Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kölcsönös intimitás, biztonságérzet vagy félelem és kizsákmányolás? Hol a határ az egészséges és az addiktív szex között? Mit tegyünk, ha a szexuális függőség életünk meghatározó része lett? Szexuálpszichológust, klinikai pszichológust és addiktológust faggattunk.
De mi késztet valakit arra, hogy a normális, tolerálható szexuális viselkedéstől eljusson akár az illegális, büntetendő magatartásig? A szakemberek szerint a háttérben számos ok, motiváció húzódhat meg.
Megvásárolható szenvedély. A profán harmadik? © Fazekas István |
A széttartó partnerigények pedig arra ösztönzik a férfit, hogy másfelé nézzen. A férfiaknál teljesen természetes igényként jelenik meg, hogy különböző testhelyzetekben, különböző módokon, helyszíneken, s nemcsak a genitális szexualitást preferálva éljenek nemi életet. Ám a nők többsége neveltetéséből vagy erkölcsi felfogásából adódóan mindezt elutasítja; tele vannak tilalmakkal - függetlenül attól, hogy 25 éves lányról vagy 55 éves családanyáról van szó. A tabuk, a tiltások pedig a legharmonikusabb kapcsolatban is feszültségeket szülnek.
Szintén baj forrása lehet, ha egy párkapcsolat nem a meghittségen, őszinteségen, szereteten alapul, mert ilyen esetekben könnyen érvényesülnek a dominancia-viszonyok. Úgyneveztt addiktív párkapcsolat jön létre, amelyben a társ csak a szenvedély tárgya, s a szex úgy működik, mint egy stimuláns drog. S ha a másik fél mindezt nem tolerálja, könnyen lecserélik vagy alkalmi partnerrel helyettesítik.
A férfi és a nő kapcsolatában rejtetten benne van az, hogy a nő kicsit anyja a férfinak, a férfi pedig apja a nőnek - ezek a szerepek változhatnak, alakulhatnak át egy kis jövevény érkezésekor. A pár már nem egymásra, sokkal inkább a gyerekre koncentrál, s ilyenkor érezheti elhagyatottnak magát a férfi, ami újabb késztetés arra, hogy máshol keressen kielégülést.
A tapasztalatok szerint a legtöbb érintett tagadja, hogy függőségben szenvedne, s ez igencsak megnehezíti a kezelés lehetőségét. Sokszor valami komolyabb eseménynek kell történnie ahhoz, hogy megváltozzon az illető hozzáállása: van, akit csak munkájának elvesztése, házasságának felbomlása, egészségének megromlása, esetleg a letartóztatása ébreszti rá arra, hogy tényleg beteg. A gyógyulást a pszichoterápia, illetve a tanácsadás segítheti. A kezelés során arra helyezik a hangsúlyt, hogy az érintett személy kontrollálni tudja viselkedését, és kialakíthassa az egészséges szexualitást.
Célszerű a párral együttműködni, s először azt kell megértenünk, hogy mi tartja fenn ezt az addikciós formát - magyarázza a klinikai szakpszichológus, aki szerint a tüneti kezelés belátáson alapul. Fontos kiindulópont a kezelés szempontjából, hogy a kliens elfogadja, hogy szexuális addikcióban szenved. Ki kell deríteni, hogyan gondolkodik a páciens, hogyan látja magát és a világot. A gondolkodásban viszonylag hamar lehet olyan torzításokat találni, ami elvezet a problémához. Remek példa erre az az eset, amikor a férj olyannyira idealizálta a feleségét, hogy kizártnak tartotta, a "mocskos vágyait" rajta élje ki, ezért volt szükség az alkalmi, "profán" partnerre.
Hoyer Mária szerint van, aki arra esküszik, hogy a tünetet kell kezelni, s nem kell foglalkozni az okokkal. Ő úgy véli, előbb a tüneteket kell kezelni, hogy enyhüljön a helyzet, s utána az okokat is érdemes feltárni, hiszen ellenkező esetben nagy az esélye a visszaesésnek. Ugyanakkor nem minden esetben van szükség terápiára, néhány konzultáció is elindíthat egy olyan viselkedésváltozást, amivel kölcsönösen elégedett a pár. Ha a tünetek mögött korábbi elhanyagolt problémák, például személyiségzavar, érzelmi gondok, hangulati zavarok állnak, hosszabb időt vesz igénybe a "gyógyulás". S olykor azt is tudomásul kell venni, hogy bizonyos esetekben már a szakember sem tud segíteni, olyannyira elvadult a helyzet, hogy egyetlen megoldás marad, a válás.
Kinyomtatom
Elküldöm
