Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A cukorbetegségben szenvedők sokszor még akkor is vonakodnak az inzulinkezeléstől, amikor megkezdését már régóta indokolttá tenné az állapotuk. A súlyos egészségügyi szövődmények kockázatát is mintha inkább vállalnák, holott ma már arra is van megoldás, hogy az inzulinadagolást a lehető legkevesebb szúrással oldják meg - derült ki a Magyar Diabetes Társaság konferenciáján elhangzottakból.
|
|
Több mint félmillió embert érint hazánkban a diabétesz és legalább ugyanennyi a fel nem ismert beteg. A kór kezelése különös gondosságot igényel, hiszen fokozott figyelmet kell fordítani a kísérő szövődmények felismerésére, kialakulásuk megelőzésére és kezelésükre is. A terápia fő célja, ami egyben a szövődmények megelőzésének legjobb eszköze, a beteg vércukorszintjének hosszú távon is közel normális szinten tartása (az úgynevezett normoglikémia biztosítása).
A cukorbetegek zöme (90%) 2-es típusba tartozik. A "lassan" kialakuló kór egyik fő jellemzőjeként náluk a hasnyálmirigy nem rendelkezik azon képességgel, hogy az étkezések után megfelelő időben és mennyiségben bocsásson ki inzulint. Ezen gyors és korai inzulinválasz volna a szervezet első védekező mechanizmusa a veszélyes étkezés utáni vércukor-csúcsok ellen.
Az étkezés után kialakult vércukorcsúcs a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának, az ebből adódó halálozásnak egyik legfontosabb, önálló kockázati tényezője, mondják a szakemberek.
Vizsgálatok kimutatták, hogy az általában normál vércukorszinttel rendelkezőkhöz képest 34 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg szívbetegségben azok a betegek, akiknél kialakul az étkezések utáni túlzott vércukorcsúcs. Az említett vizsgálati eredmény miatt tehát nem elég csupán az általános cukoranyagcsere jellemzőinek a figyelemmel kísérése!
Kinyomtatom
Elküldöm
