szerző:

Több, mint 20 millió forint értékű bort kínálgatnak szét az ezen a hétvégén zajló VinCE Budapest mesterkurzusain a Hotel Corinthiában. Jegyzetünkben igyekszünk bemutatni, milyen érdekességekre bukkanhatott a többé-kevésbé civilizált borissza.

„Semmi nem ér fel a borivó ember örömével, leszámítva a bornak magának azt az örömét, hogy megisszák” – tanította Charles Bauderlaire. Minden bizonnyal egyetértenek ezzel a VinCE törzsvendégei (hiszen ez a nyolcadik ilyen nagy rendezvény) és debütáló kult borisszái is. Habár néhány óra alatt kisebb települések komplett fejlesztési pénzei gurulhatnak le a torkokon, itt most nem ez a lényeg. A tanulás, a bor kultúrájának a pórusokon át is történő felszippantása ugyanis már-már transzcendens élvezetet is jelenthet.

S hogy mindez nem kerül feltétlenül sokba, arra jó példa, hogy a burgundiai pezsgők (Crémants de Bourgogne) a champagne árának töredékéért szereznek hasonló örömöket. Amint azt egy e témában megtartott mesterkurzuson megtudhatták az érdeklődők, a kevéssé elfogulatlan előadótól: „Champagne-ban csak sav van meg buborék, nálunk Burgundiában viszont már az alapborok is szenzációsak”.

Ha ezzel minden bizonnyal vitatkoznának is a tradicionális champagne házak, tény, hogy például a Bailly Lapierre birtoka csak pár száz méterre húzódik Champagne határától, mégis Vive-la-Joie csúcsterméke nem marad szégyenben az elit champagne-ok mellett sem, miközben már 15 euróért leemelhető a polcokról. Nyilván más kategória a Roederer ház csúcspezsgője, a Cristal, amit a szerencsések szintén megkóstolhattak a gyenge szívűeket már eleve megrostáló szombat reggeli 9 órás mesterkurzuson, ám valamit valamiért: az orosz cárok és válogatott celebritások kedvenc itala elkötelezettséget és áldozathozatalt kíván. Azoktól meg különösen, akik az előző kétnapi helytállás után még a vasárnap reggeli Taittinger kurzust sem hagyták ki, ahol maga Clovis Taittinger prezentálta a ház 2005-2009-es bubisait.

©

Szerencsére nem kell sem Franciaországig utazni, sem pedig svájci frank alapú hitelt felvenni ahhoz, hogy igazán jó bubis italokat kóstoljunk. S ha valaki szeretné megismerni, milyen fajtákból készülnek a legnagyobb champagne-ok, itt van Taschner Kurt, akinél nemcsak 100 százalék chardonnay-ból készült pezsgőt, de kizárólag pinot meunier-ből megszületett pezsgőt is lehet kortyolni. A francia kapcsolat nemcsak bubis italokban érhető tetten. Az Auchan standjánál egy elképesztően jó ár-érték arányú burgundi fehéret, egy Pouilly Fuissé-t kóstolhattunk, miközben néhány méterrel arrébb Kovács Nimród Battonage-a ugyanezt a világot idézi – hazai borszakértők szerint legalábbis a finomseprő felkavarásával készült bor és az egri klíma éppen a nevezett burgundiai terroir-on született borok stílusát idézi. Tessék nyugodtan leellenőrizni!

Azok, akik folyamatosan újdonságokat keresnek, szintén nem csalódhattak. Ők összehasonlíthatták a Sabar pince friss, 2015-ös kéknyelűjét például Szeremley Huba 2006-os, azaz már 11 éves kéknyelűjével, míg a fekete leányka rajongóinak ott Balla Géza legendás bora, ami akár a Recas pince hasonló fajtaborával is összevethető. Alig néhány éve került a piacra a Frittmann Borászat Generosa bora, amelynek mára önálló rajongótábora lett. Érdemes belekortyolni. Vagy a francia fajták kóstolásába belefásult nyelvünket dugjuk egy pohár ezerjóból erjedt pezsgőbe – szintén Frittmannék standján. Bátor vállalás Irsai Olivért sárgamuskotállyal házasítani, ám a Katona borház éppen erre vállalkozott. Izgalmas, korántsem reménytelen vállalkozás, ahogyan a sémillon – sauvignon blanc házasítás is, amelynek van kissé extrém, csak a szakértőknek szóló kései szüretelésű, ám teljesen száraz változata is.

S ha még mindig nem volt elég a különlegességekből, kóstoljunk olyan bort is, aminek hallatán neves francia borszakértőknek a haja is égnek állt. Történt ugyanis, hogy elvetődött a villányi Bock Pincébe néhány francia kolléga, akik nem akarták elhinni, hogy Bock József egyik bordeaux-i házasítását pinot noir-ral egészítette ki. „Mi köze Bordeaux-nak Burgundiához?” – kérdezgették ellenségesen, majd megkóstolták a Royal cuvée-t. Nem volt több kérdésük, majd pár év múlva visszatérve nem győzték újra és újra visszakóstolni nevezett tételt.

©

Szóval, sosem lehet tudni, milyen hosszú távra szóló muníciót adhat egy-egy kóstolás. A kitartó felfedezők még az utolsó vasárnap késő délutáni órákban is a pohár fenekére nézhetnek például a Demetri Walters MW vezette folyékony arany mesterkurzuson, ahol a világ legjobb desszertborai kerülnek terítékre. Miközben a szomszédban David Zilber, a világ legjobb éttermének, a koppenhágai Nomának a séfje osztja meg a nagyérdeművel "legféltettebb" titkait.