Magyar beteg: hogyan éljük túl a kórházat?

A szuperbaktériumok felzárkóztak a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos megbetegedések mellé a vezető halálokok listáján: a világon több mint 1,4 millió beteg szed össze valamilyen fertőzést kórházi tartózkodása során. Pedig az esetek zöme megelőzhető lenne, ám sok hazai kórházban a magas költségre hivatkozva nem végzik el a szűréseket, annak ellenére, hogy a kialakult fertőzés kezelése több milliós nagyságrendű is lehet. Igaz, nem csak drága módszerekkel lehet küzdeni, már a rendszeres kézmosással és a fertőtlenítőszerek megfelelő alkalmazásával is vissza lehetne szorítani a gyilkos kórokozókat.

"Súlyos autóbalesetem után több töréssel is hónapokig kórházban feküdtem, alig néhány hét után MRSA, azaz methicillin-oxacillin rezisztens Staphylococcus aureus okozta fertőzést kaptam, csak hosszas gyógyszeres kezelés után lettem tünetmentes" – meséli harmincas éveiben járó interjúalanyunk, aki azóta is retteg a kórházaktól. Félelmével valószínűleg nincs egyedül, legalábbis ha a statisztikát nézzük, 2009-ben ugyanis összesen 2135 kórházi fertőzést jelentettek a Nemzeti Nosocomiális Surveillance Rendszerbe (NNSR) – amely 2004 novemberétől működik az Országos Epidemiológiai Központban –, ezekből 22 végződött halállal és 139 esetben alakult ki kórházi járvány. Halovány jó hír, hogy a számok kedvezőbbek 2008-hoz képest, ekkor ugyanis jóval több (199) kórházi járványt regisztráltak, az aktív fekvőbeteg-intézményekben megjelent új calici vírustörzs miatt. Ám a valós számokhoz hozzá kell adni azokat az eseteket is, amelyeket az intézmények be sem jelentettek – a bejelentési hajlandóság így is közel egyötödével nőtt az előző évhez képest – annak ellenére, hogy bizonyos adatok megadása kötelező, továbbá hogy nagy kockázatú betegeket kezelnek.

Az NNSR egységes, standardizált, online adatgyűjtést tesz lehetővé az aktív fekvőbeteg-intézményekben előforduló leggyakoribb nosocomiális fertőzésekre és kórokozóikra vonatkozóan. Az NNSR két alapvető részből áll: kötelező jelentések (multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések, véráram-fertőzések, nosocomiális járványok) és önkéntes jelentések (surveillance-ok).

Máshol sem jobb a helyzet

Kórházi jelenet. Túlélni a gyógyulást Fotó: Túry Gergely

Az egészségügyi ellátás során kialakuló fertőzések világszerte a betegbiztonság egyik legégetőbb kérdését jelentik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a fejlett országokban a betegek 5-10 százaléka fertőződik meg a kórházi tartózkodás során, míg a fejlődő országokban ez az arány meghaladhatja a 25 százalékot is. Az európai adatok azt mutatják, hogy 5 millió fertőzésből ötvenezer (1 százalék) végződik halállal, további 135 ezer (2,7 százalék) esetben pedig hozzájárul a beteg halálához. A kórházban szerzett fertőzések nemcsak a meghosszabbodott kezelési idő, illetve a kórokozók rezisztenciájának fokozódása miatt okoznak sok bosszúságot, a járulékos költségek is hatalmas terhet róhatnak az adott egészségügyi intézményre.

A kórházi fertőzések 60 százalékát az úgynevezett szuperbaktériumok okozzák. Az antibiotikumok túlzott mértékű vagy nem megfelelő alkalmazása következtében ugyanis olyan baktériumtörzsek alakulnak ki, amelyek ellenállnak a legtöbb, vagy éppen minden ismert gyógyszernek, és a kórházi körülmények között – ahol zsúfoltan fekszenek a legyengült immunrendszerű, idős betegek – villámgyorsan terjednek. Ám fontos, hogy a fertőzést nem szabad összekeverni a járvánnyal; multirezisztens baktériumok csak ott nincsenek, ahol nem vizsgálják a jelenlétüket. Ezek ugyanis megtalálhatóak az egészséges emberek bőrén, nyálkahártyáján is – különösebb tünetek nélkül. A kórokozók által okozott fertőzések – például torokgyulladás, mandulagyulladás, bőrfertőzések, sebfertőzés – jól reagálnak az antibiotikumokra, jól gyógyíthatók.

Multirezisztens kórokozókból pedig bőven akad: az MRSA (ez okoz leginkább kórházi járványt, éppen ezért az új antibiotikumok is ezt célozzák meg), amelynek előfordulási gyakorisága az Európai Unió valamennyi tagországában növekszik, a penicillinszármazékoknak (methicillin/oxacillin) ellenálló „egyszerű” Staphylococcus aureus; nemrég pedig felütötte a fejét a VISA, amely olyan Staphylococcus aureus törzs, amely az eddig jól bevált antibiotikumnak is ellenáll. Jelenleg – olykor súlyos mellékhatásokkal járó – emelt dózissal még kezelhető. Ide tartozik a MECO is, amely az E.coli "továbbfejlesztett változata", de a VRE, MENB, MKLE, MACI, MPAE, MSTM rövidítésekre is érdemes odafigyelnünk.

A járványok egyharmada kifejezetten csak kórházi körülmények között alakulhat ki, hiszen az egészségügyi intézmények higiénés körülményei, az ágyak zsúfoltsága, a személyzet túlterheltsége kedvez a fertőzéseknek. Ezek évről évre problémásabbak, számos esetben (az intenzív osztályon ápolt betegek 30 százalékánál egy vagy több) felülfertőződés súlyosbítja az alapinfekciót. Leggyakrabban sebfertőzés, véráramfertőzés vagy tüdőgyulladás jelentkezik, de nem ritka az alsó légúti, húgyúti, bőr- és lágyrészfertőzés, és előfordul agyhártya-, csontvelő- vagy ízületi gyulladás is. A specifikus járványok fele jellemzően intenzív terápiás osztályokon, perinatális intenzív (születés körüli időszakban létrejött kórállapotokat, betegségeket ellátó) centrumokban, továbbá manuális osztályokon alakult ki. Ám ahol a kórházba bekerülő betegeket alapból megvizsgálják, van-e a szervezetükben MRSA, ott sem kerülhető el mindig a fertőzés; főleg, hogy a mikrobiológiai mintavételek még ritkábbak a járóbeteg-, illetve alapellátásban. A kézfertőtlenítési szabályok nem megfelelő ismeretét, betartását világszerte az egészségügyi ellátás során szerzett fertőzések egyik vezető okaként tartják számon. Pedig tudományos bizonyítékok igazolják, hogy megfelelő higiénia mellett a fertőzések 20-30 százaléka megelőzhető lenne, főleg, ha sok helyen nem spórolnának még a fertőtlenítőszereken is. Az elővigyázatlanságnak ugyanis nagy ára lehet: egyetlen MRSA-beteg kezelési költsége például átlagosan másfél millió forint, ráadásul gyakori a tömeges megbetegedés, amely egész kórházi osztályok, részlegek időszaki bezárásához vezethet.