Már nem csak Ázsiában van jelen a szelektív abortusz

A születendő gyermek nemének meghatározását lehetővé tevő technológia már nemcsak az ázsiai országokban, hanem meglepő módon a kaukázusi köztársaságokban és a Nyugat-Balkánon is egyre elterjedtebb gyakorlattá teszi a szelektív abortuszt, amelynek nyomán évente 1,5 millió lány nem jöhet világra - derül ki a Világbank minap közzétett jelentéséből.

A dokumentum kitér arra is, hogy további félmillióra tehető azoknak a lánygyermekeknek a száma, akik még ötéves koruk előtt áldozatul esnek annak a szegény országokban több helyütt bevett szokásnak, hogy a szülők a rendelkezésre álló kevés betevőjüket inkább fiúgyermeküknek adják.

A szelektív abortusz elsősorban Kínában, Indiában és Dél-Koreában elterjedt dacára annak, hogy ezekben az országokban több mint egy évtizede tilos ultrahangos vizsgálatot végezni a magzat nemének megállapítására. A tilalom ellenére az elmúlt húsz évben Kínában közel egymillióra emelkedett az évente elhajtott nőnemű magzatok száma. Indiában ugyan az utóbbi időszakban csökkenő tendencia figyelhető meg ezen a téren, de míg korábban csak az északi államokra volt jellemző ez a barbár szokás, napjainkra már az ország középső és déli részén is gyökeret vert.

A fiú többet ér?

Szakértők a szelektív abortuszt egyrészt a születések számának csökkenéséből adódóan a fiúgyermekek előnyben részesítésével, illetve a magzat nemének megállapítására lehetőséget teremtő eljárások egyre szélesebb körben való hozzáférésével magyarázzák. A tanulmány szerint a legijesztőbb adatok az európai és közép-ázsiai régióból - nevezetesen a Nyugat-Balkán térségéből és a kaukázusi köztársaságokból - származnak, elsősorban nem a nemtől függő terhességmegszakítások nagy száma, hanem a gyorsan növekvő tendencia miatt, az utóbbi 20 évben ugyanis a duplájára nőtt a meg nem született lányok száma az említett államokban.

A jelentés arról is beszámol, hogy a világon évente közel négymillió termékeny korban lévő - 15 és 49 év közötti - nő veszti életét elsősorban a terhesség vagy szülés közbeni halál miatt. Fekete-Afrika több országában - Csádban, Libériában, Maliban, Nigerben, Sierra Leonéban és Szomáliában -, valamint Ázsia bizonyos részein - Afganisztánban és Pakisztánban - 25 nőből legalább egy áldott állapotban vagy a gyermek világra hozásakor hal meg, és még nagyobb azok száma, akik a szülés következményeként tartósan valamilyen betegséggel küzdenek. Szemléltetésképp: Afganisztán és Svédország között ezerszeres a különbség a gyermekágyi halálozások számát tekintve.

A Világbank néhány pozitív fejleményről is számot ad, egyebek mellett a nemek közötti egyenlőségért folyó küzdelem egyik legnagyobb sikeréről, miszerint a világ minden részén általánossá vált, hogy a nők nemcsak, hogy tovább élnek a férfiaknál, hanem néhány fejlődő országban 20 évvel magasabb a várható élettartamuk, mint fél évszázaddal ezelőtt.

Nők és férfiak

Az oktatás terén is rendkívül eredményesnek bizonyult ez a harc: tulajdonképp ma már közel egyformának tekinthető a két nem helyzete az alapfokú és középfokú képzést illetően, míg a felsőfokú tanintézetekben 61 országban már nagyobb arányban képviselteti magát a női nem. A lányok beiskolázását tekintve a legnagyobb ugrás Marokkóban tapasztalható, ahol 1997-ben még csak 58 százalékuk ült be az iskolapadba, tíz évre rá pedig 88 százalékra emelkedett ez az arányszám.

A munkaerőpiacon is változás volt megfigyelhető az elmúlt 30 évben: mintegy fél milliárd nő csatlakozott ez idő alatt a dolgozók táborához, és ennek nyomán 2008-ban a fizetett állások 40 százalékát már nő töltötte be, bár ez az arányszám a Közel-Keleten és Észak-Afrikában még mindig jóval alacsonyabb.

A keresetet tekintve továbbra is a férfiak vannak előnyben, átlagosan mintegy 20 százalékkal visznek több pénzt haza. A Világbank jelentésében ugyanakkor sürgeti azoknak az akadályoknak az elhárítását, amelyek gátolják a nőket abban, hogy bizonyos szektorokban vagy pozíciókban elhelyezkedjenek, emiatt ugyanis számottevő különbség jelentkezik a két nem termelékenysége között.

Justin Yifu Lin, a Világbank egyik főközgazdásza rámutatott: a globalizált világban a nők hátrányos megkülönböztetése a munkaerőpiacon nemcsak önmagában rossz, hanem gazdaságilag is ártalmas. "A növekedés és a globalizáció gyümölcseinek egyenlő megosztása férfiak és nők között alapvető fontosságú a fő fejlődési célok elérése szempontjából" - szögezte le.