Lajkó Félix nem akart iskolába járni, zenész akart lenni. Mező című legújabb albuma második hónapja vezeti a világzenei toplistát a World Music Charts Europe 50 zenei szakemberének szavazata alapján. Bár a világ minden pontján zajos sikert arat egyéni hangvételű, improvizációra épülő zenéjével, még mindig kétségekkel él. Az utóbbi időben próbál megbarátkozni a sztársággal.
hvg.hu: Sokáig úgy tartottak számon, mint hegedűvirtuózt, meg „a Vajdaság Paganinijét”. Most mégis a citerás CD, a Mező lett a világzenei listavezető immár második hónapja. Mitől függ, hogy a hegedűhöz és vagy a citerához fordulsz?
Lajkó Félix: Otthon jóval többet hegedülök, mint citerázok. Nem azért, mert kevésbé szeretem a citerát, hanem még sokkal több gyakorolni valóm van a hegedűn. De mindkét hangszert egyformán szeretem. Koncerteken most már általában fele-fele arányban használom a kettőt. Közös tokban hordom őket. Szeptember 20-án, a Kobuci Kertben a lemezbemutató koncerten most csak a citerán játszom.
hgv.hu: Korábban többször említetted, hogy nem tartod elégségesnek a hangszertudásodat. Levetkőzted már a kétségeket magaddal szemben?
LF: Nem hiszem, hogy valaha is le fogom vetkőzni ezeket a kétségeket. Mindig kell, hogy legyen az emberben egy kis drukk. A totális magabiztosság sem jó, a bizonytalanság sem, a kettő között lavírozás a termékeny.
hvg.hu: De miből erednek a kétségeid? Hiszen nem csak virtuóznak tartanak, de a zenédet bármikor fel lehet ismerni az egyedi stílusjegyekről.
LF: Visszahallgatom magamat és nem tetszik.
hvg.hu: Ez gyakran előfordul?
LF: Persze, nekem ez a dolgom.
hvg.hu: Mitől függ az, hogy egy zenész képes improvizálni?
LF: Adottság. Ez nem azt jelenti, hogy ettől lesz valaki zseni… Az a lényeg, hogy legyen fantáziája, és azt képes legyen használni. Az improvizáció nem feltétlenül múlik azon, hogy valaki mennyire jól játszik a hangszerén.
hvg.hu: És milyen típusú zenészekkel tudsz együtt improvizálni?
LF: Aki akarja és képes rá. De kevesen próbálkoznak ezzel. Sokkal gyakoribb, hogy a zenészpartnereimnek van egy fix műsoruk, és én abban improvizálok.
hvg.hu: Olvastam, hogy otthon, magadnak sokat játszol Bachot. A közönségnek miért nem?
LF: Nem tudom. Bachot agyonjátszották már. Én is eljátszom egyféle módon… Még az is megtörténhet egyszer, hogy megmutatom a közönségnek, de most nem ezzel akarok foglalkozni.
hvg.hu: Jól érzékelem, hogy sokat tanultál Bachtól?
LF: Mástól is. Nem vagyok Bach-mániás. Szeretem az ismeretlen, kis zeneszerzőket is, az egynótásokat. Tőlük is nagyon sokat lehet tanulni. Egyébként a klasszikus, nagy zeneszerzők mindannyian improvizáltak, gyakran előadás közben. Ránk sok esetben olyan kotta maradt, amelyet nem maga a zeneszerző, hanem valaki más írt le, az előadás alapján. Amikor pedig egy szerző a saját darabját játssza, akkor az az érvényes változat, amelyik éppen abban a pillanatban megszólal.
hvg.hu: Korábban beszéltél arról, hogy hegedűversenyt írsz, nagyzenekarra. Hol tart ez terved?
LF: Egyelőre a repertoáromból régi nóták átdolgozása készül, Ott Rezső (fiatal dunabogdányi zeneszerző, fagottos - a szerk.) írja a zenekari változatokat. Január elején ezzel a műsorral a Budafoki Dohnányi Zenekar vendége leszek. Utána készül ebből egy felvétel, amelynek tavasszal lesz a bemutatója. Azt követően tervezem, hogy Rezsővel szerkesztünk egy hegedűversenyt.
hvg.hu: Miért kell ehhez segítség?
LF: Nem szeretek írni. Nem is ez a dolgom, hogy én írjam le, hogy a kürtös mit játsszon. Ott Rezső ezt tanulta, ezzel foglalkozik. Ami nekem több napba telne, azt ő percek alatt megcsinálja. A komolyzenétől nem idegen, hogy titkár segít.
hvg.hu: Fel tudod idézni gyermekkorodból azt a pillanatot, amikor egyértelművé vált számodra, hogy zenélni akarsz?
LF: Az elemi iskola után jött a kérdés, hogy hol tanuljak tovább. Nem az jutott eszembe, hogy zeneiskolába kellene mennem, hanem az, hogy nem akarok iskolába járni, zenész akarok lenni. Aztán a zenélés összekapcsolódott az iskolával, amiről kiderült, hogy nem megy nekem.
hvg.hu: Ott is hagytad az iskolát, és megtartottad a zenét.
LF: Végül is tágabb értelemben nem hagytam el az iskolát soha, mert folyamatosan képzem magam. Így valójában élethossziglan kell tanulnom.
hvg.hu: Amikor 17 éves korodban Szabadkáról Budapestre utaztál, és beállítottál Dresch Mihályhoz, hogyan győzted meg arról, hogy nektek együtt kell zenélnetek?
LF: Félmeztelen volt, szaxofonozott, és megkérdezte, hogy akarok-e inni kávét. Mondtam: nem kávézni akarok, hanem zenélni. Mondta, jó, azt is lehet, akkor először zenélünk, utána kávézunk. Ő azt mesélte: látott az ablakból, amikor jöttem, és már hallott rólam, de sohasem látta a fejemet. Amikor meglátott, mégis felismert, hogy ez csak én lehetek. Korábban több ismerőse beszélt rólam. Meg persze látta nálam a hegedűtokot… Tetszett neki, ahogy játszom, és éppen szükség volt egy hegedűsre.
hvg.hu: Akár hegedűn, akár citerán kezdesz játszani, néhány másodperc múlva már olyan vagy, mint egy totál belőtt sámán. Mi történik veled ilyenkor?
LF: Nem tudom. Ahhoz, hogy a zenével így tudjak foglalkozni, biztosan kell, hogy kicsit megszállott legyek. A megszállottság lenyomata a zene, meg hát az arcom is, valószínűleg. Elfeledkezem magamról.
hvg.hu: Ha teheted, mennyit gyakorolsz egy nap?
LF: Van, hogy egész nap zenélgetek. A gyakorlás inkább egy metódus.
hvg.hu: Mennyire fontos az számodra, hogy megcsináld magad, mint színpadi ember, mint sztár?
LF: Olyan régóta vagyok színpadon… nem szoktam ezen gondolkodni. Hogy konkrétan megcsináljam magamat, arra mindig van az embernek valami víziója, hogy hogyan kellene kinézni.
hvg.hu: Hagyod, hogy sztájlisztok megcsináljanak?
LF: Az a bajom ezzel, hogy nem tartom igaznak. Zenészként nem tartom igazán fontosnak, hogy hogyan nézek ki.
hvg.hu: De akkor honnan ered a vonzódásod a megdöbbentő színű, brutálisan extravagáns cipők iránt?
LF: Ez most nem is olyan rajtam…
hvg.hu: Igen, ez nagyon elegáns. A Velencei Biennálé Magyar Pavilon megnyitóján viszont valami rózsaszín-lila őrülettel sokkoltad a közönséget.
LF: Van olyan is, de nem azért húzom fel, hogy most akkor erre figyeljenek. Nem tartom ezt lényegesnek, egyszerűen csak szeretek néha extrém módon kinézni. Tetszenek az ilyen cuccok.
hvg.hu: Mennyire érdekel az, hogy sztár legyél?
LF: Semennyire. Nem azt mondom, hogy szükséges rossz. Nem ellenkezem, és nem is esik rosszul, ha örülnek a sikereimnek. Van azért ennek negatív vonzata is: ha valaki nagy sztár, azt mondják, hogy biztosan nem is tud annyira játszani. Az biztos, hogy a mai világban nem lehet úgy koncerttermeket megtölteni, hogy valamennyire ne legyek sztár.
hvg.hu: Oké, értem, ha muszáj, akkor egye fene… Egyébként mi a különleges a hangszereidben?
LF: A hegedű valamilyen olasz gyártmány, a szokásostól eltérően nem jávorból, hanem jegenyéből készült a háta. A citerám a régi.
hvg.hu: Tényleg igaz, hogy ez az első hangszered, amelyet gyermekkorodban édesanyádtól kaptál?
LF: Igen.
hvg.hu: Hogyan választott ilyen különleges hangszert?
LF: Nem tudta, hogy az. Könyörögtem egy jó citeráért. Mondták édesanyámnak, hogy azt Pesten lehet megvenni. El is utazott, de kiderült, hogy a mester csak megrendelésre készít hangszert. Édesanyám azt mondta, neki most mindenképpen citerával kell hazamennie, mert másképp botrány lesz. Nem volt más, anyám a mester saját hangszerét hozta el nekem. Meggyőzte róla, hogy csináljon másikat magának. Gáts Tibornak hívják, mai napig készít hangszereket.
hvg.hu: Tudja, hogy te voltál az a gyerek, aki valaha elszedte az ő hangszerét?
LF: Tudja. (Nevet)
hvg.hu: Régi történet a filmezés, amikor a főszereplő hirtelen halála után beugrottál Mudruczó Kornél Delta című filmjének főszerepébe, Tóth Orsi partnereként. Milyennek láttad magad a filmvásznon?
LF: Semmi különösnek. Nem nekem való a főszerep, főleg hangszer nélkül.
hvg.hu: Nem érzeted jól magad abban a szituációban?
LF: Mindig az járt a fejemben, hogy hanyagolom a zenét. Annak ellenére, hogy a filmzenét én írtam, és ott vettük fel, a Duna-deltában. Végül is, mint élmény, meghatározó. Mikor jöttem haza vonattal az utolsó forgatásról, akkor döntöttem el, hogy én már egész életemben csak zenélni fogok.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
