szerző:
HVG

A gyógyvízforrások mellé pénzforrás is települt. Csurran-cseppen a szállodai vendégeknek is a társadalombiztosító támogatásából.

Ki ne tudná, hogy időnként jól jön egy kis láblógatás, pláne ha a megfáradt végtag langyos vízbe merülhet. Magyarország 270 gyógyvízlelőhelye között talán egy sincs, amelyik mellé ne települt volna wellness-szolgáltatásokat is kínáló szálloda. A belföldi közönséget nem is nagyon kell győzködni a vizes relaxálás előnyeiről. Ha azt nem is támasztják alá tudományos igényű bizonyítékok, hogy a különböző betegségek legyűrésében mekkora szerepük van a gyógyfürdőknek, a vízi mozgás, az orvosi masszázs vagy az iszappakolás enélkül is népszerű. Egy nemrégiben készült felmérés szerint a megkérdezettek egyharmada évente megfordul gyógy- vagy termálfürdőben, két-három évente pedig további 39 százalékuk is elmerül ebben az élvezetben.

Tévképzet, hogy csak idős nénikék ücsörögnek a meleg vizekben, reumás fájdalmaikat enyhítendő. 18-tól 65 évesig szinte minden korosztály tagjainak 30-40 százaléka évente legalább egyszer feltűnik valamelyik gyógyfürdőben. A szomorú valóság az, hogy éppen a leginkább rászoruló idős betegek közlekednek a legnehezebben, így ők ritkán vagy sosem jutnak el a gyógymedencékhez. A három legnépszerűbb helyszín a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Hajdúszoboszló, Hévíz és Bükfürdő.

Csoportos vízitorna a balatonfüredi szívkórházban. Támogatott rehabilitáció
©

Kevesen tudják, hogy a gyógyvizes szállodák egy részében is igénybe lehet venni az egészségbiztosítás támogatását, így csökkentve egy wellnesshét kiadásait. Egyenesen „OEP-csomagként” népszerűsíti a lehetőséget egy hévízi szálloda, közhírré téve, hogy az érvényes taj-kártyával rendelkezők évente kétszer is igénybe vehetik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatását.

A hír akkor is igaz – persze bizonyos feltételek teljesítése esetén –, ha történetesen már több mint egy éve megszűnt az OEP; utóda a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK). A szállodai árlap szerint a gyógymedencében 580 forint befizetésével merülhet nyakig a támogatott vendég, miközben a teljes árú jegyet fizetőtől 2100 forintot kérnek. Az iszappakolásnál még nagyobb a különbség: 650 forintos ár áll szemben a 4500 forintossal.

Valójában nem ilyen nagyvonalú a társadalombiztosító hozzájárulása, csupán a szállodai marketing formálja át ennyire vonzóvá. A közfinanszírozás feltételeit egy csaknem másfél évtizede született egészségügyi miniszteri rendelet szabja meg. A páciensnek mindenekelőtt beutalót kell szereznie a háziorvosától egy reumatológus szakorvoshoz. „Normál” esetben az előjegyzési idő több hónapos várakozásra kárhoztatja a betegeket. Más a helyzet, ha a beutaló egy fürdőben vagy szállodában rendelő szakorvoshoz szól.

A gyógyfürdőellátásra jogosító diagnózisok többsége meglehetősen súlyos – idegrendszeri, mozgásszervi betegségek, műtétet követő állapotok tartoznak ide –, ám a krónikus derékfájás, a csontritkulás okozta bántalmak elnézőbb kivizsgálása viszonylag tágabb körnek biztosíthatja a támogatott gyógyvizes kúrát. A rendelet értelmében évente kétszer, négy különböző kezelés – egyenként 15-szöri – igénybevételét lehet orvosi rendelvényre felírni. A gyógyvizes lubickoláshoz mindössze nettó 274 forinttal járul hozzá a jogszabály szerint a NEAK, s ezt 50 százalékos támogatásnak tekinti. A finanszírozás alapját az 548 forintos – ugyancsak áfa nélkül értendő – belépőjegyár képezi. Ennyiért valószínűleg már sehová sem lehet bejutni. Az iszappakoláshoz 948 forintos, az orvosi gyógymasszázshoz pedig 580 forintos támogatás jár.

©

Sok kicsi sokra megy alapon ez a mai árak mellett már csekéllyé zsugorodott gyógytámogatás összességében tavaly kevés híján 4 milliárd forintot vett ki az egészségbiztosítási kasszából. Ez az összeg 2001 óta – néhány százmillió forintos ingadozásokkal – lényegében változatlan. Egyetlen kiugró év a 2006-os volt, amikor az 5 milliárd forintot is meghaladta a gyógyfürdőellátás támogatása. A NEAK statisztikája szerint az ellátás meglehetősen egyenlőtlenül oszlik meg a megyék között (lásd ábránkat), nyilván nem függetlenül attól, hogy Hajdúszoboszló a legkeresettebb fürdőhely, ami Hajdú-Bihart – Budapest fürdővárost is jócskán megelőzve – az igénybevétel listavezetőjévé tette. Ugyanakkor Nógrád megye kint van az összes vizekből, az ott élők vagy kénytelenek lemondani a gyógyvízkúráról, vagy más megyékbe kell utazniuk érte.

A tavalyi támogatásért cserébe több mint 6 és fél millió kezelést végeztek, aminek egyharmadát a gyógyvizes medencék használata tette ki. A második legnépszerűbb gyógymód a masszázs volt, amelyet 1,6 millió alkalommal számoltak el a szolgáltatók a NEAK-nak. Összesen félmillióan élvezhették a fejenként csaknem 8 ezer forinttal megtámogatott gyógyfürdői szolgáltatásokat.

Kapcsolt kép: BRFK / H.Szabó Sándor

A cikk a HVG 2018/11. számában jelent meg.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!