Ü

Üres szék válság

ÜRESSZÉK-VÁLSÁG

Az „üres szék” (vagy chaise vide) válságra az 1965. július–decemberi időszakban került sor, amikor a francia miniszterek Charles de Gaulle elnök utasítására megtagadták a részvételt a Miniszterek Tanácsa ülésein és a francia állandó képviselőt visszahívták Brüsszelből. 1965. október 18-án ezt a lépést követték az Európai Parlamentben a gaulle-ista képviselők azzal, hogy megtagadták a részvételt a Közösség jövője szempontjából jelentős kérdésekben rendezett szavazásokon. Az „üres szék”-válság volt a Közösség működésének valaha bekövetkezett legsúlyosabb csődje. Az „üres szék”-válság De Gaulle elnöknek a Közösséggel és annak intézményeivel (legfőképpen a Walter Hallstein elnök által irányított Európai Bizottsággal) folytatott hosszas vitájának része volt, melyet végül az 1966. januári luxembourgi kompromisszum mal oldottak meg. Franciaország ellenezte a Bizottságnak a közös agrárpolitika (KAP) finanszírozására tett javaslatait, a saját források bevezetését, az Európai Parlament átfogóbb költségvetési hatáskörökkel való felruházását, és legfőképpen a többségi szavazás bevezetését a Miniszterek Tanácsa ülésein. Az „üres szék”-válság Franciaország győzelmével végződött abban az értelemben, hogy a luxembourgi kompromisszum után a Tanács a francia elképzeléseket valósította meg arról, hogy a testületnek miként is kell működnie. A saját források bevezetését 1970-ig elhalasztották.