Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#5)
Sokan nem tudják leküzdeni gyakran jelentkező vásárlási kényszerüket, megveszik a fölösleges dolgokat is, ha kell, adósságba verik magukat. Szakembereket faggattunk e szenvedélybetegség veszélyeiről, az érintettek kilétéről és a segítség módjáról.
Négy új cipő, hozzáillő táskák, három nadrág, néhány blúz és szoknya, ékszerek, kiegészítők, parfümök – készít gyors mérleget az elmúlt hónap „csupa létfontosságú terméseiből” a 29 éves Ágnes, aki saját bevallása szerint imádja a szép dolgokat, ezért vásárolgat. Annak ellenére, hogy az összevásárolt holmik csupán egy részéről került le eddig az árcédula, nem gondolja, hogy megálljt kéne parancsolnia szenvedélyének. Inkább spórol máshol – mondja –, csak hogy jusson új holmikra; hogy meddig képes finanszírozni hóbortját, azt egyelőre ő sem tudja.
Kényszeres vásárlás. Az emberi kontaktus illúzióját kelti © Végel Dániel |
"A szenvedély része az életünknek, akkor van gond, ha már uralja az embert, képtelen kontrollálni a viselkedését, kiszorít más tevékenységet, és sérülnek az egyén kapcsolatai; módosult tudatállapot figyelhető meg a betegnél: a cselekvés ideje alatt mintha kilépne a valóságból, ebben az értelemben egyfajta menekülést jelent a szenvedély" – mondta el a hvg.hu megkeresésére Demetrovics Zsolt, az ELTE addiktológusa, pszichológusa.
Szerinte bárki kerülhet ilyen helyzetbe: a szenvedélybetegségeknél – beszélhetünk kémiai, illetve viselkedési addikcióról, az előző például az dohányzás, míg az utóbbi csoportba sorolható a szerencsejáték-függőség, az evési zavarok, a szexuális addikciók, illetve a kényszeres vásárlás – a függőségek hátterében nincs általános személyiségzavar. Csupán kontrollvesztésről van szó: a viselkedés feletti kontroll elvesztése a központi tünet. Számos szenvedélyünk legfeljebb furcsaságszámba megy, ha amúgy nem károsítja sem a személy, sem pedig környezete életvitelét – hiszen mindenkinek van valamilyen bolondériája –, de ha valaki naponta látogatja a szerencsegépet, vagy haszontalan dolgokra költ milliókat, az már kóros. A kényszeres vásárló ellenállhatatlan és mindent elsöprő vágyat érez arra, hogy vegyen valamit, gyakran olyasmit, amire nincs is szüksége.
„Amikor már nem mi irányítjuk a tevékenységet, hanem az irányít minket, minden bizonnyal szenvedélybetegséggel van dolgunk” – magyarázta a hvg.hu-nak Dobos Emőke klinikai szakpszichológus, aki szerint a fiatal felnőttek, különösen a nők a legyakoribb áldozatok. Míg a szerencsejáték a férfiak eszét veszi el, a vásárlási kényszer kifejezetten a gyengébb nemre jellemző. A lakosság közel nyolc százalékát érintheti élete során ez a betegség.
Az egyén életére, személyiségére destruktív hatással lévő költekezés hátterében különféle okok húzódhatnak meg – így a klinikai szakpszichológus –; a leggyakoribb, hogy tárgyi dolgokkal akarunk valamilyen érzelmi hiányállapotot pótolni. Egy magányos ember számára maga a paradicsom lehet egy bevásárlóközpont, hiszen az emberi kontaktus illúzióját kelti, látszólag társaságban, emberek között van, még ha ezek nem is személyes kapcsolatok. Akkor már általában nagy a baj, ha a páciens életében ez az egyetlen társasági forma, nincsenek barátai, párkapcsolata. A negatív érzelmi állapotok, mint például a túlsúlyosság érzése, az unalom és igen gyakran a stressz és a depresszió is kiválthatja a kóros szenvedélyt.
A könnyelmű pénzköltésre, adósságfelhalmozásra hajlamos pácienseknél gyakran lehet felfedezni szociális gátlást is. Önértékelési problémák elfedésére is szolgálhat a vásárlás szenvedélye, értékes és különleges tárgyak vagy holmik birtoklása ad magabiztosságot a lelkileg sérült egyénnek. De a referenciacsoport (akik az ember attitűdjeire vagy magatartására közvetlen vagy közvetett hatással vannak), a munkatársak is nyomhatják efelé: mindig a legújabb divat szerint kell megjelenni, divat lett márkás, drága dolgokat birtokolni.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#5)
Scrooge
RB
kolompár
golyo
Hm, ez érdekes. A hitelkártya létezését soha nem értettem gyerekkoromban: hiszen nem tök mindegy, hogy először vásárol az ember és aztán fizet vagy a vásárlással együtt?-gondokodtam. De ezek szerint biológiailag is átveri az embert, hogy többet költsön, - a józan ész nem érti csak a kémiai reakciót.<br><br> Amúgy ebben van pszichikailag valami, annyira irreális egy képernyőn megjelenő szám, vásárlásnál nem "látom", hogyan könnyebbül meg a pénztárcám, ugyanolyan csippanás a kisestélyi, mint amikor csak egy kiló kenyeret veszek.<br>Amióta egy összegben veszem fel fizetésem (részmunkaidő, így nem olyan sok), majd kis borítékokban hetekre beosztom a mindennapi életre valót, megszűntek a nagyobb túlköltekezéseim (pedig szinte mindig át kell nyúlnom a következő hetibe, és mégis kijövök).<br>