Balla István
Balla István

Nem ígértek csodát, nem ígérték, hogy két nap alatt megtanuljuk a villámolvasás módszerét. Így aztán sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, működik-e ez a technika, de azt már tudom, mik az alapjai. Annyit állíthatok biztosan, hogy már nagyjából értem, miért fontos unatkozni.

"Beiratkoztam egy gyorsolvasó tanfolyamra, húsz perc alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszországról szól." Woody Allen ismert bon mot-ja nagyjából tükrözi azt a véleményt, amit ezekről a „csodatanfolyamokról” gondoltam. De mivel volt olyan ismerősöm, aki esküdött arra, hogy a villámolvasás működik, gondoltam rászánok egy hétvégét, és kipróbálom.

Emberkísérletet végeztem és én voltam az alany.

Egyébként volt már gyorsolvasás-élményem: az érettségin kihúztam az Ivan Iljics halála című novellát, amit addig persze nem olvastam (a kötelező orosz nyelv idején egy igazi punk nem olvasott ilyesmit, ugye), és ott helyben 10-15 percem volt, hogy felkészüljek belőle. Nem tudom, milyen technikával csináltam, de sikerült: még dicséretet is kaptam eredeti gondolataimért. (És mellesleg rájöttem, hogy mekkora zseni ez a Tolsztoj, és hogy az igazi punk nagyon is olvas orosz irodalmat.)

Itt azért gyorsan szögezzük le, hogy a villámolvasás és a gyorsolvasás nem ugyanaz, utóbbi ugyanolyan lineáris technika, mint a normál olvasás, csak különböző technikákkal sokkal gyorsabban, előbbi viszont, mint majd látjuk, egészen más.

©

Több villámtanfolyam is van, én Lantos Mihályhoz jelentkeztem be, aki Budapesten nagyjából havonta tart egy-egy ilyet. Azzal nyugtattam magam, hogy ha nagyon humbug az egész, az gyorsan kiderül, és azonnal lelépek.

Semmi spiri

Arra számítottam, hogy maximum egy tucat érdeklődő lesz, ehelyett egészen megdöbbentő volt, amikor beléptem, és azt láttam, hogy egy hatalmas teremben mintegy 100-an várják a „csodát”. Elég heterogén volt a társaság, középiskolásoktól az idősebbekig mindenféle korosztály, munkaerő szempontból pedig a tanulótól a jogászokig, pályázatíróktól közgazdászokig terjedt a spektrum, és volt egy targoncavezető-oktató is (illetve minimum egy újságíró, ugye).

Biztató volt, hogy az előadó rögtön leszögezte, a két nap során nem lesz szó semmiféle spirituális dologról, nem megyünk le alfába, sőt arra biztatott mindenkit, hogy legyen szkeptikus a módszerrel szemben.

Mint mondta, nem ígéri, hogy vasárnap este mindenki úgy megy haza, hogy ő onnantól naponta több könyvet lesz képes elolvasni. Sőt, kifejezetten ekézte az olyan hangzatos újságcikkeket, amik olyanokat írnak, hogy villámolvasással napi 19 könyvet el lehet olvasni, meg hogy a módszer 25 ezer szó bevésésére alkalmas percenként.

Nem is olvasás, tanulás

A villámolvasásról gyorsan kiderült, az nem is annyira olvasás, inkább egy tanulási stratégia, amellyel nagy mennyiségű információt lehet elsajátítani, viszonylag gyorsan. És ami ennél is fontosabb: maradandóan. Ennek megfelelően egyébként nem is javasolják, hogy szépirodalmat így dolgozzunk fel, mert e módszernek nagy hátránya, hogy nem nyújt olvasásélményt. Lantos szerint képbe lehet kerülni, mondjuk, hogy miről szól egy regény, de nem nyújt érzelmeket, nem gyönyörködtet az írás, ha így fogadjuk be.

Ezt a hátrányát előre meg is mondták, úgyhogy nem is irodalmi könyvekkel jelentem meg a Benczúr utcai előadóban, hanem például Eva Hoffmann Hogyan unatkozzunk?, Martin Ford Robotok kora, és Nicholas Carr Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? című köteteivel, illetve még néhány hasonlóval. Ezek közül az elsőnek lesz kitüntetett szerepe abban, hogy bebizonyítsa számomra, hogy elsajátítottam-e a villámolvasás módszerét.

Az előzetes e-mailben azt is kérték a szervezők, hogy pihenten érkezzünk (ez nem sikerült), vigyünk 4-5 könyvet (ez a mennyiség azért elég gyanús volt), továbbá színes ceruzát és papírt (A3-ast is, az nem volt otthon, de adott pillanatban kisegítettek).

És bekapcsolódtak az agyféltekék

A tanfolyam egyébként reggel kilenctől este hatig tartott két napon át, sok szünettel. Lantos kifejezetten élvezetes stílusban mutatta be először a villámolvasás elméletét, aztán a gyakorlatát.

©

Az elmélet lényege, hogy a szöveg feldolgozásán nem lineárisan, az elejétől a végéig, és nem a rövid távú memóriánkkal dolgozunk, hanem átfutva többször az egész szövegen, és a tudatalattinkat használva fogadjuk be az információkat. Nem csak a racionális dolgokért felelős bal agyféltekénket használjuk, hanem a kreativitásért felelős jobb agyféltekénket is. Igen, többször elhangzott a paradigmaváltás kifejezés.

Mivel a villámolvasás egyfajta tanulási stratégia is, rengeteg szó esett a mai oktatás kétes hatékonyságáról, a magolásra, a kizárólag a racionalitásra épülő iskoláról, és hogy mennyire nem használjuk ki a jobb agyfélteke nyújtotta előnyöket. Azaz, hogy a kreativitást, intuíciót, az érzelmeket, a hülyéskedést negligálja az oktatás, pedig ezzel sokkal hatékonyabban, élvezetesebben és maradandóbban lehetne tanulni. Ezzel nem lehet vitatkozni – akár Vekerdy Tamás is mondhatta volna.

Bambán, gyorsan lapozva

A módszer legfontosabb eleme – a felkészülés és előzetes áttekintés után – a Paul R. Scheele nevéhez fűződő úgynevezett fotóolvasás. Mondjuk, elég hülyén nézhettünk ki, amikor ezt gyakoroltuk. Egy kívülálló nagyjából azt láthatta volna, hogy a közel száz ember bamba tekintettel (nem a kötetre fókuszálva), valószínűtlenül gyorsan, de ritmusosan lapozgat az előtte lévő könyvben. Állítólag ekkor szkennelődik be a teljes kötet laponként a tudatalattiba. (Úgy, mint ahogy a perifériás látásunkkal is felfogjuk az információkat, még ha nem is tudunk róla.)

Mindezt pont olyan furának éreztem, mint ahogy most önök elképzelik. Egyébként ez néhány percet vesz igénybe, egy 200 oldalas könyvnél, mondjuk 10-et.

Ezután pihentetni kell az agyat, minimum fél órát egészen mást kell csinálni, de akár 10-14 órán át is kikapcsolhatunk, sőt az sem baj (sőt!), ha alvással töltjük ezt a várakozási időt.

Előhívás

Ezután jöhet a bevitt információ aktiválása. Ennek is megvan a megfelelő gyakorlata. Lényeg, hogy először – immár a könyvre fókuszálva – gyorsan végiglapozzuk („szuperolvasás") a könyvet. De még ekkor sem kell, hogy értsünk bármit is (nem is lehet ilyen sebességénél) a szövegből. Majd újra nekiesünk, szintén sebesen, de már nem baj, ha egy-egy szó, mondat, gondolat bevillan a szövegből.

Aztán újra és újra, és elvileg egyre inkább összeállnak értelmes gondolati foszlányok – ezeken már kicsit el is időzhetünk, sőt egy elmetérképre le is jegyzetelhetjük ezeket a puzzle-darabokat. Végül kezd összeállni, hogy miről szól a könyv, sőt ha elég sokszor csináljuk, egészen pontosan megértjük annak lényegét.

Én annyiról tudok beszámolni, hogy 3-4 ilyen kör után valóban képbe kerültem, miről is szól a Hoffmann-kötet. (Ezt persze most nem fogom elárulni, tessék elolvasni, vagy villámolvasással feldolgozni!) Azt nem állítom biztosan, hogy a módszer működött, hiszen mint fentebb vázoltam, már 30 éve az érettségin elkápráztattam saját magam Iván Iljiccsel, és későbbi tanulmányaimban is volt hasonló eset, de határozottan értettem, mit akart mondani a szerző az unatkozás fontosságáról. És mindez nettó egy órámat foglalta le (a várakozásra és pihenésre szánt időt leszámítva).

Tudományosan csak részenként igazolt

A villámolvasás elméleti megalapozása különböző, tudományosan is igazolt megfigyelésen alapul, ám összességében a módszerre tudományos alátámasztást nem találni. A nyest.hu az amerikai Danielle S. McNamara tanulmányát idézi, ami cáfolja a módszer hatékonyságát, elsősorban azért, mert az figyelmen kívül hagyja az előzetes tudással való összevetést és a következtetések levonását. (Erre Lantos szerint az a megoldás, hogy ha emiatt nem értünk valamit, akkor olvassuk – villám – az előzményeit.) Van olyan felfogás is, ami szerint egyes embereknél valóban működik a villámolvasás, másoknál pedig nem.

©

Lantos mindenesetre lapunknak elmondta, hogy ő mintegy 10 éve tanítja a módszert (de vannak mások is, akik tartanak villámolvasás-tanfolyamot), és a visszajelzések alapján úgy tűnik, a legtöbbeknek bejött. Sokan a tanfolyam után hónapokig ugyan nem foglalkoztak vele, de aztán valamilyen okból előveszik, újratanulják, és ezután már sikeresen alkalmazzák. Mások arról számolnak be, hogy a teljes módszert ugyan nem tudják használni, de annak elemeit nagyon is hasznosnak tartják.

Vasárnap este hat körül, a körülöttem ülők nagy része hasonlóan bizonytalan volt, hogy most akkor ő már tud-e villámolvasni vagy sem. Néhányan azonban határozottan állították, hogy igen, hiszen egészen pontosan értették a könyvet, amit választottak.

Azt azonban tényleg ki kell emelni, hogy senki nem ígérte, hogy két nap után már birtokoljuk is ezt a képességet. Ezt ugyanis ugyanúgy gyakorolni kell, mint a normál olvasást vagy bármely készség kialakulását. Lantos szerint 4-5 könyv ilyen feldolgozása után szerez az ember annyi rutint, hogy onnantól bátran támaszkodhat a módszerre.