G. Tóth Ilda
G. Tóth Ilda
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A legismertebb hazai startup, a Prezi egyik alapítójának új projektje egy alternatív iskola, ahol nem íratnak dolgozatot számítástechnikai kulcsszavakból, ahogyan azt az állami iskolákban teszik. HVG-portré Halácsy Péterről.

 Halácsy Péter, a Prezi és a Budapest School társalapítója

„Édesapám mérnökként már a 80-as években számítógépet épített, így von Haus aus hoztam magammal az informatika szeretetét” – mutat rá indíttatására a 40 éves cégvezető. „A pesti Lenin körúton nőttem fel, ha fát akartam látni, földalattira kellett szállnom.” Mivel édesanyja a Belügyminisztérium orvosa volt, rendőrgyerekekkel járt egész napos iskolába. „Szerettük a napközit, volt például számítógépszakkör is.” Újpesten, technikumban érettségizett. „Arra képeztek ki, hogy gyárban dolgozzak, de akkorra pont megszűntek a gyárak.” Nem vették fel a Műegyetem informatika szakára, így villamosmérnökként végzett, számítógépes szakirányon. Dolgozott az Origo – akkor Matávnet – létrehozásán: „800 oldalas kinyomtatott jelentést adtunk le arról, hogy mire lehet használni az internetet.” Később elszegődött oktatónak a Műegyetem Médiaoktató Központjába. A Kitchen Budapest kutatólabor egyik koordinátora is volt, majd 2008-ban Árvai Péterrel és Somlai-Fischer Ádámmal megalapította a legismertebb hazai startupot, a Prezit, amelynek technológiai igazgatója lett. 2010-ben pár évre San Franciscóba költözött a családjával, ott születtek a gyermekei. „Trump utálna minket, mert mi vagyunk a csúnya kelet-európai bevándorlók: a gyerekeim kettős állampolgárok, és 15 év múlva szülőként én is kérhetem az amerikai papírt.” Két éve alternatív iskolát hozott létre, idén ősszel a III. kerületben nyitják harmadik intézményüket.

A felesége pszichológus. „Új vállalkozásában, a nőket a szülés környékén támogató Mamakörben én is segítek.” Fiuk 6, lányuk 3 éves, a család a XI. kerületben él, ám egyre többet tartózkodnak balatonakarattyai házukban. A vitorlázás mellett új hobbija van: „Most a teraszomat szerelem, van már kör- és láncfűrészem.”

HVG: Általában azok a szülők gründolnak magániskolát, akik elégedetlenek az állami oktatással. Az ön gyermekei viszont még óvodások. Azt gondolta, aki sikeres céget létre tudott hozni, annak az iskolaalapítás is jól fog menni?

Halácsy Péter: Induláskor senki nem tud semmit, az a fontos, hogy mihez van ambíciója. Mindenhol beteg az oktatási rendszer, minek kísérleteztem volna a saját gyermekeimen? Bár az egyik kerületi oviban azt láttam, nem is annyira rossz a helyzet. Csak éppen megrekedt a harminc évvel ezelőtti szinten.

HVG: A saját élményei is rosszak az iskoláról?

H. P.: Egyáltalán nem, ugyanakkor egészen biztos, hogy ha másfajta iskolába jártam volna, húszévesen tudhattam volna, amit harmincévesen tanultam meg. Például a konfliktusfeloldás módszereit vagy olyan apróságokat, hogy ha az ember újságíróval beszél, mindig kérje el az interjút a végén.

HVG: Az egyetemet is jól viselte?

H. P.:Teljesen fölöslegesnek éreztem az egyetemre járást, az első két év után egyáltalán nem is mentem be az órákra. Persze voltak olyan rémálmaim, hogy egyszer csak szólnak: elfelejtettem egy vizsgát. De szerencsére ez sosem történt meg, alapvetően jó tanuló voltam.

HVG: Korábban azt mondta egyik előadásában, hogy 23 évesen még nem szabad céget alapítani. Miért nem?

H. P.: A menedzsmentre is meg kell érni, ahogyan a gyermeknevelésre: addig nem megy jól, amíg az ember saját maga nincs rendben. 23 évesen még nagyon nem voltam kész, a szüleimet követtem, utánoztam. Egyik egyetemi tanárom tanácsolta, hogy először menjek el egy nagy céghez, ott tanuljak ki mindent, azt is, hogy mit nem akarok majd úgy csinálni, ahogyan ők. Nekem ez meg is volt: az egyetem melletti munkát is számítva hat évet lehúztam a Matávnál.

HVG: Bár a Prezi alapítóit ön hozta össze közös ismerősként, a cégben Árvai Péter lett az első ember. Nem frusztráló az állandó második szerepe?

H. P.: Hármunk közül őt érdekelte a cégvezetés. Amikor Obama telefonál, ő sem azt kérdezi, hogy ki hozta össze a céget, hanem hogy ki a vezér. Engem inkább az foglalkoztatott a kezdetektől, hogyan lehet összefésülni a cégkultúrát és a technológiát. A csapatmunkát az elsők közt kezdtük, ma már sok cégnél dolgoznak így. Azt senki sem tanulja meg az iskolában, hogyan kell együttműködni.

©

HVG: Mit szóltak a társai, amikor két évvel ezelőtt hátralépett a cégben, hogy az iskolaalapításnak szentelje ideje nagyobb részét?

H. P.: Remélem, fájt nekik, hiszen nekem is fájt. Viccen kívül: szomorúak voltak. De attól még, hogy nem veszek részt az operatív vezetésben és a mindennapi munkában, tulajdonosként ott vagyok a cégben. Sokszor előadok a Prezi nevében, ha kérdeznek valamit, segítek, jó a kapcsolat köztünk.

HVG: Mennyire tartja fontosnak, hogy már az iskola első évfolyamain digitális ismereteket oktassanak? A gyermekeit hagyja sokat kütyüzni?

H. P.: Mindig megdobban az ember szíve, ha a gyermeke azt csinálja, amit ő szülőként fontosnak tart. Az otthoni gép képernyőjén előretettem például a programozós játékot, és annak is örülök, ha lecsekkolják a gyerekeim a neten, amiről beszélünk, legyen az például a világ legnagyobb vulkánja. Ilyenkor eszembe jut a nagymamám, akivel mindent megnéztünk A Pallas nagy lexikonában. Mivel mérnök vagyok, persze szeretnék minél több digitális ismeretet az iskolákba. De én az informatikát nem a szabad játék rovására képzelem el, hiszen például a saját építésű robotokkal is klasszul lehet játszani. Az biztos, hogy nem verjük bele a gyerekekbe az iskolában a számítástechnikai kulcsszavakat, hogy abból aztán dolgozatot írassunk velük – ahogyan állami iskolában teszik még ma is.

HVG: A közöny elleni, Hősök tere nevű kezdeményezésben együtt dolgozott a feleségével. Otthon számít, hogy ő pszichológus?

H. P.: Nekem ez épp annyira fontos, mint amennyire az volt, hogy édesapám számítógépet épített. Rengeteg pszichológiai témájú könyvet olvasok amúgy is, többet, mint egy szakember. És szerintem az sem ciki, hogy mi például járunk párterápiára. Mert igenis minden házasságban akadnak problémák, csak sokan nem szeretik beismerni.

©

HVG: Úgy hallani, az iskolában is akadnak súrlódások a szülőkkel. Hogyan tudja ezeket kezelni?

H. P.: Nem elég jól. Vannak szülők, akik elmennek, mások boldogtalanok, és akadnak, akik úgy kezdik az e-mailt, hogy rajonganak az iskoláért. Nálunk pedig mindenkinek joga van beleszólni a működésbe. Egyszer egy pszichológus megkérdezte a szülőket és a pedagógusokat, hogy kinek mi fontos az iskolában: a tanárok a gyerek nevelését említették, míg a szülők a tudásátadást. Minden iskolában dokumentáltan van értékkonfliktus, és be kell ismernem, hogy leendő elsős szülőként én is kisétáltam egy iskolából, ha nem tetszett. A munkahely is érzelmi dolog, hát még a gyerekeink oktatása! Most úgy fogalmaztuk meg a célt, hogy legyen klubhangulat. Egy klubban is van vezető, mégis mindenki jól tudja érezni magát.

HVG: Arra sosem gondolt, hogy állami vagy politikai szerepet vállaljon?

H. P.: A politikai nem érdekel, mert én konkrét ügyeket szeretek elintézni. Képtelen lennék arra figyelni, hogy olyat tegyek, ami szavazatokat hoz. Állami funkciót viszont szívesen vállalnék – Mérő László azt mondta egyszer: ha a kormány hív, menni kell. Bár nagy szervezetben legfeljebb három évig bírnék dolgozni. De ilyesmi még szóba sem került.

A cikk a HVG 2017/33. számában jelent meg.

Gócza Anita Plázs

"Ahol szabad hibázni" - új világra készít fel a Prezi-közeli iskola-óvoda

Budapest School néven, két helyszínnel kezdte meg működését a Prezi-alapítók és társaik által létrehozott magánóvoda és -iskola Budapesten, ahol vegyes életkorú és különböző társadalmi környezetből érkező gyerekek tanulnak együtt speciális módszerekkel. Az alapítók - köztük a nemzetközi szinten is jegyzett magyar cég - ezzel a kísérlettel arra keresi a választ, hogyan lehet a másfél évszázada megtervezett iskolamodellt a 21. századhoz adaptálni. Interjú Halácsy Péter alapítóval.