Arannyal és mikrohullámmal az Alzheimer-kór ellen

2006. március 30., csütörtök, 11:48 • Utolsó frissítés: 2006. március 30., csütörtök, 13:24
Szerző: hvg.hu

Az Alzheimer-kór az egyik leggyakoribb szellemi leépülést okozó idegrendszeri rendellenesség, amely főként, de nem kizárólag az idős embereket sújtja. A kór legfőbb jele az emlékezet-kiesésen kívül a betegek agyán található amiloid plakkok megjelenése. Ezek ellen védekezhetünk parányi aranylapocskákkal – vélekedik egy spanyol-chilei kutatócsoport.

A 65 év feletti emberek 5 százaléka szenved az Alzheimer-kórtól. A betegség súlyos mentális rendellenességgel jár, amely veszélyezteti az önellátó képességet és a személyiség teljes elvesztéséig fokozódhat. Bár számos kutatócsoport dolgozik a megfelelő kezelés kidolgozásán, jelenleg a leépülési folyamat visszafordíthatatlan. A legújabb kutatásban az idegsejtek megfelelő áramlását gátló fehérjegomolyagokkal kapcsolnak össze nano milliméternyi aranyrészecskéket. Az eljárás sikerét a kutatók eddig csak kémcsőben végzett kísérletekkel igazolták, most azonban arra is kíváncsiak, hogy vajon az élő szervezetben is működik-e. Hasonlóan bizonyítottan sikeres állatkísérleteket végeztek rákos sejtek esetében. Marcelo Kogan, a Santiago de Chile-i Egyetem kutatója és csapata minderről a Nano Letters című szakfolyóiratban publikált.

A kór kialakulásának korai stádiumában beépülnek az agyba az úgynevezett béta-amiloid plakkok (fehéres lerakódások az agykérek idegsejtjeinek felületén). Emiatt hibásan összeállt fehérjemolekulák rakódnak rá az idegsejtekre. Ezek a plakkok felelnek a későbbi idegsejt pusztulásért, és az Alzheimer-kór további szövődményeiért, csakúgy, mint az ezzel gyakran társuló agytérfogat-csökkenésért. Koganék kísérletében néhány milliomod milliméter méretű aranylapocskákat összecsomósodott amiloid-plakkokkal raktak egy edénybe, majd néhány napig állni hagyták. Végül egy órára gyenge mikrohullámú sugárzásnak tették ki a kísérleti oldatot. Az eredmény meggyőző volt: a fehérjecsomók nemcsak feloldódtak, de nem is kapcsolódtak többé újból össze.

A kísérletben használt sugárzás szintje annyira alacsony, hogy az egészséges sejtekre egyáltalán semmilyen hatást nem gyakorol – mondják a kutatók. Ha tehát az állatkísérletek sikeresnek bizonyulnak, akkor érdemes olyan további plakk-képződéssel járó betegségek esetében is megpróbálni az alkalmazását, mint a Parkinson-kór vagy a Huntington-kór.

Kinyomtatom • Elküldöm