szerző:
Kisgyörgy Éva

A Salzburg óvárosában megbúvó kis téren egy régi házikó. A földszinti kirakatüvegen túl csábítóbbnál csábítóbb sütemények kelletik magukat, de mi egy aprócska holmiért jöttünk. Mert az igazit kerestük. Az igazi Mozartkugelt.

 A Mozart-golyó egy kis csoda a maga nemében – több mint száz éve gyártják és népszerűsége töretlen. A receptet kidolgozó Paul Fürst óta már az ötödik generáció vezeti az üzletet. A jelenlegi tulajdonos, az ükunoka Martin Fürst , akinek bájos felesége, Doris Fürst szívesen mesél a kezdetekről.

Egy kis történelem

Paul Fürst Bécsben, Párizsban, Nizzában és Pesten szerzett gyakorlatot – sajnos arról nem maradtak fent források, hogy nálunk pontosan hol is. Salzburgba, ahol a gyerekkorát is töltötte, 1884-ben tért vissza és megnyitotta saját cukrászüzemét a Broadgasse 13. alatt, ahol most is működik a bolt, a pici cukrászda.

A városban épp Mozart halálának százéves fordulójára készülődtek. Több mesternek eszébe jutott, hogy valamilyen terméket nevezzen el  Salzburg híres szülöttéről, még Mozart-kolbász és Mozart-cipőkrém is forgalomba került. A cukrászok is igyekeztek: volt Mozart-krém, Mozart-torta. S 1890-ben megszületett Paul Fürst Mozart-golyója is.

Ez volt az első teljesen gömb alakú édesség, amely koncentrikus felépítésében is újdonságnak számított. Ahogy anno, úgy készül most is. Legbelül zöld pisztáciából készült marcipánt rejt, ezt burkolják nugátba, majd egy pálcika segítségével sötét étcsokoládéba mártják. A pálcikákat egy tartóba állítják, hagyják a bevonót megdermedni, majd a pálcika nyomát csokoládémasszával tüntetik el.  A betömködött lyuk csalhatatlan jele annak, hogy eredeti Mozart-golyót fogyasztunk, ugyanis csak a Fürst cukrászdában készül így, a mai napig kézműves módszerrel a golyó.

©

Az elmaradt szabadalom következménye

A terméket gyorsan elkezdték másolni. Paul Fürst nem gondoskodott a szabadalmaztatásról – Doris Fürst elmondása szerint egyrészt akkoriban ez nem volt annyira elterjedt, másrészt fel sem tudta mérni, hogy mekkora siker lesz. Ez utóbbit az 1905-ös Párizsi Világkiállítás hozta el a terméknek, ahol az új ízkombináció és az új forma miatt aranyéremmel díjazták. A többi gyártó ipari módszerekkel készíti a golyót, egyszerűen nyakon öntik a csokival, így a golyóknak kis „talpa” képződik. Más a forma, más a méret, valamint a marcipán és a nugát aránya is. Az eredetiben alig érződik a marcipán, így Fürsték  azoknak is jó szívvel ajánlják, akik egyébként idegenkednek a marcipán ízétől.

©

Szintén elmaradt a csomagolás szabadalmaztatása, úgyhogy a barna és arany csomagolású golyók mellett kaphatóak a Fürstéhez megtévesztésig hasonló kék-ezüst golyók is . A termék hatalmas népszerűségre tett szert, így nem csoda, hogy komoly pereskedés kíséri útját. Nem a recept a vita tárgya, inkább a forgalmazás, az export, a csomagolás és a pontos elnevezés. A feltaláló dédunokája, Norbert Fürst 1996-ban nyert egy pert, amelynek köszönhetően egyedül ő forgalmazhat „eredeti salzburgi Mozart-golyó” néven bonbont.  Mondhatnánk, hogy ez alapján nagyon kell figyelni a névre, de nem lehet melléfogni a vásárlásnál. A Fürst-féle golyókat (és természetesen csak azokat) kizárólag Salzburgban, a négy saját cukrászda egyikében lehet megvásárolni.

©

 Nem minden a terjeszkedés

A Fürst-féle Mozart-golyó semmilyen tartósítószert nem tartalmaz, és a magas minőségű, friss alapanyagok miatt mindössze 6-8 hétig áll el. Nem exportálják a hatalmas piacot nyújtó USA-ba  vagy Japánba, egyszerűen úgy gondolják, nem tenne jót neki a repülőút. Sőt, még Bécsben sincs üzletük. Nem szállítanak semmilyen idegen kereskedelmi egységbe, kizárólag magánemberek megrendeléseit postázzák, és azt is csak Európába. Hogy miért? Az a céljuk, hogy csak olyan helyen árusítsák a termékeiket, ahol a család nap mint nap személyesen tudja az üzletmenetet felügyelni.

A kérdésre, hogy nem frusztráló-e a gondolat, a versenytársak termékei világszerte kaphatóak, és bizonyára ezzel jó nagy profitot vágnak zsebre,  Fürst asszony mosolyogva válaszolta: egyáltalán nem érdekli őket, mások hogyan üzletelnek, nekik csak az a fontos, a saját termékük tökéletes legyen.

©

Az eredeti recept és a mai idők

A Mozart-golyó önmagában nem tartalmaz glutént, de mivel egy cukrászüzemben készül, nem tudják garantálni, hogy nyomokban sem kerül az bele. Laktózt viszont tartalmaz és nem is tervezik laktózmentes verzió kikísérletezését - mindenképp az eredeti recepthez akarnak ragaszkodni.

De nemcsak a recept örök, a beszállítók is állandóak. A pisztáciát Szicíliából, a mogyorót Törökországból, a mandulát pedig Olaszországból és Spanyolországból szerzik be, évek, évtizedek óta jól bevált termelőktől – hiszen ez is fontos összetevője az ízek állandóságának.

©

A négy üzletben és a vevőknek postai úton évente 3 millió Mozart-golyót adnak el. 15 éve ez a szám még egymillió volt, az utóbbi másfél évtizedben futott fel nagyon az értékesítés. Különösen erős volt a 2006-os év, amikor Mozart születésének 250. évfordulóját ünnepelte a város és minden addiginál gazdagabb Salzburg Fesztivált rendeztek.  A fesztivál egyébként is nagy piacot jelent, az adventi időszak mellett az augusztus az értékesítés csúcsidőszaka.

Az Eszterházy torta nagy kedvencük

Végül, óhatatlanul felmerült a kérdés, már csak az alapító némi pesti tanulása okán is , hogy ismernek-e magyar édességeket. A csokinál bizonytalankodtak. De kis rásegítéssel ismerősen csengett  az osztrák származású, ma már Sopronban élő csodás csokikészítő, Karl Harrer neve:  persze, őt igen!

A sütemények közül – a saját üzletük kínálatából - az Eszterházy-torta a kedvenc. Leteszteltük: hibátlanul készítik. Csak   párszor ki kellett mondani a nevét, hogyan is ejtik helyesen… A második számú kedvenc: a Dobos-torta.