Mi jut a férfinak: bosszúhadjárat vagy családi idill?

Egyeseknek talán még mindig új információ, hogy június harmadik vasárnapján az apákat ünnepeljük. Az Egyesült Államokból eredő ünnepet – amely a szülő-gyermek kapcsolat elmélyítéséről, az apai szerep társadalmi fontosságának hangsúlyozásáról szól – 1972-ben Nixon elnök kezdeményezésére iktatták törvénybe. De mi a helyzet itthon? Milyen szerep jut a magyar apáknak, családon belül, illetve adott esetben a válás után?

"Egyértelmű helyzet volt: a feleségem az állásával játszik, ha a szülés után nem megy vissza dolgozni" – meséli a harmincas budapesti apuka, aki egyéves kisfiával maradt otthon, elsősorban anyagi okok miatt. Túl sok hasonló történetet nem tudnánk felsorolni, leginkább azért, mert noha már itthon is léteznek családbarát munkahelyek, a tradicionális szerepfelfogás miatt elsősorban a nők számára biztosítanak rugalmasabb időbeosztást. A munkaadók többsége nem nézi jó szemmel, ha a férfi például gyermeke betegsége miatt marad távol. Azonban a nehézségek ellenére is egyértelmű tendencia, hogy a távolságtartó, tekintélyelvű, szigorú apa képe helyett egyre inkább kirajzolódik egy új szülő eszménye, aki nem csupán egzisztenciális kényszerből marad otthon csemetéjével, hanem a családi feladatok ésszerűbb megosztása miatt.

Talán ezért is lehet létjogosultsága egy olyan napnak, amely a szülő-gyermek kapcsolat elmélyítését, az apai szerep társadalmi fontosságának hangsúlyozását segítené. Június harmadik vasárnapja az apák napja: az Egyesült Államokból eredő ünnepet 1972-ben Nixon elnöknek köszönhetően iktatták törvénybe. (Az ötlet eredetileg John B. Dodd nevéhez fűződik, akit fiatalon megözvegyült édesapja öt testvérével együtt egyedül nevelt fel; 1909-ben június harmadik vasárnapján szentmisével emlékezett elhunyt édesapjára. Példáját követve egyre többen köszöntötték szüleiket ezen a napon, de az ünnep csak a húszas évektől vált szélesebb körben is ismerté.) Itthon egyelőre csak szűk körben ismerik, noha az Egyesült Királyságban például megelőzi az anyák napját.

Fotó: MTI - Czimbal Gyula

„Azt tapasztaljuk, hogy a korábbi gúnyolódás helyett egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk ennek a napnak. Kezdi kinőni formális megjelenési szerepkörét, és egyre több – akár csonka, akár teljes – családban jut nagyobb figyelem az apáknak június harmadik vasárnapján" – mondja Hegedűs István, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Majd folytatja: amíg kicsik a gyerekek, fel kell hívni a figyelmüket, hogy az édesapákat is illik köszönteni évente legalább egyszer, amikor meg már nagyobbak, belülről kell jönnie a késztetésnek. Érdemes többek között elgondolkodni ezen a napon arról is, hogy miért értékelődött le a mai világban a szülői nevelés – sorolja az aktuális kérdéseket az elnök, aki szerint sem a mikro-, sem a makrokörnyezetben nem igen jellemző a férfiak otthoni tevékenységeinek elismerése, pedig többségük igen látványosan hozzájárul a családok működéséhez. Hegedűs szerint a magyar édesapákat nem mindig ismerik el kellően, pedig családcentrikusak, és többségük a válás után is kiteszi a lelkét a gyerekeiért. Arra a kérdésre, hogy néha talán nem túl későn jön-e a feleszmélés, hogy többet kellett volna a gyerekkel törődni, Hegedűs úgy véli, hogy ez egy sajnálatos, az apákat érintő sztereotípia, ami a házasfelek háborúskodásainak, bosszúhadjáratainak eredményeképpen vetül a gyerekekre, tévesen. 

A JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány – amely 2002-ben az anyaság és a munkavállalás összeegyeztetésére jött létre – azonban árnyaltabb képet rajzol a jelenlegi helyzetről. „Tény, hogy az apás szülések elterjedése óta érzékelhetők a családi munkamegosztás pozitív tendenciái, de sajnos még mindig nagy egyenlőtlenségek tapasztalhatók az otthoni teendők felosztásában. Anélkül, hogy általánosítanék, sajnálatos módon jó pár apa tényleg a válás után, vagy évtizedekkel később döbben rá addigi hozzáállására a családhoz, és válik jobb szülővé és társsá. De az apák napja, amelyhez tapasztalataink szerint hosszú idő kell, hogy gyökeret eresszen a társadalmunkban, és csak igen lassan épül be a magyar emberek tudatába az apák köszöntése, igazából számunkra nem is erről szól. Hanem arról, hogy mi igen fontosnak tartjuk az apák napját, mert rendezvényünk idén is azt az üzenetet hordozza, hogy az édesapa is a család része. Szeretnénk, ha ők is megtalálnák a helyüket benne, mert nélkülük nincs harmónia sem a gyereknevelésben, sem a munkamegosztásban, végső soron a házasságban, vagy az együttélésben sem” – mondja Keveházi Katalin, az alapítvány ügyvezetője.