Segítség! - A negyvenedik verés után

Masfel eve elek kint az USA-ban. Az addig kedves odaado ferjem itt egycsapasra megvaltozott. Eleg sokszor kell viselnem sajnos az utesei nyomat. probaltam az itteni konzulatustol segitseget kerni, mivel nyelvtudas hianyaban kevesbe tudok a ferjem ellen fellepni. Nem sok biztato szot kaptam. A kozos gyerekunkkel zsarol, hogy Ot semmikeppen nem vihetem ki az orszagbol. A valasba nem akar belemenni. Sajnos azzal, hogy ide jottem minden tekintetben tolle fuggok, es o gondoskodok is arrol, hogy ez ne valtozzon. Az egyik ismerosomtol azt a tanacsot kaptam, hogy a legkozelebbi utesnel, doljon, torjon minden es hivjam a 911-et. Aztan legyek eros es jatszam vegig ami ezytan kovetkezik. ez az egyetlen eselyem, csak eppen senkim nincs itt aki a tamaszom lenne. Viszont mentenem kell a sajat es a gyerekeim eletet, mert nem egyszer letem megfenyegetve, hogy valahol az ocean melyen vegzem.
Konnyu a ferfiaknak az erejuket fitogtatni. Ez csak a fizikalis ero, lelkiekben az ilyen ferfi egy senki. elobb sajat magaval kell kibekulnie es akkor talan kepes mast is nezni.
Az alkohol problema nagyon is befolyasolo. Nallunk is ez az egyik nagy gond. Gond ha iszik es gond ha nem, az elvonasi tunetek miatt. Az ilyen ember egy elkulonitobe valo, ahol kezeli a betegseget, mielott ujra tarsadalmi eletet el.

Sajnos a családon belüli erőszakot mi is megtapasztaltuk több évvel ezelőtt. Anyósom mindig azt mondta, hogy türni kell, ez 20 kemény év volt. Nem mondom, hogy vert bennünket, de megcibált, rángatott, nekilökött, de még ennél az volt a legszörnyübb amikor lelkileg terrorizált engem, majd a gyerekeket is. Végül elköltözés, válás lett az eredménye, jó hosszan, mivel pert akart akasztani a nyakamba cimen elhúzta a válást minden piszlicsáré indokkal, amit persze nem győztem bizonyitani. A gyerekek azóta sem kellenek, sőt mindent elkövet, hogy távol legyenek. Az anyja minden bosszú hadjáratot kitalált már, pedig korábban igen jó viszony volt köztünk, a szüleimtől kapott összes bútor és minden egyéb beleértve szőnyegtől a háztartási gépekig amikor lecseréltük náluk landolt, ma is az van náluk. Korábban számtalanszor tanuja volt a viták és egyéb kinos dolgoknak, kérték fiukat, hogy ne tegye, de most én vagyok mindenért a hibás, ezért bosszúból nem kellenek az unokák sem. A biróság nem igen támogatja, ha egy anya 2 gyerekkel elhagyja agressziv párját, mert csak igy lát kiutat. Az egyik tárgyaláson a birónő azt mondta, hogy azzal, hogy azt mondtam el akarok válni elég okot szolgáltattam arra, hogy agressziv legyen a férjem. Hát nem tudom, az előtte lévő x idő nem bizonyiték, hogy valószinő valami oka mégis van annak, hogy idáig eljuk az ember. Azóta kivánom minden helytelen gondolkodású birónak (nőnek), hogy éljék át ők is ezt az igencsak nehéz és kellemetlen helyzetet. Sőt azóta is csak azt látom, hogy minden szemétül viselkedőnek igaza van, én 3 év eltetltével sem kaptam meg a jogerős határozat ellenére sem a nekem járó pénz és ingóságokat, hát itt tartunk, ezért nehéz és viseljük, mert a gyerekek miatt és a kilátástalanság miatt. Majd egyszer pedig ráirják a fejfánkra, hogy igaza volt, de ez a törvényadta lehetőség.<br>Egy szomorú anya.<br>

Valóban nem az alkohol a probléma gyökere... Itt társadalmi kérdésekről van szó, női-férfi erőviszonyokról, de az a nevetséges az egészben, hogy minden férfi erősebb a nőnél, mégis csak ez a deviáns hányada használja ki fizikai fölényét. Ha valakinél nincs meg az a szilárd erkölcsi talaj, ami biztosítja családja számára is a biztonságtudatot, ott alkohol ide vagy oda, rizikófaktor lesz minden... A másik oldala a dolognak, hogy benne van a pakliban, hogy a nő esetleg tűri a sérelmeket, amiért persze nem lehet hibáztatni, csak ez két emberen áll. Ha rögtön az első ütésnél lépne, talán megakadályozhatóak lennének a további fejlemények, s ami még a félelemnél is nagyobb baj, hogy néhány nő természetesnek veszi, elfogadja a férfi ilyen hatalmát a nő felett. Ehhez persze még kell idő, hiszen nem olyan régi ez az egyenlőség dolog az emberiség történetéhez képest, de majd ki kell alakulnia magának a tudatnak is, nem csak a törvényeknek és jogoknak.<br>

A családon belüli erőszak nem provokált, feldühített, vagy egyszerűen csak részeg emberek által lekevert pofon, mint ami mondjuk egy kocsmai verekedésnél történik. Itt egy másik ember fölötti uralom a tét. Ez a bűncselekmény folyamatos, és aligha az alkohol váltja ki. Inkább talán gyakoribb az alkoholisták körében. És furcsamód az agresszor eltávolítása csak tüneti kezelés, mert az áldozat jó eséllyel újra olyan párt választ, aki terrorizálni fogja. Úgyhogy ennek a jelenségnek sokkal bonyolultabb a megoldása, minthogy sitteljük le a családját terrorizáló embereket - egyébként sitteljük csak le őket! -, itt mást is kell tenni. Igencsak elkelnének a pszichológusok.<br>És ami a legszebb: néha előfordul, hogy az agresszort megöli a családja. Talán emlékeznek egy Kitti nevű bakfisre, aki vadászpuskával agyonlőtte az alvó apját. A papa előtte éveken keresztül basáskodott a család fölött, azt a lánynál elszakadt a cérna. Na itt légy okos, Jeromos! Ki is az áldozat?<br>Olvastam javaslatot kasztrálásra. Na, ha ez nem is, műtéti, vagy gyógyszeres beavatkozás tényleg lehet, hogy segítség lehet bizonyos esetekben, mert vannak olyan erőszaktevők, akiknél ennek idegrendszeri okai vannak. Igazságszolgáltatásunk azonban büntetéscentrikus. Az az eset, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, nem családon belüli erőszak, hanem egy rablás során elkövetett rendőrgyilkosság. A rablót lefülelték a zsandárok, körülfogták, és a csoport parancsnoka a törvény szerint felszólította a svihákot a megadásra. Az elő is jött, majd amikor a rendőrtiszt le akarta volna fogni, előrántott egy pisztolyt és jől lelőtte a rendőrt. Az azonban nem halt meg rögtön, hanem még visszalőtt. A pisztolygolyó szétroncsolta svihák gerincét, örökre megnyomorította. A svihák most tolókocsiban él, és vagy 20 év börtönt visel. A bűn amit elkövetett, kétségtelenül a legaljasabbak közé tartozik, de a svihák - állapotánál fogva - erőszakos bűncselekményt már soha nem fog tudni elkövetni. Bennem fölmerült a kérdés, hogy a törvény szerinti büntetés ebben az esetben nem puszta bosszú-e csupán.<br>

Válasz az 1. hozzászólónak:<br><br>A füvescigizők sokkal többet kapnak, mint az asszonygyilkosok. Elvégre az annyira durvaaaaaaaaaa dolog. Szánalom, ami ebben a világban folyik.<br>