Keresztes Imre
Keresztes Imre
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Dávid királynak köszönhetően egykor a zsidók fővárosa volt, ám a csaknem két évezrede tartó háborúskodások során asszírok, babiloniak, perzsák, rómaiak, arabok és törökök uralma alatt is állt Jeruzsálem, három világvallás szent helye.

Karácsonyi ajándék a brit népnek – szólt David Lloyd George kormányfő, amikor Edmund Allenby angol tábornok száz éve, 1917 decemberében elhódította Jeruzsálemet az Oszmán Birodalomtól. Egy évszázaddal később Donald Trump amerikai elnök a hanuka közeledtével azzal lepte meg Izraelt, hogy fővárosának ismerte el Jeruzsálemet. Válaszul a muszlim országokat tömörítő Iszlám Konferencia Szervezete a majdani palesztin állam megszállt fővárosának kiáltotta ki Jeruzsálem keleti felét. Közel két évezrede dúl a véres konfliktusokkal párosuló vita, hogy kié Jeruzsálem. A várost kormányzó Izraelé és a zsidóságé vagy az önálló államért harcoló palesztinoké és a muszlim közösségé? Netán a keresztényeké, ahogy azt a középkori keresztes lovagok tartották?

Jeruzsálem múltja szinte másról sem szól, mint a birtoklásáért folyó állandó háborúskodásról. A leigázottak mind maradandó kulturális és vallási örökséget hagytak hátra, miközben a ma ott élő zsidók és palesztinok egyaránt a történelmet és a vallást hívják segítségül annak alátámasztására, hogy őket illeti meg a város. Holott előttük mások is lakták a vidéket. Izraeli régészek a legkorábbi települések nyomait több mint hétezer évvel ezelőttre, a rézkorra teszik, az i. e. IV. évezred közepétől folyamatosan kánaánita népek éltek arra. Ők hajnalistenük után Salim házának, az asszírok a béke városának nevezték (a béke héberül salom). Először az i. e. II. évezred elejéről származó óegyiptomi átokszövegekben említik, a rontással teli agyagtáblák összetörésével a fáraók hadisikereket reméltek. Felbukkan az Ehnaton fáraó korának diplomáciai leiratait tartalmazó Amarna-levelekben is.

Jeruzsálem neve a Teremtés könyvében jelenik meg először, de a város a jebuzeusoké volt, amikor Ábrahám ősatya Mezopotámiából az i. e. XVII. században Kánaán földjére lépett. Az ott élő népek között voltak az Égei-tenger felől érkező filiszteusok is; később róluk nevezték el a területet Palesztinának. Az Ószövetségben az izraeliták és a filiszteusok gyakran harcban álltak egymással, amit a héber Dávid és a filiszteus Góliát bibliai csatája is jelképez. És Ábrahám Isten parancsára ment fel a jeruzsálemi Moriah hegyére, hogy hite bizonyítékául feláldozza fiát, Izsákot. Az Úr – látva engedelmességét – megkegyelmezett, és Izsák életben maradt. Az első izraeli királyságot megalapító és Jeruzsálemet elfoglaló Dávid király egy jebuzeustól megvásárolta az emlékezetes területet, fia, Salamon pedig felépíttette rajta a zsidók első templomát, az áldozati helyen a szentek szentjével.

©

Kánaán földje mindig is az ókori nagyhatalmak – az egyiptomiak, a hettiták, az asszírok, a perzsák – ütközőterülete volt. Az i. e. VIII. században az asszírok vazallusállammá tették Júdeát, majd 150 évvel később II. Nabú-kudurri-uszur (Nabukodonozor) babilóniai király leromboltatta Jeruzsálemet Salamon templomával együtt, és magával vitte fogságba a zsidóságot. II. Kürosz perzsa király visszaengedte a zsidókat, és hozzájárult az új, a második templom felépítéséhez. Utánuk jöttek a makedónok, majd a rómaiak, akik a zsidó lázadás leverésekor, i. sz. 70-ben a második templomot is lerombolták. A nyugati oldala maradt meg – a Siratófal azóta is a zsidók szent helye. A pusztítás hatalmas volt, a zsidók egy része elmenekült. A Római Birodalom a kíméletlen üldözés után 313-ban legalizálta a kereszténységet, és az új vallást a római császárok közül elsőként felvevő Nagy Konstantin parancsára felépítették a Szent Sír-templomot a Golgota feltételezett helyén, ahol a zsidó messiásként fellépő, új vallást alapító Krisztust keresztre feszítették és eltemették.

Jeruzsálem három évszázadon át a keresztény Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt, mígnem az Arab-félszigeten megszületett iszlám által egyesített arab seregek öt évvel Mohamed próféta halála után, 637-ben elfoglalták. Bár a Korán nem említi Jeruzsálemet, muszlim teológusok szerint több utalás is szerepel benne a városra. Az arabok Ábrahám – az iszlámban Ibrahim – elsőszülött fiát tekintik az ősatyjuknak, aki viszont szerintük nem Izsák, hanem Izmael, és a Moriah hegyén őt készült feláldozni az apja. Ezért aztán az arabok az egykori zsidó templom helyén – ahonnan szerintük Mohamed a mennybe szállt – már 691-re felépítették az aranykupolás Szikladómot, mellette pedig 18 évvel később egy keresztény templom romjain az al-Aksza-mecsetet. A név arabul a legtávolabbit jelenti, a Korán szerint ugyanis Mohamed arról álmodott, hogy „a legtávolabb” – korai muszlim vallástudósok szerint a mennybe – jut.

Bár a középkori keresztény Európát sértette, hogy Jeruzsálem a muszlimok kezére jutott, az 1099-ben indult keresztes hadjáratok során a lovagok csak átmenetileg tudták megvetni a lábukat a Szentföldön. Mészárszékké változtatták a szent várost, közel 90 évi rémuralmuk után a Jeruzsálemet visszafoglaló Szaladin egyiptomi szultán viszont kegyelmet tanúsított, így a visszatelepülők között zsidók is voltak. A régi falakat lerombolták, hogy ha a várost újra bevennék a keresztesek, könnyebb legyen visszafoglalni.

A XIII. század eleji tatár pusztítás után Jeruzsálem kétezer lakosából 300 volt keresztény, és két család zsidó. Az újabb mélypontot az egyiptomi mamelukok 250 éves uralma követte, majd 1517-ben a törökök foglalták el Jeruzsálemet. Felépült az új, ma is álló városfal, és a település ismét élni kezdett. Az európai bevándorlás nyomán 1890 körül a lakosság először volt megint zsidó többségű a második templom lerombolása óta.

Az első világháborúban az Oszmán Birodalom bukása 400 évi muszlim uralomnak vetett véget Jeruzsálemben. Amikor 1917. december 11-én Allenby tábornok a városfalhoz érkezett, leszállt a lováról, és a Jaffa-kapun át gyalog lépett be az óvárosba a szent helyek iránti tisztelete jeléül. Azt ígérte, hogy a három vallás – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – minden szent helyét megvédik. A szép szavak ellenére az 1947-ig tartott brit mandátum, majd Izrael állam 1948-as kikiáltása és az arab–izraeli ellenségeskedés új véres fejezetet nyitott Jeruzsálem történetében. A XX. században a kolonializmus, a nacionalizmus, az antiszemitizmus és az arabellenesség formálta a város életét. A gyűlölet és a harag egyre hevesebb lett, Jeruzsálem szimbolikus jelentősége pedig erősebb, mint valaha.

A cikk a HVG 2017 karácsonyi dupla számában jelent meg.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!