Egyre kevesebb pár járul az oltárhoz, egyre népszerűbb a lazább kötelékeket jelentő élettársi viszony, és minden eddiginél könnyebben lépünk ki a kapcsolatainkból. Mivel magyarázható a trend, mi teszi hajlamosabbá a hűtlenségre a nőket, miért kacsingat másfelé a férfi, illetve mennyit bír ki egy jó kapcsolat? Számok, érvek, pszichoterápiás tapasztalatok.
|
|
Nemrég számolt be a világsajtó arról, hogy megcsonkítottak egy fiatal török nőt, mert az állítólag megcsalta a férjét. A véres jelenet nem egyedi, Törökországban évente sok nő esik áldozatul azoknak a megtorlásoknak, amelyeket azért hajtanak végre a hozzátartozók, mert szerintük folt esett a család becsületén. Jóllehet az ankarai kormány szigorú büntetést vezetett be az ilyen bűncselekmények ellen, a brutális hagyomány továbbra is él. Más módszerekkel ugyan, de az Egyesült Államokban, történetesen Michiganben is büntetik a hűtlenséget. Az államban a házasságtörés gyakorlatilag még mindig úgy szerepel a törvénykönyvben, mint első fokú büntetőeljárás alá vonható szexuális magatartás, amely miatt a bűnös akár életfogytig tartó büntetéssel is sújtható, míg néhány közép-keleti országban, például Iránban ugyanezért a bűnért halállal lakolhat a tévelygő.
Az említett esetek, illetve büntetések a kivételek. "A megcsalás, a válás elveszítette társadalmi megbélyegzését, a félrelépés ma már nem feltétlenül eredményezi a kapcsolat felbomlását. A hűtlenkedés sosem volt könnyebb, mint manapság, egyszerű ismerkedni, és még egyszerűbb továbblépni" - fogalmaz kissé bírálóan Tari Annamária pszichoterapeuta, aki szerint a félrelépés már nem csak a férfiak kiváltsága, a nők az elmúlt évtizedekben sokat tettek azért, hogy behozzák hátrányukat.
Boldogító döntés. Egy életre szól? © Stiller Ákos |
Jancsák Csaba, a Szegedi Tudományegyetem ifjúságkutatója korábbi megkeresésünkkor arról beszélt, "túlzás lenne azt állítani, hogy válságban van a házasság intézménye". Szerinte inkább értékváltás történt, újfajta családtípusok jönnek létre, az élettársi kapcsolatok, amelyek ugyanolyan tartósak lehetnek, mint a szentesített kötelékek, hiszen az egyre rohanóbb világban fontos a valakihez való tartozás.
Tari Annamária ugyanakkor egyenesen értékválságról beszél, amely már az emberi kapcsolatokat is utolérte. „Az emberek bizonytalanok saját érzelmeikben, életvezetésükben: nem tudjuk, mit és hogyan szeretnénk elérni, nem tudjuk, hogyan lehetnénk boldogok, illetve milyen párkapcsolattal érhetnénk el ezt” – fogalmaz a pszichoterapeuta. Nem vagyunk biztosak abban, hogy a külső szempontokat kell-e követnünk, árgus szemekkel figyelve a derékméretet, csípőbőséget, vagy éppen a bicepszet. Esetleg arra figyeljünk-e, hogy a kiválasztott megnyugtató anyagi háttérrel bírjon, netán az lenne fontos, hogy az illető partner megértő, jóindulatú, s legfőképpen optimista legyen. A nagy bizonytalanságbam megfeledkezünk a legfontosabbról, arról, hogy a saját személyiségünk pontos ismerete az egyetlen kód, amely segíthet egy jó lelki egyensúlyt biztosító párkapcsolat kialakításában. De elengedhetetlen az érzelmi intelligencia is, ami azt feltételezi, hogy nemcsak a saját érzéseinkkel tudunk jól bánni, hanem mások szükségleteit is helyesen érzékeljük.
A pszichoterapeuta szerint jellemző, hogy sokszor kapkodunk, elhisszük pillanatnyi érzelmeinket, és hagyjuk, hogy ez vezéreljen, háttérbe szorítva az értelmet. Amilyen hirtelen kialakul egy kapcsolat, olyan hamar képes eliminálódni. A statisztikai adatok szerint a válás után két évvel az emberek felének már volt új párkapcsolata, a férfiak pedig kétszer akkora eséllyel létesítenek új viszonyt, mint a nők.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm










