„Ha elhagyom, búcsút inthetek a rengeteg pénznek”

Mások szükségleteinek kielégítéséért él, míg saját vágyairól, igényeiről szinte tudomást sem vesz - foglalhatók össze röviden a kodependencia jellemzői. Annak ellenére, hogy a társfüggő élete egy szenvedélybeteg társ mellett maga lehet a pokol, a romboló kapcsolatot képtelen felszámolni. Kiket érint mindez, s hogyan lehet kilépni az ördögi körből? Szakembereket faggattunk.

"Képtelen voltam felszámolni azokat a kapcsolataimat, amelyekben kihasználtak, minden a másikról szólt, a saját akaratom teljesen háttérbe szorult. Azt hittem, ilyen az igazán mély kapcsolat: minél jobban szenvedtem, annál odaadóbb voltam. Évek mentek el így, míg rájöttem, ez egy ördögi kör, ugyanolyan kapcsolatokat alakítok ki. Aztán megismertem egy teljesen más embert, aki mellett nem lehetett anyáskodni. Ez mentett meg" – meséli Andrea nevű interjúalanyunk, aki korábbi társfüggőségéből teljesen talpraállt.

Függés a másiktól. Hagyományos szerepek, mai elvárások © Marton Szilvia

A társfüggőség egyik legfontosabb jellemzője, hogy az érintett mindig másokra figyel, sosem magára, a mások szükségleteinek kielégítését tartja szem előtt, míg a sajátjait elhanyagolja. A kodependens ember folyamatosan retteg attól, hogy a számára fontos személy elhagyja, ezért partnere bármilyen negatív következményekkel járó viselkedését - például szenvedélybetegségét - tolerálja. Miközben túlzott felelősséget érez másokkal kapcsolatban, a saját érzéseiről tudomást sem vesz - ez a magyarázat interjúalanyunk viselkedésére is.

"A nők részéről feltehetően mindig is létezett az effajta függőség a másik személytől, a különböző történelmi korszakokban pedig ez volt a legtermészetesebb állapot; mára viszont megváltozott a társadalmi megítélése, a női emancipációval patológiás esetté duzzadt" - ad gyors hátteret e viselkedési addikcióról Kelemen Gábor, a  Pécsi Tudományegyetem addiktológusa. Kelemen szerint a társfüggőség a női emnacipáció miatt vált problémává, amióta "elvárjuk a nőtől, hogy megálljon a saját lábán". Bizonyos addikciók kitermelődnek a modern társadalomban - ilyen például a bulímia, az anorexia, a kényszeres vásárlás - , s a társfüggőség csak egyike azon szenvedélyeknek, amelyek leginkább a nőket érintik. A hagyományos női szerepekhez sokkal jobban hozzátartozott az alárendeltség, bizonyos kultúrákban még ma is így van - kapjuk meg a gyors választ, miért a nők körében fordul elő nagyobb gyakorisággal a kodependencia.

Az alkoholbetegek felépüléséhez kapcsolódik a társfüggőség felismerése: a 30-as években figyeltek fel az alkoholisták társainál egy nagyon érdekes jelenségre. Az absztinenciát elért korábbi alkoholfüggő - többnyire férfi - házastársa furcsa állapotba került: ahogy gyógyult az alkoholista, úgy jelentek meg a társ oldalán a lelki problémák. A feleség akkor omlott össze, esett mély depresszióba, amikor annak örülhetett volna, hogy szenvedélybeteg társa talpra áll. A kutatók ekkor még nem tudtak mit kezdeni a jelenséggel, a későbbi évtizedekben azonban már tudatosan vizsgálták, sőt részletezték is az addikció tüneteit.

Hoyer Mária klinikai szakpszichológus szerint a társfüggőség nagyon árnyalt és összett betegség, így számos magyarázatot találhatunk e viselkedészavara. Míg korábban másodlagos betegségnek, a szenvedélybeteg, illetve a vele élő személy zavarának tartották, ma már önálló viselkedési zavarként kezelik. A legújabb megközelítés szerint a betegség nem más, mint inkonzisztens gondoskodás, azaz nem állandó, sokkal inkább kiszámíthatatlan. Amikor esendő a  partner - például részeg -, akkor gondoskodik róla, amikor józan, akkor elutasító vele, s ezzel tudja érzelmileg magához kötni a szenvedélybeteget a társfüggő. A klinikai szakpszichológus szerint ezek nem szeretetkapcsolatok, hiszen az adok, kapok mérlege mindig aránytalanságot mutat, a hatalmi egyensúlytalanság dominál. Különféle érdekek húzódnak meg a háttérben: leginkább az, hogy a társfüggő nem mer egyedül maradni, nem bízik magában, így inkább vállalja akár egy pokoli kapcsolat velejáróit is. Sok esetben áldozatnak láttatja, ám valójában ettől érzi jól magát a kodependens személy. Inkább marad egy rossz kapcsolatban, így mindig van, amire kivetítse az őt ért kudarcok okait.