Miért vált a „középidős” férfi?

A párok nem feltétlenül képesek megteremteni minden téren a tökéletes harmóniát, lehetnek közöttük filozófiai, vallási, etikai vagy szexuális, esetleg gazdasági, politikai nézeteltérések. A HVG Kiadó által megjelentetett könyvében dr. Marton István professzor e potenciális feszültségekre mutat rá, illetve ad tippeket a megoldáshoz.

A feszültségek őszinte és megoldást célzó beszélgetések formájában elvileg megoldhatók lennének, de ha a különbség bármelyik téren jelentős, vagy egyszerre több nézet mentén alakul ki krízis, úgy állandósulhat a feszültség.

Korkontroll

Megrendelem a könyvet.

Ha a pár két tagja az életformából, a gyerekek jelenlétéből adódóan egyre távolodó módon szocializálódik, más és más problémák foglalkoztatják őket, és ezeket nem tudják egységes keretben megoldani, akkor kiviszik gondjaikat a családi körön kívülre, és külső kommunikációjuk olyan eróziós folyamatot indít el, ami később visszafordíthatatlan töréshez vezet. Az anyagi feszültség több szempontból is kritikus. Az úgynevezett családi kassza átalakulóban van: az üzleti életben kezelt pénzösszegek egy része sokszor még a házastárs számára is láthatatlan marad.

A párkapcsolaton kívüli juttatások nem egy esetben a csábítás olyan lehetőségét kínálják, aminek nehéz ellenállni. A társasági kör átalakulása egy-egy karriert tekintve drámai lehet, amiben egy okos feleség vagy partner sokszor nagyon sokat tud segíteni, más esetekben viszont a külön utakat szinte előre vetíti a különböző érdeklődési és társasági kör kialakulása. Míg az asszonyok jelentős hányada a gyerekek élete köré kialakuló körben, az iskolatársak szüleivel kommunikál a leggyakrabban, a férfiakat nemegyszer a karrierépítés hozta társaságok vonzzák.

A párkapcsolatok megromlásának meghatározó tényezője a szexuális elhidegülés, a kifáradás és érdektelenné válás. A szexualitás két ember között igen fontos kommunikációt, hidat, kapcsolatot jelent, amelynek jellemzője, hogy ha e téren probléma merül fel, azt az esetek legnagyobb részében nem nevezik nevén: ha kimondják is, hogy valami baj van, nem mutatnak rá egyenesen magára a szexuális problémára, hanem álcázva, egyéb konfliktusok mögé rejtik. További gond, hogy a párok nem tudják, hova forduljanak szexuális problémáikkal, de még a pár problematikus tagja sem tud megfelelő szakembert felkeresni – így, érdekes módon, a nők gondjai leggyakrabban a nőgyógyásznál, a férfiaké pedig az urológusnál kerülnek szóba. Akkor sem közvetlenül megnevezett panaszként, hanem a panaszok hátterében megjelenő kísérő tünetként, amelyet csak a tapasztalt orvos képes feltárni és megfelelően kezelni.

Napjainkban újabb – néhány évtizede még egyáltalán nem jellemző – konfliktusforrás lehet a politikai hozzáállás, a világnézet különbözősége. Az ilyen témák a párkapcsolat elején nem vagy csak érintőleg kerülnek szóba, ám a kapcsolat alakulásával – a szélesebb baráti kör megismerésével – a napi politika begyűrűzik a családba, és egyes kérdések mentén (például a gyereknevelésben, az iskoláztatással kapcsolatban felmerülő döntéshelyzetekben) később bizony súlyos konfliktusok gócpontjává válhat. Ezekből a kátyúkból ismét csak a kérdések feltárása, a nézetkülönbségek alapos kibeszélése adhat lehetőséget a továbblépésre.

Ha az asszony a szülés(ek) után folytatja pályáját – különösen, ha ráadásul sikeres is benne, miközben a férfi esetleg megakad az előmenetelben –, ez szintén elfojtott feszültségeket generál. Hasonlóképpen, ha egyre nagyobb távolságra kerül a két partner karrierje, érdeklődése, sikerélménye, ha az egyik nem tud önfeledten és őszintén örülni a másik sikerének, hanem ebben saját sikertelenségét és kudarcát éli át, és a versenyhelyzet csak további feszültségeket szül, egyre nehezebb fenntartani a harmóniát a kapcsolatban. A szexuális, illetve társadalmi (gazdasági és karrier-) problémák általában éppen akkor vezetnek törésre, amikor a legtöbb férfi úgy érzi, hogy pályájának és teljesítőképességének csúcsán áll.

Míg a férfiak érési-öregedési folyamatai kevéssé látványosak, de persze elkerülhetetlenül folynak, az asszonyok jelentős hányada 45–50 éves korában már megél bizonyos hormonális változásokat is. Az eddig tehát többé-kevésbé egyenrangú felek küzdelmében, versenyhelyzetében az egyik fél biológiai okok miatt látványos hátrányba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül.

Miután pedig a női változókor tünetegyüttesének leggyakoribb elemei a pszichés labilitás, érzékenység, álmatlanság, ingerlékenység, az ezt meg nem értő férfi úgy érzi, hogy méltatlanul felesleges szekatúrának van kitéve. Ha ehhez a problémakörhöz a szexuális élet zavara, örömtelen kapcsolat társul, csaknem törvényszerű az új partner keresése. Noha szinte általános, hogy a krízisben a férfiak keresnek menekülési utat, egyre gyakrabban előfordul – főleg ambiciózus, karriert építő nők körében – az ellenkezője is, amikor a nő érzi úgy, hogy lépnie kell, és önmaga, aktivitása, fiatalsága látványos bizonyítékaképpen ő vált társat.