Windisch Judit
Windisch Judit

Mi motiválja az embereket a futásban? Futósorozatunk második részében hárman mesélnek erről, közöttük olyan is, aki a pajzsmirigyrák-műtétjét követően kezdett futni. A szakembertől pedig megtudjuk, hogyan kell készülni egy 10 kilométeres futóversenyre, és honnan tudjuk, hogy már készen állunk rá.

„A suliban simán ment a kosár és a foci, később pedig azt vettem észre, hogy két percet rohangálok a gyerekekkel, és ki kell állnom, mert nem bírom. Ez nagyon gáz volt” – meséli Vinkler Zoltán 39 éves informatikus, honnan indult 5-6 éve.

„Az edzések megkezdésének első időszakában 100 méter kocogás után alig kaptam levegőt.”

©

Mostanra a 10 kilométer meg sem kottyan neki, félmaratonokat fut. A 21 kilométeres táv lebegett a szeme előtt a kezdetektől, két évig dolgozott érte. „Az nagy élmény volt. Az első olyan eredmény, amire azt mondtam, ez igen, aközé a pár 10 ezer magyar ember közé tartozom, akik ezt meg tudják csinálni.”

Bár nem volt olyan kövér, mint egykori osztálytársa, a Dagadt Köcsög néven ismertté vált blogger, Moós Gergely, de azért rajta is látszott a tartós ülőmunka hatása. A Facebookon látta az akkor 124 kilós Moós első lépéseit, az ő kitartása inspirálta. Az elején ő is egy-két perceket futott, a többi séta volt. Idővel előjöttek a problémák: fájt a lába, a térde, a talpa. Harmadjára sikerült kiválasztani „az igazi” cipőt. Az első kettő a boltban kényelmesnek tűnt, de hosszabb futásoknál megfájdult a lába. Számára a számítógépes talpvizsgálat után kiválasztott cipő hozta az áttörést.

Egy applikáció adja az edzésprogramját, az új verzióban lehet vele „csalni” is, egy héten belül át lehet csoportosítani a futásokat. Akkor sem esik kétségbe, ha az aznapra előírt távot nem bírja éppen lefutni. Ha nem esik jól, akkor abbahagyja. Arra is odafigyel, hogy ne sérüljön le. Volt olyan is, hogy heteket kihagyott, akkor mentek is vissza a kilók. Az újabb és újabb versenyek motiválják, de a fő célja az egészségének megőrzése. A fogyásának is örül, L-es helyett már M-es pólokat vesz. Már több kollégája is fut, egymással versengenek, ki mennyit edzett.

Reggel fut, máskülönben a munka és család mellé nehéz beilleszteni a rendszeres edzéseket. Az egyre hosszabb távok, egyre több időt vesznek igénybe.

„Reggel 6-kor kelni sosem esik jól, de csak az első 2 percen kell túllendülni. A kreatív lustaság egyik megnyilvánulásának tartom, hogy inkább gyorsan elmegyek reggel futni, utána nincs vele gond, lelkiismeret-furdalás nélkül elvagyok a nap további részében.”

A fejlődés kulcsa

Ahhoz, hogy a 10 kilométeres távra felkészítő, 50-60 perces futások ne váljanak unalmassá és biztosítsák a folyamatos fejlődést, szükséges a gyorsasági állóképességet növelő résztávos edzés is. Monspart Sarolta tájfutó-világbajnok azt mondja, amatőröknek eleinte bőven elég 100-200 méterenként váltani az iramot. Valamint résztávos, azaz intervallumos edzést kell végeznie annak is, aki nem a távot növelné, hanem gyorsabban akarja lefutni az 5 kilométerét.

©

A legnépszerűbb résztávos edzése az volt, mikor tanítványai 2,5 kilométeres bemelegítés után a 400 méteres atlétikai pályán futottak 10 kört, a kanyarban könnyen, az egyenesben lendületesen.

„Ha jól csinálod a saját sebességedhez képest, úgy elfáradsz a végére, hogy nem igaz.”

 

©

Szerinte fontos lenne, hogy a futók néha megkérdezzenek egy atlétaedzőt vagy egy testnevelő tanárt, helyes technikával futnak-e. Nagyon sok hibát lehet elkövetni: van, aki maga alatt kicsiket lép, más túlságosan előre vagy hanyatt dől, oldalirányba mozgatja a karjával. Elsőre a legnagyobb hibát kell javítani, mindent egyszerre nem lehet. Aztán a többit sorba.

Honnan tudod, hogy kész vagy rá

Ha az ember már tud 5 kilométert futni, nagyjából hatperces kilométerekkel, de egy órán belül még nem éri el a 10 kilométert, mert lelassul, elkezdhet a 10 km-re edzeni. Ha edzésen megvan a 7-8 kilométer folyamatos futással, bátran lehet nevezni a versenyre. A rajttól a célig sok motiváció éri az indulót, amelyek hajtják a célig. A futni kezdéstől a félmaratonig minimum 2, a maratonig 3 év szükséges – írja a tankönyv. Természetesen lehet kivétel, például aki korábban sportolt, nem túlsúlyos, az ennél gyorsabban is tud haladni.

Olvassa el cikksorozatunk első részét is, amelyből kiderül, kezdőként hogyan vágjunk neki a futásnak:

Monspart Sarolta szerint ez a három dolog a legfontosabb a futáshoz

Három dolog kell a futáshoz: motiváció, „akaróka" (vagyis akaraterő) és egy jó futócipő - mondja Monspart Sarolta tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, és 1972-ben a maratont 3 órán belül futó első nő Európában, akinek kullancs okozta betegség miatt szakadt meg aktív sportpályafutása. Azóta viszont edzésterveit, könyvét sokan Bibliaként kezelik.

Az „én” idő

A 49 éves Barna Erát amellett, hogy örült az újra megjelent izmainak és formáinak, igazából a futás hangulata rántotta be: a reggeli táj felfedezése, az, hogy van saját magára egy órája, mikor átgondolhatja, mi vár rá aznap, vagy egyáltalán ne is gondoljon semmire.

„A Kopaszi-gátnál futottam, sütött a nap, edzettek a kajak-kenusok, nyugalom volt. Olyan szép volt az egész.”

Öt évvel ezelőtt, 44 évesen, átlagos testalkattal, és mozgásszegényen értelmezett átlagos kondícióval húzott először önszántából futócipőt, dühből és kíváncsiságból egyszerre: a csoportos órákon folyamatosan kudarcot valló nő nem értette, barátai mit esznek a futáson, hát kipróbálta.

„Felvettem a piros mackónadrágomat és elindultam a lágymányosi kampusz felé reggel. Egyetemista éveimből úgy rémlett, olyan korán senki nem jár be, így biztos nem lát meg senki. Tévedtem, rengetegen voltak”

– meséli első élményét.

Barna Era
©

Barátnője az első futás előtt Monspart Sarolta egyik, kezdőknek szóló edzéstervét nyomta a kezébe, első nap egy perc futás és egy perc gyaloglás váltakozott. Ez maximálisan elég kihívás volt, nem tudott volna többet futni, ez viszont ment, ahogy a következő hétre előírt szintek is. A folyamatos sikerélmény volt a kulcsa annak, hogy nem hagyta abba. A végére előírt 20 perc futást három hónap alatt teljesítette.

Másfél év elteltével futott félmaratont – szintén Monspart-edzésterv alapján –, egy adománygyűjtő kampánnyal összekötve. Leghosszabb távja egyben a 28 kilométeres Velencei-tó kör volt. Most 7-8 kilométereket fut heti háromszor, lazán.

Ötvenedik születésnapját lehet, hogy egy maratonnal ünnepelné, de még vacillál: az örömfutás a célja, nem az, hogy „ott haljon meg”.

Első lépéseit is posztolta már a Facebookon – uramisten, kocogok felütéssel, majd a visszajelzések hatására megalakította a nőknek szóló Almodóvar Futó Egylet Facebook-csoportot, amely mára több száz fősre duzzadt. A csoportban amatőr és kevésbé amatőr futók – 90 százalékban nők – osztják meg egymással futással kapcsolatos élményeiket, biztatják, inspirálják egymást. A tagság egyetlen feltétele az örömteli futás iránti vágy, férfiaknál azért teljesítményt is elvárnak, nekik egyfajta patronáló szerepük van.

©

Minden fáj, tehát élek

Ennek a csoportnak a tagja a 46 éves Baksa Anna is, neki egészen különleges a története. 2013-ban diagnosztizáltak nála pajzsmirigyrákot, két évre rá áttéteket találtak a nyirokmirigyében. Mindkétszer műtötték, a második után panaszmentes, viszont ideiglenesen lebénult baloldalon a nyaka, a válla és a karja is. Négy gyereket nevel egyedül.

„Mielőtt kiderült, hogy rákos lettem, már egy ideje nézegettem a régi barátnőim Facebook-posztjait, csodáltam és irigyeltem őket, de viccesen azt is gondoltam, ezek nem normálisak.”

Az első, 2013-as műtét után három hónappal húzott először futócipőt. „Extrém módon leépültem a műtét után, a vécére is csak pihenőkkel tudtam kimenni, a járókeretes nénik lehagytak az utcán. Azt gondoltam, a futás jó lesz, majd kocogok esténként a sötétben, mikor senki sem lát, hátha össze tudok szedni valami erőnlétet. Így indult, aztán rákattantam, a saját kereteimen belül.”

Baksa Anna
©

Kamaszkora óta nem sportolt semmit, „néhány kósza jógát leszámítva”. Az első kilométerét 15 perc alatt tette meg, „kocogva, sétálva, félig meghalva”. Arra már nem emlékszik, mire gondolt az első futások előtt, az sokkal intenzívebben megmaradt, mit érzett utána.

„Fuldoklom, kiugrik az agyam, a szívem a helyéről, lüktet a vér a fülemben, fizikailag rosszul vagyok, minden sejtem zsizseg, de ez azt jelenti, hogy élek. Boldog voltam.”

Fizikailag elvétve élvezi a futást. „Érzelmileg ad jó érzést, hogy van erőm tenni valamit, hogy jobb állapotba kerüljek, mint amilyenben maradtam volna enélkül.”

©

Az elején 1-2 kilométereket „vánszorgott”, idővel viszont 8-10 kilométereket is tudott futni, méghozzá 7 perces kilométerekkel. Edzéstervet sosem használt. Applikációval fut, az méri a távot és az időt. Mikor jobb formában volt, intenzíven nézegette, de amúgy is szereti a számokat, jól nyomon tudja követni a fejlődést. A második, 2015-ös műtétje után fél év kiesett, akkor csak arra tudott koncentrálni, hogy a bénult oldalát gyógytornával helyrehozza. Sikerült. Újra fut, már „csak” 3-4 kilométereket, 7,5-8 perces időkkel.

„Nem nagy teljesítmény, de nekem pont kényelmes.”

Miután a Facebookon látja, hogy mások sokkal többet és gyorsabban futnak, ambivalensen ítéli meg a teljesítményét. Hiába van tisztában vele, hogy a 3 évvel ezelőtti önmagához is kár méregetnie magát, nem tud elvonatkoztatni a jobbak teljesítményétől sem. Összességében ugyanakkor azt mondja, tud örülni annak a távnak, amit az adott napon képes lefutni, akkor is, ha épp egy rosszabb köre volt.

Windisch Judit Élet+Stílus

Így válhat örök hobbivá a futás

Futásról szóló cikksorozatunk harmadik részében bemutatjuk a "legyőzhető távolságot", a félmaratont, és mutatunk egy egyre népszerűbb módszert, ami olyan állhatatosságot igényel, mintha heringgel akarnánk fát vágni.