szerző:
hvg.hu

Munkakörülményeik javításáért, az 1884-es megállapodásban garantált előmenetelük eltörlésének visszavonásáért és nem utolsó sorban fizetésük rendezésért léptek sztrájkba 1904. április 19-én a vasutasok.

Ki gondolná, hogy alig valamivel több mint száz esztendeje a sztrájkoló vasutasok éppen egy komlókertet, azaz sörkertet tettek meg főhadiszállásukká?

Egykori sztrájkolók főhadiszállásukon
© beerpress.hu
Az első lépéseket a debreceni mozdonyvezetők tették meg, de a követeléseikhez szinte valamennyi vasutas csatlakozott: angyalföldi állomásfőnök, fiumei hivatalnok, nagykőrösi kocsirendező.

A kormány bizonytalan ígéretekkel igyekezett a feszültséget oldani, míg a vasút vezetése miden sztrájkkal kapcsolatos gyűlést megtiltott. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a sztrájkmozgalom két vezetőjét, Sarlay Jánost, a Nyugati-pályaudvar helyettes főnökét és Turchányi Pált, a rákosi állomás hivatalnokát állásukból felfüggesztették. A sztrájk ama tavaszi nap estéjén a rákosi állomáson robbant ki, de másnapra az országban mindenütt megálltak a vonatok.

A sztrájktanya a székesfővárosban a Hermina Sörkert lett, ahova jól fejlett optimizmussal vették be magukat a sztrájkvezetők. De szép számmal vonultak a munkabeszüntetők a Bosnyák utcai sörkertbe és távolabbi sörcsarnokokba is. A főváros lakossága különféle módokon fejezte ki szolidaritását a sztrájkolókkal: a kofák élelemmel, a polgárok éjszakai szállással siettek segítségükre.

Három nap múltán egy fővárosi sörgyáros még kétszáz hordó utánpótlást is küldött a sztrájktanyákra. Ezt a tekintélyes mennyiségű sört azonban az öntudatos vasutasok nem fogadták el. Provokációnak tekintették. Meglehet, inkább itták a Fickót, más néven hanzlit, azaz a csapolás maradékaiból összeöntögetett sört. Ették hozzá a kofák kosarából előkerült „gyalogtojást”, vagyis a legegyszerűbb sörkorcsolyát, a kemény tojást. S tán még zónáztak is. Hiszen a kispörkölt és mindenféle szaftos kis adag étel éppen a vasúti közlekedésben használatos kis szakaszról, a zónáról kapta gyűjtőnevét.

Ahogy a kedélyesen és reménykedve sörözgető vasutasokat elnézzük a régi fotókon, aligha gondolták, hogy Ferenc József király legfőbb parancsában elrendeli a vasutasok azonnali katonai behívását. Ennek megtagadása börtönbüntetéssel járt volna, így a sztrájkolók sorsa megpecsételődött.

-árpási-