szerző:
I. N.

Az egyszerűségre, Napóleonra és a szerelemre esküszik a nagy múltú pezsgőház örököse, a 38 éves Clovis Taittinger, aki szerint italait gyógyszertárakban is kellene forgalmazni.

 

hvg.hu: Két napra jött Budapestre, mesterkurzust tartott a VinCE utolsó reggelén, nagyon szoros programja volt. Kicsit fáradtnak tűnik. Szüksége van egy csésze kávéra?

C.T.: Teljesen jól vagyok, igaz, hogy reggel 5-ig buliztunk és 8 óta talpon vagyok, de koffein helyett most is inkább egy pohár champagne-nyal frissítem magam.

©

hvg.hu: Szokták mondani, hogy a katona az életét, a diplomata a máját adja a hazájáért. Ez önre is igaz, úgyis, mint márkanagykövetre?

C.T.:  Nem ismertem a mondást, de köszönöm szépen, príma állapotban van a májam, mert kizárólag kiváló champagne-t iszom.

hvg.hu: Úgy volt, hogy tudós ember lesz önből, hiszen a Sorbonne-on történelmet hallgatott. Mi térítette el ?

C.T.: A Sorbonne arra volt jó, hogy szélesítse a horizontomat, és sokféleképpen álljak az élethez. Számomra minden történelem: köze van a gazdasághoz, a divathoz, a társadalomhoz, a művészethez és a gasztronómiához is. Végül nem jutottam el az MA-ig, de ha disszertációt írtam volna, valószínűleg ókortörténetből tettem volna.

hvg.hu: Talán éppen ókori római borkereskedelemből írta volna.

C.T.: Áh, akkoriban még nemigen érdekelt a bor.

hvg.hu: Valóban? Akkor hogy csöppent bele?

C.T.: Nem volt választási lehetőségem. Édesapám 2006 környékén vette át a céget, egy szép napon felhívott, és elmagyarázta, hogy mindezt a családért tette. Azt mondta, nem érdekli, mivel foglalkozom, de azonnal segítenem kell a munkáját.

hvg.hu: Miért nem mondott nemet?

C.T.: Nagyon szeretem az édesapámat.

hvg.hu: Azt mondja, ha Magyarországra jön, már pedig többször járt itt,  szinte napi 24 órában bulizik. Vannak azért unalmas hétköznapok is?

C.T.: Igen, Champagne-ban van irodám, íróasztalom és sok unalmas feladatom. Reggel bemegyek, megválaszolom az ügyfelek e-mailjeit, megbeszéljük a stratégiát, ajánlatokat készítek, a nap többi részében pedig az ügyfelekkel találkozom. Magyarországon viszont – legalábbis nekem úgy tűnik - mindenki őrült, így, amikor itt vagyok, én is megbolondulok.

hvg.hu: Mi kérünk elnézést. Minek kellene ahhoz történnie, hogy Magyarországon is legyen birtokuk?

C.T.: Egy időben fontolgattuk, hogy veszünk egy birtokot Tokaj-hegyalján, mert nagyon szeretjük az ottani borokat. Úgy élem az életemet, hogy mindent szenvedéllyel teszek. Meg kell tudnom tartani a fókuszt, és Tokaj ebbe már nem fért bele. Nincs mindenre időm.

hvg.hu: Ha kizárólag az ön kezében lenne az irányítás, mit csinálna másként?

C.T.: Az hiszem, még több őrületet vinnék a cégbe.

hvg.hu: Ez azt jelentené, hogy többet járna Magyarországra?

C.T.: Nem, inkább arra buzdítanám a csapatot, hogy legyenek kreatívabbak, szabadabbak, merjenek a dobozon kívül gondolkodni, legyünk kicsit vadabbak! Vagyis különböztessük meg jobban a Taittinger márkát a többi champagne- háztól, legyünk egyediek! Szerintem a brandünket mindig az élet élvezetére és a kultúrára kell építeni. Pincénk 2000 éves, UNESCO védelemben részesül. Ez kultúra. A kultúra nem elit, hanem demokratikus dolog. Amikor elmegyek a párizsi operába, iszom egy pohár pezsgőt, és élvezem a zenét, egy új, szebb világ nyílik meg előttem, és leborulok a zeneszerző zsenije előtt. Ez mélyen megérint. Ugyanilyen hatással van rám az is, ha buborékokat látok egy pohárban.

hvg.hu: Miért olyan fontos önök számára a chardonnay? Miért ezt a fajtát helyezik a fókuszba?

C.T.: A finom, gyengéd borokat kedvelem, ez a mi stílusunk. Úgy gondolom, hogy a chardonnay az a fajta, ami ezt a legjobban képes megadni.

hvg.hu: A VinCE Budapesten tartott előadásában azt mondta, hogy az egyszerűséget a legnehezebb elérni. Mit ért ezen?

C.T.: Ez igaz az élet minden területére. Hogyan lehet egyszerűen és természetesen köszönni valakinek anélkül, hogy túlbonyolítanák a dolgot? Kényszeríteni kell magunkat az egyszerűségre! Az emberi természet olyan, hogy mindig kerülőutakat keresünk. Az egyszerűség a szívben kezdődik, és ez igaz a borokra is. Játszunk a stílusokkal, kísérletezünk, de a legszebb bor mindig a legegyszerűbb bor. Smink nélküli, tiszta borokat szeretnénk készíteni.

hvg.hu: Hogyan érték el, hogy néhány generáció alatt a világ öt legelismertebb pezsgőmárkája közé emelték a Taittinger-t?

C.T.: Dédapám politikus volt, amikor 1932-ben megvette a Marquetteri kastélyt a Forest-Fourneaux háztól és a hozzá tartozó szőlőterületeket Reims mellett. Jó ízlésük volt, jó stratégiát alakítottak ki, és persze rengeteget dolgoztak.

©

hvg.hu: Néhány évtizeddel ezelőtt a Roederer ház is fontolgatta, hogy Angliában telepítsen szőlőt, ám végül azzal beszélték le magukat a projektről, hogy nem akarnak konkurenciát teremteni saját maguknak. Önök azonban vagy 40 hektáron termelnek ott szőlőt és készítenek pezsgőt. Nem elég az a 300 hektár Champagne-ban?

C.T.: Ez ködösítés. Roedereréknek  is van birtokuk máshol, Kaliforniában. Angliában angol bor születik, saját karakterrel, az ottani piacra. Ez nem versenytársa a champagne-ainknak.

hvg.hu: Mi lesz a következő innovációja?

C.T.: Van néhány projekt, amit még titokban kell tartanom, de nagy innovációra nem kell számítani. Az igazi innováció az lenne, ha a champagne-t gyógyszertárakban is árusítanák.

hvg.hu: Milyen kórokra javallott pezsgőt inni?

C.T.: Elsősorban mentális problémákra és szívbajokra. Ha valakinek fáj a szíve, szomorú, gyászol, vagy szakított a párjával, gondoljon bátran Napóleonra, aki szerint két esetben szükséges champagne-t inni: győzelem és vereség esetén. Komolyra fordítva a szót, tényleg hiszek abban, hogy van mentális jótéteménye is a champagne-nek. Szerintem ma túl sok nyugtatót, antidepresszánst szednek az emberek. Miért nem választjuk a természetes gyógymódot, a szerelmet és a pezsgőt? Az embereknek többet kellene szerelmeskedniük és több champagne-t kéne inniuk.