Mások szükségleteinek kielégítéséért él, míg saját vágyairól, igényeiről szinte tudomást sem vesz - foglalhatók össze röviden a kodependencia jellemzői. Annak ellenére, hogy a társfüggő élete egy szenvedélybeteg társ mellett maga lehet a pokol, a romboló kapcsolatot képtelen felszámolni. Kiket érint mindez, s hogyan lehet kilépni az ördögi körből? Szakembereket faggattunk.
|
|
A társfüggőség hátterében különféle okok húzódhatnak meg. Gyakran derül ki, hogy a beteg gyermekkorában valamilyen tarumatikus eseményt élt át, vagy nem megfelelő gondoskodásban részesült, a boldogtalan szülő gyermekére vetítette ki negatív érzéseit, netán maga az anya is társfüggő volt egy alkoholista apa mellett. Elsajátított tehát egy családi mintát a függő, megszokta ezt a fajta alkalmazkodást, hogy minden attól függ, az apa milyen állapotban van, s később, felnőtt nőként nem érti, miért van neki mindig ilyen pasija - magyarázza a pszichológus.
Kulturális különbség is állhat a betegség háttérében. Jó példa erre, ha valaki emigrál, igyekszik minél jobban alkalmazkodni, hogy elfogadja új környezete. Hoyer egy amerikai kutatást idéz, amely kimutatta, hogy a bevándorló nők sokkal nagyobb arányban lesznek társfüggők. Partnerkapcsolataikban nem ritkán indokolatlanul nagy kockázatot vállalnak, összeállnak egy szenvedélybeteg (alkohol- vagy drogfüggő) emberrel, bízva abban, hogy ők majd megváltoztatják, megmentik a szeretett férfit. Mindez persze naiv hiedelem.
| Négy ok a talpra állásra | |
|
Kontextusfüggő is lehet a kodependencia, azaz a beteg csak bizonyos kapcsolatokban, helyzetekben lesz társfüggő, ha viszont kikerül abból a kötelékből, a viselkedése is megváltozik. Jó példa erre az az eset, ha valaki hozzámegy egy tehetősebb férfihoz, s ezzel csapdába kerül, mert akkor sem tud kiszállni a kapcsolatból, amikor az már nem a régi: "ha elhagyom, búcsút inthetek e rengeteg pénznek" - hangzik a kifogás. Ebben az esteben magában a kapcsolatban rejlik a függőség.
Mivel a kodependencia megbúvó (nem deviáns) függőség, a felismerése, illetve a kezelése sem annyira egyszerű. Hiszen a szép csönben otthon szenvedő társra nem jut akkora figyelem, mint arra, aki iszik, drogozik vagy játékszenvedélye miatt elherdálja az összes vagyonát. "Általában akkor keres meg szakembert a beteg, ha hall vagy olvas valahol a betegségről - legyen az könyv, újságcikk, előadás -, s magára ismer. Annak ellenére, hogy mélyen rögzült viselkedésmintákról van szó, van megoldás; igaz, sokszor évekig tart, míg változást érhetünk el.
S hogy miért fontos a gyógyulás? A ki nem fejezett érzések, a bent rekedt feszültségek családi és gyermekbántalmazáshoz, depresszióhoz, szorongásos zavarokhoz, pánikbetegséghez, kényszerbetegséghez, alvászavarokhoz, szexuális zavarokhoz, hosszú távon krónikus betegségekhez (immunbetegségek, rák) vezethetnek.
A kezelés első lépése a betegség tudatosítása, annak felismerése, hogy a beteg tehetetlen másokkal szemben, függ tőlük. Pszichoterápiával elérhető az én tudatosságának és felelősségének megerősödése. A kezelés fontos pontja a saját igények, érzelmi szükségletek azonosítása, tudatosítása. Az egyéni pszichoterápiák mellett hasznosak a pár-, család- és csoportterápiák is. Az önsegítő csoportok többek között abban támogathatják a személyt, hogy megtanuljon fókuszban lenni, vagyis a saját érzéseiről tudjon beszélni mások előtt. Az önkifejezés gyakorlására hasznos módszer lehet a naplóírás is.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
Megvan a malária gyógymódja? »
Falbontással vitték kórházba a legkövérebb brit tinédzsert »










