Vírusos járványgóc a munkahelyen: az influenzaetikett is segítene

A késő őszi, téli hónapokban sokat tartózkodunk zárt terekben. Ilyenkor a szervezet természetes vitaminpótlását, immunháztartásunk egyensúlyát is nehezebb biztosítani. Végzetszerűen érkeznek meg, majd száguldanak végig olykor egész Európán át a különféle vírusok (A, B, C, H1N1) által okozott járványok.

Előző cikkünkben már bemutattuk, milyen állapotok uralkodnak influenzaszezonban a bölcsődékben, illetve óvodákban. Most azt néztük meg, hogyan kezelik ezeket a helyzeteket a felnőttek, ha őket dönti le a lábukról egy vírus.

Országokon, régiókon vagy akár földrészeken átívelő influenzajárványok megelőzésében az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a védőoltások. Jóval kevesebb szó esik azonban a megelőzés természetes módjairól, amelyek az összezártságban élő emberek kórozókkal szembeni védettségében legalább olyan fontos szerepet játszhatnak, mint a vakcinák. Éppenséggel a különféle immunerősítőket, komplex vitaminkészítményeket is keveset emlegetik.

Szájmaszkos hívek misén. Csepp a fertőzés Fotó: AP

Pedig tavaly télen jóval a várható influenzajárvány beköszönte előtt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a megelőzéssel kapcsolatban nem csak az oltások fontosságára hívta fel a járványügyi szakemberek figyelmét, hanem lényegesnek tartotta egy úgynevezett influenzaetikett megfogalmazását is. Ez a vírusos megbetegedéssel szembeni védekezés hétköznapi lehetőségeit vette sorra, és arra figyelmeztetett, hogy a felelős magatartás legalább annyit segíthet a légúti vírusfertőzések robbanásszerű elterjedésének megfékezésében és a különösen veszélyeztetettek – elsősorban a gyerekek, idősek, szív- és érrendszeri betegségben, krónikus légzőszervi betegségben szenvedők, immunbetegek, várandósok – súlyos vagy végzetes kimenetelű szövődményeinek elkerülésében, mint a vakcináció.

A WHO magatartási ajánlásait már csak azért is érdemes lenne megfogadnunk – és a hétköznapi életben legalább a vészhelyzet közeledtével, beköszöntével – következetesen alkalmaznunk, mert így nem csak az egyén, hanem a különféle közösségek is védetté válnának a szezonális influenzát okozó vírusok járványszerű terjedésével szemben.

Egyébként Németországban is megfogalmaztak a járványügyi szakemberek egy influenza-illemkódexet, amely felhívja a figyelmet a személyi higiéné szigorú betartására és mindazon teendőkre, amelyekkel az egyén megvédheti saját magát és a környezetében élőket a vírusos felsőlégúti betegségektől.

A járvány egészségtana

Mák Ibolya budapesti háziorvos szerint bár az emberek többsége tudja, jóval kevesebben alkalmazzák a gyakorlatban ezeket, az egészség védelmével kapcsolatos ismereteket. Pedig, már – a toaletthasználat előtti és utáni, hazaérkezést követő, étkezés előtti, a munkahelyen lévő közösen használt tárgyakkal való érintkezés utáni – alapos kézmosással is sokat tehetünk a kórokozók továbbterjedése ellen.

"Nem csupán evidens, de kötelező illemszabály, hogy az elsősorban cseppfertőzéssel terjedő influenzavírusainkat ne engedjük elszabadulni. Ennek régen ismert és egyszerű módja, ha nem a velünk együtt utazók, szemben ülők, állók arcába, nem is a 'levegőbe' tüsszentünk, köhögünk, hanem zsebkendőbe" – mondja a háziorvos. A doktornő szerint nem tapintatlanság, sőt a figyelmesség jele, ha influenzás időszakban kerüljük a kézfogást, szeretteink ölelgetését, vagy visszamondunk egy baráti összejövetelre szóló meghívást.

Bizonyára nem könnyű lemondani egy régóta tervezett és várt hangversenyről, színházi előadásról, sportrendezvényről vagy a szokásos istentiszteletről, de járványos időszakban inkább maradjunk távol mindazon helyektől, ahol sok ember tartózkodik egy légtérben. Amikor beköszönt az influenzaszezon, ajánlatos mellőzni a bevásárlóközpontok, nagy élelmiszer-áruházak látogatását is.

Igyekezzünk ilyenkor otthon maradni, ám ha mégis dolgozni kényszerülünk, gyakran szellőztessük a helyiséget, ahol tartózkodunk. Mivel a felsőlégúti megbetegedést okozó influenzavírus emberről emberre terjed – mégpedig a fertőzött ember testnedveivel –, nagyon fontos (lenne) a környezet, és a használati tárgyak (kilincsek, bútorok felületének, a több munkatárs által használt számítógép klaviatúrájának, illemhelyek „lehúzóinak” stb.) gyakori tisztítása, fertőtlenítése.

Egyszerűen megvalósítható lenne, ha influenzajárvány idején például a munkahelyi illemhelyeken a kézmosó gélt tartalmazó tartályokat fertőtlenítő folyékony szappannal töltenék fel – sorolja tovább az apró teendőket a doktornő, amelyek segítségével csökkenthetnénk a felsőlégúti vírusos megbetegedések robbanásszerű terjedését. Mint mondja, nem lehet elégszer elismételni az immunrendszer védelmével kapcsolatos tennivalókat sem. "Járványos időszakban a megbetegedés kockázatát csökkentheti a rendszeres C-vitamin fogyasztás – normál életmódot folytató ember esetében napi 500–1000 mg/nap –, a rendszeres, szabad levegőn történő mozgás – legalább napi fél óra séta –, a kiegyensúlyozott életvitel és táplálkozás, valamint a megfelelő mennyiségű, legalább 7–8 óra alvás."

Nem lett népszerű a szájmaszk

Nem csak Magyarországon, de még a nálunk egészségtudatosabb európai országokban sem lett népszerű influenzajárvány idején egy, a távol-keleti országokban már elfogadott védekezési mód, a szájmaszk viselése. Ottani elterjedésében szerepet játszott az 1968–69-es Hongkongban kitört influenzajárvány, amely aztán világméretűvé vált, és közel egymillió áldozatott szedett. A nagy népsűrűségű Japánban és Hongkongban az emberek tanultak a történtekből.

A már említett WHO-s illemkódex megalkotói, látva az utóbbi évek influenzajárványainak terjedési ütemét, kiemelten a nagyvárosi zsúfoltságban élő, tömegközlekedéssel utazó emberek figyelmébe ajánlják a fent említett, mindenki számára elérhető egészségvédő eszköz viselését.

Mák szerint azonban itthon legalább még egy nemzedéknek kell felnőnie ahhoz, hogy elfogadottá váljon, vagyis ne nézzenek idegenkedve arra, aki szájmaszkkal védi magát vagy a környezetében lévőket a vírusok vándorlásától. Ma még csak a valamilyen okból – például transzplantáció után – kiemelt immunvédelemre szorulók, illetve egyes kórházi osztályokon fekvő betegek látogatóinak, valamint az egészségügyben dolgozók arcán látni ilyen védőeszközt. Mint a háziorvos mondja, a betegellátásban részt vevő orvosoknál, szakdolgozóknál rendelet szabályozza, mikor kötelező – például akkor is, ha maga az orvos, az ápolónő influenzás vagy náthás – a viselése.

Ki lesz a legbetegebb?

Márpedig a szájvédő lakossági használatának elterjedése is hozzájárulhatna a járvány terjedésének fékezéséhez, illetve megállításához. Ezt bizonyítja a hongkongi egyetem kutatóinak vizsgálata, amelynél az influenzás betegeket családtagjaikkal együtt három csoportba osztották. Az első csoport tagjai gyakran mostak kezet, és betegségük ideje alatt szájmaszkot is viseltek. A második csoportba tartózó betegek nem tulajdonítottak jelentőséget ugyan a kézmosásnak, ám viselték a cseppfertőzés megakadályozására szolgáló textildarabkát.

A harmadik csoportba tartozók semmiféle óvintézkedést nem alkalmaztak. A hozzájuk tartozók közül betegedtek meg a legtöbben. A csak maszkot viselők, kézmosást mellőzők családtagjai közül csak a legyengült ellenálló képességűek kapták el az influenzát, míg a leginkább védettek a maszkot viselő, személyes higiénéjükre gondosan odafigyelők, tehát a gyakran kezet mosók családtagjai voltak, akiket szinte kivétel nélkül elkerültek a vírusok.

A kérdésre, hogy a zsúfolt orvosi rendelőkben való várakozás hozzájárulhat-e a kritikus időszakban a járvány továbbterjedéséhez, Mák doktornő azt válaszolta, hogy akinek akut influenzás tünetei vannak, azt a legtöbb szakorvosi és háziorvosi rendelőben igyekeznek a más természetű egészségügyi problémáik miatt várakozók, illetve az előjegyzett páciensek elé sorolni. Egyébként pedig többek számára biztató lehet, hogy aki már átesett egy adott vírus okozta fertőzésen, illetve megkapta a szezonális oltás, annak az immunrendszere védett lesz abban az évben a betegségét okozó vírussal szemben.