szerző:
Lindner András

Mi lesz, ha a számítógépek lényegében teljesen megfejtik a játékot?

Húsz éve már, hogy nagy szenzációt okozva egy számítógép első ízben legyőzte a sakkvilágbajnokot: az IBM Deep Blue komputere 1997-ben 3,5:2,5-re diadalmaskodott Garri Kaszparov ellen. A Deep Blue 9-10 lépéspárt tudott előre számolni, azóta pedig jóval erősebb változatok születtek. A legújabb Komodo a játékerőt kifejező Élő-pontban 3400-nál tart, miközben a világranglistát vezető norvég Magnus Carlsen Élője „csupán” 2830 körül mozog, így a gép valószínűleg 8:2 arányban gyűrné maga alá a hús-vér játékost.

A norvég sakk-király nem véletlenül mondogatja, hogy „utálok számítógépek ellen játszani, mert hülyeségeket lépnek, és mindig legyőznek”. Nem kizárt ugyanis, hogy negyvenből Carlsen többször lép jobbat, mint a gép – fűzi hozzá Kállai Gábor nagymester –, de ha csak egyszer is rosszat húz, kikap, mert a komputer nem követ el emberekre jellemző hibát. Carlsen nem számol mindig előre, a figurák koordinációjára összpontosít, és játék közben „kiemelkednek” neki a legjobb lépések.

A Deep Blue nyerésre áll. Mikor fejtik meg?
©

Ahogy nő a gépek kapacitása és javul az értékelőprogramok pontossága, úgy bővül a sakktudásuk is. Az Eugene Nalimov orosz számítógépes által kifundált program például 6-7 figurás állásoknál már pontosan megmondja, mi lesz a parti végeredménye. A következő másfél évtizedben ez a szám fokozatosan nőni fog, a sakk azonban annyira változatos, hogy a 32 figurás állások összes lehetséges kimenetelének előzetes feltérképezése belátható időn belül nem fog sikerülni – magyarázza Kállai. Ha azonban ez bekövetkezik, vagyis a számítógépek az első lépéstől kezdve minden változatot képesek lesznek felgöngyölíteni, akkor – mint a matematika által már teljesen kielemzett dámajátéknál – azt mondhatjuk, a sakk meg van fejtve. Bár a rejtélyessége ezzel megszűnne, ez sem jelentené a sakkozás eltűnését: az emberek bizonyára továbbra is szívesen játszanának – egymás ellen.

Már csak azért is, mert a számítástechnikának köszönhetően színesebb lett a játék, az amatőrök is megérthetik például, mit kell húzni egy-egy hadállásban. Az éljátékosokat pedig szinte megüti a guta, amikor egy parti után kérdőre vonják őket: „Nem látták ezt az egyszerű lépést?” A nézőnek ugyanis több az információja, mint a tábla előtt ülő sakkozónak, ezért a legjobbak is folyton vizsgáznak, és sokszor meg is buknak.

A sakk azonban paradox módon még „hátralépve” is képes fejlődni. Ez történik akkor, amikor kiváló játékosok selejtnek, értéktelennek ítélt játszmaváltozatokban fedeznek fel „gyémántokat”, és ezekkel lepik meg az ellenfelet. A fiatal Rapport Richárd nagymester például már többször sikerre vitt ilyeneket.

Közben számos kiváló sakkozó próbálja megújítani a játékot. A legsikeresebb Bobby Fischer világbajnok Chess960 nevű random-chess variációja, ahol az induláshoz a tiszteket világos véletlenszerűen állítja fel a táblán, majd az ellenfél ennek tükörképeként a sajátjait. De a magyarok közül Benkő Pál nagymester és Polgár László pedagógus-sakkedző is kifundált valami újat. A cél az, hogy az előre „bemagolt” tudásnak ne lehessen szerepe a játék során.

Németh Zoltán, a Magyar Sakkvilág című szaklap főszerkesztője azt említi, mi lenne, ha a sakkozók egy-egy zárt bokszban ülnének, és a verseny előtt nem árulnák el nekik, hogy kivel fognak játszani, ezért nem tudnának felkészülni az ellenfélből. Ezzel talán ki lehetne szűrni a sakk legnagyobb belső ellenségét, a megegyezéses döntetlent is. Ha a szervezők látnának benne fantáziát, és szponzor is akadna, az új versenyforma már a közeljövőben elterjedhetne.

Vannak, akik drasztikusan csökkentenék a klasszikus játékidőt, hogy kiemeljék a játék sport oldalát, a nézők pedig ne unatkozzanak egy többórás parti közben. A baj ezzel – Németh szerint – az, hogy minél rövidebb egy játszma, annál nagyobb a gép erőfölénye, egyúttal sérülne a sakk szépsége, elmaradnának a gyönyörű végjátékok. Előnye viszont, hogy az interneten egyszerre követhetnénk színvonalas versenyek több partiját is bárhol a világon.

A nem oly távoli jövőt ember és komputer kooperációja jelentheti, a „kentaursakk”, ahol az együttes gondolkodás és döntéshozatal új színt vihet a játékba – állítja Kaszparov. A versenysakkba való visszatérését a napokban bejelentő nagymester szerint az ember nyugodtan szárnyalhat a gondolataiban, mert a lezuhanástól megóvja a gép kontrollja.

LINDNER ANDRÁS