Bicsérdi Ádám
Bicsérdi Ádám

A városról elnevezett cukrászda fagyija mágnesként vonz vissza az első kóstolás után, az itteni sárkánysör nem ihatatlan, sőt, ha lehet, azt lesed, hol árulják. Zágráb egy itthonról nézve kevésbé ismert Horvátországot nyújt: itt a magyar nyaralók által einstandolt tengerparttal ellentétben tényleg távol kerülünk az otthoni hétköznapoktól. Akár egy hétvége alatt is.

Zágráb? Na és, nincs ott semmi látnivaló. Még tenger se. Túl közel van, és még egy nyamvadt jelképe sincs a városnak, amelynél szelfizve elégedetten várhatnánk az irigykedő, elragadtatott emojikat.

Közben meg, ha kicsit közelebbről nézzük, és legalább egy hétvégényi időt rászánunk, akkor itt van a szomszédban, pár órára egy magyar pénztárcának is megfizethető város (erről bővebben a keretesben), izgalmas belvárossal, és olyan helyekkel, amelyeket mi innen, “a lakossági nyomás” (aka. házmesterország) világából kikerekedett szemmel nézünk. Csak azokat a járdára vezetett bicikliutakat tudnánk feledni, de erről majd később.

A házmesterország rémálma

Hogy mikor esett le, hogy mi a fő különbség Zágráb és Budapest között? Abban a pillanatban, amikor az Art Park néven futó, street arttal szétfújt, különféle installációkkal díszített, színes fényekben úszó domboldalban a vígan söröző, trécselő alternatív fiatal felnőttek mellett egy játszótéren ott játszott vagy tucatnyi gyerek este kilenckor. Tízkor meg a világ legtermészetesebb módján, szépen csendben hazament mindenki, pedig ahogy körbenéztem, egy ügyesen megtervezett razzia után Budapesten alighanem ez a hely már nem létezne. Úgy tűnt, itt nem gond, ha valahol az itt járó külföldiek számára is izgalmasnak tűnő közösségi hely működik, egy egyszerű bódéval, ahol helyi söröket árulnak, rengeteg ülőhellyel, pingpongasztallal és játszótérrel. Irigykedve hagytuk ott a helyet, miközben itthon lassan vadászni kell a nem profitorientált közösségi tereket (lásd Auróra, Müszi, Közvágóhíd).

Arról nem is beszélve, hogy az Art Parkot Zágráb bohém részéből, a párizsi Montmartre után elnevezett, névadójához hasonlóan gyönyörű panorámát kínáló Strossmartre felől közelíthetjük meg. A májustól szeptemberig üzemelő Strossmartre pedig nem akármilyen látnivaló: az egész olyan, mintha a Balkánon is hódított volna a szerelem nyara, és azóta megállt volna az idő. Ottjártunkkor a vártól lefelé vezető úton elhelyezett színpadon este egy 70 feletti tagokból álló, ősblues csapat játszott, a fákról virágkoszorúk lógtak, a pszichedelikus életérzéshez pedig tényleg már csak annyi hiányzott, hogy az egyik pultnál meglássuk a Jefferson Airplane vagy a Grateful Dead tagjait. Azért évközben nem csak Woodstock-utánérzésért érdemes ide felmászni, hiszen van, hogy a karibi, a rockabilly vagy a swing műfajának szentelnek egy estét.

Summer nights in Zagreb #croatiafulloflife #zagrebatnight #esplanade1925 #oleanderterrace #ljetonastrossu

Esplanade Zagreb Luxury Hotel (@esplanadezagreb) által megosztott bejegyzés,

Elnézést, az a hely szabad még a fán?

Nem nagy titok, de Zágráb valódi nyári arcát a belvárosból kicsit távolabb található búvóhelyek mutatják meg. Például messziről aligha gondolná bárki is, hogy az irodaházak gyűrűjében, egy elhagyott gyárépület kellős közepén talál egy lakásétterem barátságosságát nyújtó kis helyet. A Mestar kertjében ülve, a helyi irodisták sem néznek ki maguk közül, a pincérek pedig tudják, hogy már nemzetközi látványosság lett a buja udvarban berendezett étteremből, ahol nem az étlap vastagságával, hanem annak teljes hiányával (napi menü van) próbálnak vendéget csábítani. Ettől függetlenül a hely nem vesztett intimitásából, az asztalok között vígan nézelődik az étterem házi kutyája, és az sem probléma, ha a helyszűke miatt két társaság is osztozik egy asztalon.

A Mestarnál felkapottabb hely a nevében is egyediségét hirdető A Most Unusual Garden, amely ügyesen használja ki, hogy egy amúgy nem túl vonzó közlekedési csomópont közelében található. Így az egy italra beugró átszállók és a tudatosan ide tartók is könnyen meg tudják közelíteni. A szokatlan kert valójában egy ötletesen kialakított udvar, amelynek legkedveltebb része a kert közepén álló fára épített ház és apró terasz. Ha ide nem jutunk fel, akkor sem kell izgulni, mert a műfűvel borított lépcsőkön is el lehet kortyolgatni a helyi sárkánysör (nem összetévesztendő a 200 forint alatti sörök ligájában mindig jól szereplő hazai sárkánnnyal), a Zmejsko több típusát, amely a horvátoknál is beinduló sörforradalom egyik élfőzdéje. Ha már söröknél tartunk, annyira pörög Horvátországban is a kisüzemi gyártás és kísérletezés, hogy ha valaki tudatosan sörtúrára indulna ide, valószínűleg két kattintással máris 5-6 ígéretes hely közül válogathat, ahol csak helyi söröket kóstolhat.

©

A finom burekért kutatni kell, de előbb a fagyiról kell beszélnünk

Mit mennyiért?

Zágráb kocsival, busszal vagy vonattal is pár óra alatt, könnyen megközelíthető, ha időben foglalunk akár tízezer forintből meg lehet fordulni. Azaz a vonatot inkább nem ajánlanánk, ugyanis a szakaszon szinte mindig van valamilyen felújítás, és horvát szállásadónk szerint a Budapestről vonattal érkező vendégei még sohasem érkeztek meg időben.

A városban a budapesti belvároshoz hasonló árakkal kell számolni, a jó hír viszont az, hogy nagy különbség nincs a puccosabbnak tűnő és a szerényebb kinézetű helyek árai között.

Csak viszonyításképp: a kávé 5-6 (kb. 200-250 Ft), a sör 14-16 (kb. 5-600 Ft), egy burek 10-12 (350-400 Ft) kuna között mozog.

Persze nem kell kimenekülni a belvárosból ahhoz, hogy jó helyeket fedezzünk fel, mert Budapesthez hasonlóan Zágrábban is az az izgalmas az óvárosban, ahogy a hagyományos vendéglátóhelyek keverednek az újkori, lazább éttermekkel, pubokkal. Aki az utóbbi vonalra kíváncsi, annak egy megjegyezhetetlen nevű (lehet próbálkozni, úgy hívják, hogy Preradovićeva) utcát kell eszébe vésnie, hiszen itt déltől észak felé haladva egymást követik a csábító kiülős helyek, hogy az utca végén már a város abszolút centrumában találjuk magunkat. Itt található például a pulled porkjai és falafeljei miatt hamar hírnevet szerző Bistro 75, ahonnan már csak rövid sétával elérhető a város két helyiek körében is népszerű kocsmája, az Old Pharmacy és a nevével nem zsákbamacskát áruló Ceh Pub is. Ezen a környéken barangolva tűnhet fel igazán Zágráb egyik legidegesítőbb vonása: itt ugyanis az utak helyett szinte csak a járdán van felfestett kerékpárút, így szinte folyamatos a gyalogos-biciklis találkozás egy szűk járdán is.

A Preradovićeva utca végére érve pedig erős dilemmák jönnek: választhatjuk a közeli, egyfajta helyi Toldiként is leírható, moziként és kocsmaként is működő Kino Europát (amelynek vetítőterme az Uránia Dísztermével vagy a Puskin nagytermével vetekszik), vagy az utcáról nyíló Masarykova utcát ,amely valódi paradicsom a fagyiimádóknak.

Nagyjából 100 méterre található egymástól a város két legjobb fagyija (teszteltünk jópárat, nem bíztuk a véletlenre). A klasszikus cukrászdaként funkcionáló, Slastičarnica Zagreb nem csak elképesztő torta- és süteménykölteményeivel csábít, hanem a fagyija is verhetetlen. Nem véletlen, hogy itt a turisták és a helyiek is egymásnak adják a kilincset. Minőségben alig marad el tőle a lemezbolt-esztétikát a cukrászdával keresztező b 041 (korábbi nevén Chocolat 041), ahol szintén szemet gyönyörködtető a választék, magyar szemmel meg kis megdöbennéssel lehet konstatálni, hogy a felső szinten még dohányozni is lehet.

Ha már a belváros sem mutat újat, negyedórás sétával az egyik kisebb helyi piacot, a Kvatricot is érdemes útba ejteni, főleg ha valaki autentikus környezetben akarja megkóstolni a legjobb burekeket, hiszen itt délelőtt tényleg csak az illatokat kell követni a spenótos, húsos vagy sajtos (mondjuk nem épp diétás, cserébe kiadós) specialitásért.

És mindez még csak tényleg a jéghegy csúcsa, egy hétvége alatt nyilván nem lehet mindent körbejárni (a már eleve egyedi koncepciójú Befuccsoló Kapcsolatok Múzeuma például sajnálatos módon kimaradt) de Zágráb még úgy is megér egy kiruccanást, ha valaki a nyaralása nagyobbik részét inkább tenger közelében, mondjuk az Isztrián tölti.