterre előre látó autonóm rendszer mindent elvégez helyettünk.

Az önvezető autókat egy ötös skálán osztályozzák, melyen az S-osztály a Level 2-es csoportba tartozik, és amelyen a kormány és pedál nélküli teljesen autonóm autók lesznek az ötös szinten. E tekintetben a nemrégiben teljesen megújult A8-as Audi előnyben van, ugyanis a világon elsőként Level 3-as önvezetésre képes, vagyis az S-osztálynál kevesebb vezetői beavatkozást igényel. Remélhetőleg hamarosan az A8-ast is lehetőségünk lesz kipróbálni.

Képgaléria.
©

Konklúzió

+ : nem túl hivalkodó forma, luxus beltér, maximális kényelem, továbbfejlesztett technika, kiváló dízelmotor, nagy hatótávolság.

: a menürendszer néha belassul, csak Level 2-es önvezetés, korlátozott méretű csomagtartó, alapáron nem sok mindent kapunk.

Az S-osztály mindig is a luxusautók etalonja volt és most felvarrták azokat az apró ráncait, melyek az elmúlt négy évben megjelentek rajta. Sehol sem kellett sokat módosítani rajta ahhoz, hogy továbbra is ez a prémium modell nyújtsa a leginkább hibátlan wellness-érzést. Lehet, hogy a 7-es BMW kicsit sportosabb és az A8-as Audi kicsit fejlettebb, azonban mind közül az S-osztály nyújtja a minden fronton leginkább kiegyensúlyozott teljesítményt.

És ez az autó, amivel inkább nekivágnánk egy Budapest–Stuttgart-útnak, mint egy német légitársasággal.

Az S400d 4Matic Lang alapára 31 millió forint, a korrekt módon, de azért nem fullosan felextrázott tesztautó pedig 51,6 millió forintba kerül. Legolcsóbban 26,5 millió forint ellenében lehet S-osztályunk, egy S350d, a plafont pedig a 73,5 millió forintos alapárú S65 jelenti.

©