szerző:
Lindner András

Mi lesz, ha a számítógépek lényegében teljesen megfejtik a játékot?

Húsz éve már, hogy nagy szenzációt okozva egy számítógép első ízben legyőzte a sakkvilágbajnokot: az IBM Deep Blue komputere 1997-ben 3,5:2,5-re diadalmaskodott Garri Kaszparov ellen. A Deep Blue 9-10 lépéspárt tudott előre számolni, azóta pedig jóval erősebb változatok születtek. A legújabb Komodo a játékerőt kifejező Élő-pontban 3400-nál tart, miközben a világranglistát vezető norvég Magnus Carlsen Élője „csupán” 2830 körül mozog, így a gép valószínűleg 8:2 arányban gyűrné maga alá a hús-vér játékost.

A norvég sakk-király nem véletlenül mondogatja, hogy „utálok számítógépek ellen játszani, mert hülyeségeket lépnek, és mindig legyőznek”. Nem kizárt ugyanis, hogy negyvenből Carlsen többször lép jobbat, mint a gép – fűzi hozzá Kállai Gábor nagymester –, de ha csak egyszer is rosszat húz, kikap, mert a komputer nem követ el emberekre jellemző hibát. Carlsen nem számol mindig előre, a figurák koordinációjára összpontosít, és játék közben „kiemelkednek” neki a legjobb lépések.

A Deep Blue nyerésre áll. Mikor fejtik meg?
©

Ahogy nő a gépek kapacitása és javul az értékelőprogramok pontossága, úgy bővül a sakktudásuk is. Az Eugene Nalimov orosz számítógépes által kifundált program például 6-7 figurás állásoknál már pontosan megmondja, mi lesz a parti végeredménye. A következő másfél évtizedben ez a szám fokozatosan nőni fog, a sakk azonban annyira változatos, hogy a 32 figurás állások összes lehetséges kimenetelének előzetes feltérképezése belátható időn belül nem fog sikerülni – magyarázza Kállai. Ha azonban ez bekövetkezik, vagyis a számítógépek az első lépéstől kezdve minden változatot képesek lesznek felgöngyölíteni, akkor – mint a matematika által már teljesen kielemzett dámajátéknál – azt mondhatjuk, a sakk meg van fejtve. Bár a rejtélyessége ezzel megszűnne, ez sem jelentené a sakkozás eltűnését: az emberek bizonyára továbbra is szívesen játszanának – egymás ellen.

Már csak azért is, mert a számítástechnikának köszönhetően színesebb lett a játék, az amatőrök is megérthetik például, mit kell húzni egy-egy hadállásban. Az éljátékosokat pedig szinte megüti a guta, amikor egy parti után kérdőre vonják őket: „Nem látták ezt az egyszerű lépést?” A nézőnek ugyanis több az információja, mint a tábla előtt ülő sakkozónak, ezért a legjobbak is folyton vizsgáznak, és sokszor meg is buknak.

A sakk azonban paradox módon még „hátralépve” is képes fejlődni. Ez történik akkor, amikor kiváló játékosok selejtnek, értéktelennek ítélt játszmaváltozatokban fedeznek fel „gyémántokat”, és ezekkel lepik meg az ellenfelet. A fiatal Rapport Richárd nagymester például már többször sikerre vitt ilyeneket.

Közben számos kiváló sakkozó próbálja megújítani a játékot. A legsikeresebb Bobby Fischer világbajnok Chess960 nevű random-chess variációja, ahol az induláshoz a tiszteket világos véletlenszerűen állítja fel a táblán, majd az ellenfél ennek tükörképeként a sajátjait. De a magyarok közül Benkő Pál nagymester és Polgár László pedagógus-sakkedző is kifundált valami újat. A cél az, hogy az előre „bemagolt” tudásnak ne lehessen szerepe a játék során.

Németh Zoltán, a Magyar Sakkvilág című szaklap főszerkesztője azt említi, mi lenne, ha a sakkozók egy-egy zárt bokszban ülnének, és a verseny előtt nem árulnák el nekik, hogy kivel fognak játszani, ezért nem tudnának felkészülni az ellenfélből. Ezzel talán ki lehetne szűrni a sakk legnagyobb belső ellenségét, a megegyezéses döntetlent is. Ha a szervezők látnának benne fantáziát, és szponzor is akadna, az új versenyforma már a közeljövőben elterjedhetne.

Vannak, akik drasztikusan csökkentenék a klasszikus játékidőt, hogy kiemeljék a játék sport oldalát, a nézők pedig ne unatkozzanak egy többórás parti közben. A baj ezzel – Németh szerint – az, hogy minél rövidebb egy játszma, annál nagyobb a gép erőfölénye, egyúttal sérülne a sakk szépsége, elmaradnának a gyönyörű végjátékok. Előnye viszont, hogy az interneten egyszerre követhetnénk színvonalas versenyek több partiját is bárhol a világon.

A nem oly távoli jövőt ember és komputer kooperációja jelentheti, a „kentaursakk”, ahol az együttes gondolkodás és döntéshozatal új színt vihet a játékba – állítja Kaszparov. A versenysakkba való visszatérését a napokban bejelentő nagymester szerint az ember nyugodtan szárnyalhat a gondolataiban, mert a lezuhanástól megóvja a gép kontrollja.

LINDNER ANDRÁS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!