A rosetói rejtély: "ezek az emberek az öregségbe haltak bele"

Kivételesek című, a HVG Könyvek által kiadott könyvében a népszerű szerző, Malcolm Gladwell arra vállalkozik, hogy bebizonyítsa: ha meg akarjuk érteni a sikert, azt, hogy egy ember miért fut be, akkor alaposabban szemügyre kell vennünk a körülményeit – a családjukat, a születési helyüket, sőt a születési dátumukat is. A siker története sokkal bonyolultabb és érdekesebb, mint azt első pillantásra gondolnánk. Jó példa erre Stewart Wolf doktor rosetói vizsgálata, amelynek merőben új következtetései megváltoztatták annak idején a szívroham rizikófaktorainak megítélését. Hogy mi történt Rosetóban? Az alábbi rövid részletből megtudhatják.

Wolfnak lassan derengeni kezdett, hogy a rosetói rejtély kulcsa nem a táplálkozási szokásokban, az örökletes tulajdonságokban vagy a régió adottságaiban keresendő: a rosetói rejtély kulcsa egészen egyszerűen maga Roseto. Bruhn és Wolf a városkában sétálgatva arra is rájött, hogy mi a kulcs. Látták, hogy a rosetóiak milyen sokat szomszédolnak, gyakran megállnak olaszul fecserészni az utcán, és közösen főzőcskéznek a hátsó udvarokban. Felfedezték a kiterjedt családi kötelékeket, amelyek mentén a városka közössége szerveződött. Felfedezték, hogy egy fedél alatt gyakran három generáció lakik együtt, és hogy milyen tisztelettel övezik a nagyszülőket. Elmentek misére a Karmelhegyi Boldogasszony templomba, és megtapasztalták a közösség és a békesség légkörét. Nem kevesebb mint 22 különböző civil szervezetet számoltak össze egy városban, amelynek lakossága nem haladta meg a 2000 főt.

Magukba szívták azt a különleges, egyenlőségen alapuló közösségi érzést, ami megkülönbözteti a valós gazdagságot a sikeresség fitogtatásától, és ami segít a sikerteleneknek abban, hogy kudarcaik tapintatosan a háttérben maradjanak. A rosetóiak sikerrel telepítették át a délolasz paesani - kultúrát Észak-Pennsylvaniába, és olyan erős, védelmező és megtartó közösséget hoztak létre, amely megóvta őket a modern világot fenyegető problémáktól. A rosetóiak azért voltak egészségesek, mert onnan származtak, ahonnan , és mert abban a kicsike hegyvidéki városkában olyan világot teremtettek maguknak, amilyet.

„Emlékszem az első rosetói látogatásomra. Csak bámultam a nagy, háromgenerációs családokat, a közös ebédjeiket, a pékségeket, az utcákon fel s alá korzózó vagy a padokon üldögélő, kvaterkázó embereket, a varrodákban az ott dolgozó nőket, és a bányákban palát fejtő férfiakat – meséli a könyvükben Bruhn –, és azt mondtam magamban: nahát, ez maga a csoda!” Természetesen, amikor Bruhn és Wolf először tárták a nyilvánosság elé a tapasztalataikat és a gyógyító közösségről szóló elméletüket, erős ellenkezéssel és hitetlenkedéssel találkoztak. Konferenciákra jártak, ahol kortársaik hatalmas és bonyolult ábrákat, takaros rubrikákba rendezett adatok tömkelegét mutatták be a különböző gének és élettani folyamatok szerepéről. Ehelyett Bruhn és Wolf annak jótékony hatásáról tartottak előadást, hogy az emberek megállnak egy kis tereferére az utcán, vagy hogy három generáció él egy fedél alatt. A hosszú élet – az akkori ismeretek szerint – javarészt annak függvénye volt, hogy milyenek vagyunk, azaz milyen génállománnyal rendelkezünk. Emellett természetesen fontosnak tartották azt is, hogy milyen döntéseket hozunk – mit eszünk, milyen gyakran tornázunk, és milyen hatékonyan gondoskodik rólunk az egészségügyi rendszer. Soha senkinek sem jutott volna eszébe, hogy az egészséget a közösség terminusaival közelítse meg.

Wolf doktorra és John Bruhnra várt a feladat, hogy rávezesse az egészségügyi intézményeket és a szakembereket a szívroham egészen új megközelítésére: rá kell ébredniük, hogy soha nem fogják megérteni, hogyan maradhat teljességgel mentes a szívrohamhoz vezető betegségektől valaki, ha az illetőre csakis elszigetelt személyként tekintenek, ha csak individuális döntéseit és viselkedéseit veszik számításba. Mert az egyén mögé kellene nézniük! Méltányolniuk kell azt a szempontot, hogy milyen világban él és milyen emberek veszik körül, mert ezek a tényezők mélyen meghatároznak bennünket.