Törölhetjük-e a jövőben fájó emlékeinket?

Némely emléktípusok gyors és szelektív törlése kívánatos lehet bizonyos klinikai körülmények esetén. De képesek lennénk befeküdni ezért egy műtőbe, vagy lenyelni egy emléktörlő pirulát? Habár jelenleg mindez utópia, megnéztük, mennyi esély van arra, hogy egyszer valóság lesz, illetve milyen lehetséges veszélyeket hordozhat az egyén és a társadalom számára.

Kitörli a rossz emlékeket a magas vérnyomás és a gyermekkori migrén kezelésére használt egyik gyógyszer - számoltak be a szenzációról nemrég külföldi és hazai lapok egyaránt. Aztán kiderült, hogy a szer valójában nem tisztogat a memóriában, csupán a rossz emlékek felidézésekor szünteti meg a velük járó kellemetlen reakciót. A szer tesztelésére hivatott kísérlet során ugyanis a résztvevőknek egy óriáspók fotóját mutogatták áramütés kíséretében. Az önkéntesek - a szer hatása alatt - tisztában voltak az áramütés bekövetkezésével, mégsem féltek tőle; tehát nem az emlékezet törlődött, csupán tompább lett a válaszreakció.

Rossz emlékek. Mi legyen velük? © Stiller Ákos

Ám egy tavaly ősszel megjelent tanulmány azt állítja, lehet törölni az emlékekből, egy állatkísérlet során ugyanis genetikai manipulációval sikerült az egér memóriájából meghatározott elemeket kiradírozni. A Xiaohua Cao sanghaji kutató által vezett kísérletben a memória működésében fontos fehérje (központi szabályozó szerepe van a tanulás és emlékezés folyamataiban) új, módosított változatát hozták létre egerekben. Az emlékezés ugyanis kémiai anyagok kölcsönhatásain, az agyi idegsejtkapcsolatok változásain keresztül megy végbe. A fehérje módosításával az emlék előhívása gátlódik, s mindez egyetlen emlékelemre is korlátozható.

"Azzal, hogy módosítjuk a szinapszisok kódolásában részt vevő fehérjéket, tulajdonképpen gyengébb (memória)teljesítményt érünk el a kísérleti állatoknál: gyakorlatilag megzavarjuk az emléknyomok konszolidációját (azaz a világról szerzett ismeretek és benyomások megszilárdulását). Ám, ha valaki egy traumatikus eseményt szeretne így elfelejteni, ez a módszer nem lenne rá alkalmas” - kommentálja a kutatás eredményeit Racsmány Mihály, a BME Kognitív Tudományi Tanszék memóriakutatója, aki a szándékos és egyéb felejtési mechanizmusok kutatásával foglalkozik.

Racsmány szerint az állatoknál - ez esetben az egereknél - csak néhány neuronhálózatnak kell összekapcsolódnia ahhoz, hogy kialakuljon egy reflexes kapcsolat. Ehhez képest amikor emberi rossz emlékekről beszélünk, az olyan komplex esemény, amelynek előhívása több különböző agyterületet érint, és azok hálózatainak egyszerre kell aktiválódnia; az egeres emléktörlés tehát nem vihető át emberre. „Tovább nehezítheti a dolgunkat, hogy életünk epizódjai, komplex eseményei nincsenek egyenként eltárolva, emlékezetünk nem raktár, ahova bepakoljuk az eseményeket; sokkal inkább egy bonyolult keresési-stratégiai folyamat révén gyakorlatilag megkonstruálja őket a memória" - ad választ  a memóriakutató arra a kérdésre, hogy valójában miért nem lenne egyszerű kiradírozni a nemkívánt eseményeket.

Mellesleg nem rögzítünk mindent a nap 24 órájában, mint egy kamera, s emlékezetünk csak a céljaink szempontjából lényeges események bizonyos töredékeit tárolja egy nagyon bonyolult szerkezetbe tördelve. A fejünkben komplex hierarchiarendszer található, az önéletrajzi emlékezeti struktúrába – amelyről ma már sokat tudunk – helyezzük a már említett töredékeket. "Az emlékezéssel újrateremtjük a megtörténteket, megkeresve azokat a specifikus részleteket, amelyek révén valódi emlékké áll össze a folyamat a másodperc tört része alatt. Többek között ezzel is magyarázható, hogy emlékeink jelentős része gyakran nem pontos."

A személyre szabott genetikával foglalkozó Meskó Bertalan debreceni orvostanhallgató, népszerű orvosi blogoló is egyetért a memóriakutatóval. „Számtalan tudományterületen folynak állatkutatások, a kutatók igyekeznek modelleket alkotni, például bizonyos biokémiai útvonalakat egerekben vizsgálni, aminek segítségével később a hasonló, emberben lejátszódó folyamatokról tudnak levonni következtetéseket." Meskó szerint azonban az idegrendszer nagyon nehezen, vagy igazán precízen nem nem is modellezhető, az ilyen területen folytatott állatkísérletek során nyert eredményekből pedig nagyon nehezen és óvatosan lehet emberi folyamatokra vonatkozó következtetéseket levonni.

Az tehát, hogy emberekben a memória kiválasztott részét törölni lehessen (például egyetlen gyógyszerrel), ma még utópia. Pedig számos kutató úgy vélekedik, bizonyos esetekben jól jönne, ha nem emlékeznénk. A felejtés lehetne például a gyógyír a posszttraumás stresszben szenvedőknek, a betegség kiváltó oka ugyanis egy traumatikus esemény - amely lehet természeti vagy emberek által okozott katasztrófa, háború, terrorcselekmény, vagy éppenséggel erőszak. Ha a páciensek nem emlékeznének, nem tudnák újraélni a megtörtént borzalmakat, azaz megszűnnének a zavar tünetei, amelyek akár öngyilkosságba is kergethetik a beteget. De nagy segítség lehetne a drogosoknak is, ha egyszerűen csak törölnék a szerrel kapcsolatos élményeket. Ugyanakkor, bármennyire meggyőzőnek tűnik mindez, nagyon sok etikai problémát vet fel. Nem beszélve arról, hogy nem kell a memóriát kiradírozni ahhoz, hogy segíthessünk az emlékeivel küzdő személynek, különböző eljárásokkal, például hipnózissal is hasonló eredményekre juthatunk.