Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#5)
Sokan nem tudják leküzdeni gyakran jelentkező vásárlási kényszerüket, megveszik a fölösleges dolgokat is, ha kell, adósságba verik magukat. Szakembereket faggattunk e szenvedélybetegség veszélyeiről, az érintettek kilétéről és a segítség módjáról.
| A hitelkártya fogságában | |
A kísérletben részt vevő önkéntesekről MRI-felvételeket készítettek, miközben csokoládé és más áruk képeit láthatták, majd pár másodperccel később felvillantak a képernyőn az árak is. Ezután megkérték a résztvevőket, döntsék el, megveszik-e az árut. Az időzítéssel így a tárgy iránti vágy és a költekezéssel kapcsolatos figyelmeztetés világosan elkülönült egymástól. Ha a páciens akarta a tárgyat, az agy egyik kéreg alatti dúcának területe villant fel. Amikor megjelent a magas ár, egy jól körülírt agykérgi területet aktivált, és a többit hatástalanította. A kutatók így előre meg tudták mondani a kísérlet kimenetelét. A kísérlet azt is kimutatta, hogyan csapja be az agyat a hitelkártya (azt az érzést keltve, hogy van pénzünk), és hogyan ösztönzi az embert további vásárlásra. |
A kényszeres vásárlókat az újra és újra fellángoló, ellenállhatatlan vágy jellemzi, az átmeneti megnyugvást újabb roham követi. Vásárlás közben jellemzően izgatottak és feldobottak, utána azonban a szomorúság, a bűntudat és az önvád uralkodik el rajtuk. Valamennyi kényszer lényege: annak ellenére, hogy a beteg tisztában van azzal, hogy rossz, amit csinál, olyan belső feszültség van benne, amit csak a szenvedély "tárgyával" tud csökkenteni. Azonos tapasztalatokról számol be az addiktológus és a klinikai pszichológus is annak kapcsán, hogy általában a beteg ember környezete figyel fel a problémára, illetve mutat rá arra, hogy valami gond van. A beteg hajlamos ugyanis újabb és újabb magyarázatokat adni a viselkedésére, "még ezt most utoljára megveszem, mert rosszkedvű vagyok", sőt, sokszor azt sem érzékeli, hogy problematikus a viselkedése. Ritkán ugyan, de arra is van példa, hogy a beteg magától kér segítséget, esetleg a kényszer – már egy vasa sincs, ám a törlesztőrészleteket fizetni kellene valamiből – viszi rá.
A segítséget pedig érdemes szakemberre bízni. "A személyiséget gyógyítjuk, a mélyben rejlő problémákat egyén-, illetve tünetfüggő terépia segítségével tárjuk fel" – mondja Dobos, aki inkább a pszichoterápia híve, mintsem a gyógyszereké, de nem zárja ki, hogy olykor ez utóbbira is szükség lehet. Fontos, hogy nem a tünet kontrollálását tanítják meg a betegnek: akkor csak más szenvedélyre váltana.
Előfordul, hogy magától is elmúlik az addig leküzdhetetlennek hitt vágy, ha a beteg életében valamilyen pozitív változás következik be. De a legszomorúbb, ha valaki az egész életét így szenvedi végig: mindig akad olyan, aki "megmenti" azzal, hogy pénzt ad neki.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#5)
Scrooge
RB
kolompár
golyo
Hm, ez érdekes. A hitelkártya létezését soha nem értettem gyerekkoromban: hiszen nem tök mindegy, hogy először vásárol az ember és aztán fizet vagy a vásárlással együtt?-gondokodtam. De ezek szerint biológiailag is átveri az embert, hogy többet költsön, - a józan ész nem érti csak a kémiai reakciót.<br><br> Amúgy ebben van pszichikailag valami, annyira irreális egy képernyőn megjelenő szám, vásárlásnál nem "látom", hogyan könnyebbül meg a pénztárcám, ugyanolyan csippanás a kisestélyi, mint amikor csak egy kiló kenyeret veszek.<br>Amióta egy összegben veszem fel fizetésem (részmunkaidő, így nem olyan sok), majd kis borítékokban hetekre beosztom a mindennapi életre valót, megszűntek a nagyobb túlköltekezéseim (pedig szinte mindig át kell nyúlnom a következő hetibe, és mégis kijövök).<br>