Férfiak új szerepben: főállású apák?

Ma már Magyarországon sem ritka, tőlünk nyugatabbra pedig bevett gyakorlat, hogy az apa marad otthon a gyerekkel, miközben a nő karriert épít. Milyen lélektani, társadalmi hatása van a változó szerepmintáknak? Szakembereket faggattunk.

Miközben az anyák kihívásaival és dilemmáival foglalkozik a világ, csendes forradalmon estek át a férfiszerepek. A mai férfiak sokkal nagyobb mértékben vesznek részt a családi életben, mint valaha az elmúlt évezredben. Az apák nevelési stílusa, a gyerekekhez való hozzáállásuk is megváltozott: gyakrabban ölelik meg gyerekeiket, segédkeznek a házi feladat elkészítésében, és sűrűbben mondják ki, hogy szeretik őket. A nők indították el a forradalmat, a saját magukéval: az 1970-es években bekövetkező tömeges munkavállalásuk egyre jobban megnehezítette a férfiak kibúvását a gyermekgondozás alól. Mi több, megmutatták a férfiaknak, hogy a munka és a nevelés nem zárja ki egymást végérvényesen.

Új szerepek. Az apának és a gyereknek is jó © Dudás Szabolcs

"Tisztában voltunk azzal, ha a feleségem szülés után nem megy vissza dolgozni, elveszíti az állását" - meséli Péter, aki másfél éves kisfiával van gyeden. "Döntésünk hátterében így anyagi okok és munkahelyi elvárások álltak. Eleinte megijedtem a feladattól, jöttek a kifogások: sosem csináltam ilyet, nincs a génjeimbe kódolva, mihez kezdek a gyerekemmel segítség nélkül?" - mesél kezdeti aggályairól a fiatal apa. Majd gyorsan hozzáteszi: "aztán szép lassan belejöttem, sőt, ma már nagyon élvezem;  a legnagyobb elismerés pedig, hogy a kisfiam nem anyáért kiált rögtön, ha valami baja van". 

Magyarországon az apák is élhetnek a szülői szabadság lehetőségével, a döntés, hogy ki marad otthon a gyerekkel, teljes mértékben a családokra van bízva. Ennek ellenére - a KSH legfrissebb adatai szerint - a több mint 235 ezer gyermekgondozási segélyre (gyes), illetve a gyermekgondozási díjra (gyed) jogosult szülő között csupán 11 ezer a férfi. S az erősebb nem képviselői leginkább a gyest veszik igénybe. A nem túl biztató hazai adatoknál csak néhány nyugati országban találhatunk jobbat. Igaz, a pozitív példaként említhető államokban az itthonitól teljesen eltérő támogatási rendszer működik.

Az eltérő támogatásokra két szélszőséges példát említett a hvg.hu megkeresésére Balogh Lídia, a Magyarországi Női Alapítvány (MONA) munkatársa. "Az Egyesült Államokban egyáltalán nincs gyermekgondozási segély, 6-7 államban viszont pár hónapig fizetett szabadságra (mint idehaza a táppénz) lehet menni. Ezután hat hétig még távol lehet maradni fizetés nélkül a munkahelytől, úgy, hogy megtartják az érintett állását" - meséli a kutató. Ezekben az államokban teljesen változó, hogy az anya vagy az apa mond-e le átmenetileg a munkájáról, ám a statisztikákból kimutatható, hogy egyre gyakrabban vállalják be a férfiak a gyermeknevelést. 

De általános gyakorlat a tengerentúlon, hogy a nagyvállalatok egyre inkább törekednek a családbarát munkahelyek kialakítására, főként férfi dolgozóik számára. Az Egyesült Államokban a cégek 12 százaléka szavatol fizetett szabadságot az újdonsült apukáknak. A nagyobb cégeknél 12 hét fizetetlen szabadság kivételére is lehetőség van. Hatvanöt másik országban szintén fizetik az apaságot, vagy adnak szülői szabadságot. 31 országban 14 hét vagy annál is több lehet ez az időszak. Azoknál a vállalatoknál, ahol felajánlják és ösztönzik a szülői szabadságot, a részvétel magas. Ám a dolgozók több mint fele mondja azt, hogy nem megy szülői szabadságra, még akkor sem, ha nagyon ajánlgatják nekik, mert nem engedhetik meg maguknak, vagy féltik a karrierüket – azaz a panaszok ugyanazok, mint a nők esetében.

A szakember szerint a hozzánk közelebb álló példa a skandináv országok gyakorlata, az úgynevezett apakvóta jelenség: nem a gyerek személyéhez fűződnek a gyermekgondozással kapcsolatos jogok, hanem mindkét szülő számára államilag elő van írva, mennyi ideig maradhat otthon gyermekével. Talán az izlandi gyakorlat a legegyszerűbb - így Balogh Lídia -, ott ugyanis 9 hónap jut egy gyermekre, ebből  hármat-hármat az anya, illetve az apa vehet igénybe, a fennmaradó három hónapot pedig megoszthatják maguk között. Abban az esetben, ha az apa nem veszi igénybe a rá eső időt, akkor az elvész, nem ruházható át az anyára. A szigorú előírásoknak köszönhetően ritka az a család, ahol az apa kimarad a gyereknevelésből.

Svédországban is hasonló támogatási rendszer működik: egy év jár az egyik szülőnek, ezen felül újabb három hónap a másik félnek, itt sem ruházható át a támogatás. Akad olyan gyakorlat is, ahol minkét szülő egyidőben maradhat otthon a babával, ám a tapasztalatok szerint - meséli Balogh - ez nem jó, mert az apa ebben az esetben más feladatot talál magának a ház körül, ugyanúgy nincs a gyerek mellett, mintha dolgozna. S így nem is alakul ki az apa-gyerek kapcsolat.