Bíró Lajost (58 éves) a szakmában az egyik legkreatívabb magyar séfnek tartják. 2003-2004-ig nem sokszor hallatta hangját a médiában, akkor azonban – a hivatalos lelkendezéssel szembeszállva – a Torkos Csütörtök kapcsán alaposan beolvasott a hazai gasztronómia felkent prókátorainak, felkavarva ezzel az állóvizet.
A Bock bisztró séfjének karrierje teljesen szokványosan indult: vendéglátó-ipari technikum, szakmunkásvizsga – és azután irány a nagybetűs élet!
Hvg.hu: Honnan indult, hová érkezett?
Bíró Lajos: Két év szakácskodás után – mivel valamiből meg is kellett élni – beálltam pincérnek a Volga Szállóba. Négy esztendő múlva következett az Olimpia Hotel, majd 1975 végétől a budapesti amerikai nagykövetség, ahol már ismét szakácskabátot öltve, séfként álltam munkába. Ott ismerkedtem meg a kínai konyhával, amibe azután „nagyon beleestem”. Olyannyira, hogy a követség után nyolc évig a főváros másodikként megnyílt kínai éttermében, a Vörös Sárkányban voltam séf. 1989-től 2007-ig a Múzeum Kávéház és Étterem egyik tulajdonosa – és természetesen séfje voltam. Az eddigi utolsó állomás 2004-től a körúton nyitott Bock bisztró, azonos státuszokkal.
Hvg.hu.: Feltételes megállók a munkában, lazítás?
B. L.: Szabadidőmben két-három hétre eltűnök a barátaimmal motorozni vagy vitorlázni. Amikor hazaérkezem, a szakácsaim már fogják a fejüket: „a Lajos már biztosan megint hozott valami új receptet!” Ennyit a lazításról. Alapelvem azonban, hogy soha nem szabad semmit egy az egyben ellopni. Az ötletet kell ellopni. Aki csak másol, az szakmailag nagyon gyenge.
Hvg.hu.: Egy korábbi interjúban azt mondta, 2003-ig csak ült a langyos vízben, és elégedetten nézett ki a fejéből. Majd egyszerre úgy döntött, tovább ez nem mehet. Mi vagy ki volt önre ilyen hatással?
B. L.: Kiss János, aki akkor a Hyatt szállodalánc fő séfje volt, adta meg a kezdő lökést. Amikor kinn voltam nála az Egyesült Államokban, azt kérdezte tőlem, mennyire vagyok ismert itthon, írnak-e rólam az újságok? Nem, válaszoltam, de nem is nagyon szeretném. Akkor te egy senki vagy! – mondta. Amerikában az számít valakinek, aki „megcsinálja magát”, akivel foglalkozik a média. Ezután kezdtem gyakrabban nyilatkozni, szerepelni az újságokban. Ide tartozik még az is, hogy soha nem tartottam vissza a véleményemet és nem magyarázkodtam utólag. Akkor sem, amikor megmondtam, hogy a Torkos Csütörtök nem ér semmit. Pedig sokan megdorgáltak emiatt. Beláttam, hogy addig több dologban is rosszul döntöttem. Hibáztam, amikor nem foglalkoztam a fiatalokkal, és csak annyit tanítottam meg nekik, amire szükségem volt az üzletben. Ma már másképp látom, és bárkinek, aki idejön hozzám, bármit megmutatok, nem titkolok semmilyen technológiát.
Hvg.hu.: Tavaly eladták a Múzeum Kávéházat, de ottmaradt, mint tanácsadó. Mit jelent ez pontosan?
B. L.: Némiképp viccesen: más pénzén osztani az észt. De komolyra fordítva, a tulajdonos meghatározza a koncepciót, a megvalósítására projekteket dolgozok ki, amelyek közül ő választ, vagy azt mondja, ezen-azon még dolgozzak egy kicsit. Nagyjából ugyanaz, mint amit tulajdonosként is csináltam, csak nem stresszelek amiatt, hogy honnan lesz rá pénz, s miből fogom visszafizetni.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#3)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#3)











Tisztelt Szabó Úr!<br><br>Köszönöm az észrevételét, de engedjen meg néhány megjegyzést:<br><br>1. A köznyelv és a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Magyar értelmező szótár szerint a séf – így, magyarosított írásmóddal – konyhafőnököt, főszakácsot, illetve bizalmaskodóan főnököt jelent. Tehát nagyjából mindenki ugyanazt érti alatta.<br>Természetesen, ha – egy szaklapban – a konyhai hierarchiáról írtam volna, akkor ott jeleztem volna a különbségeket, és használtam volna az eredeti francia megnevezéseket is.<br><br>2. „Newyork-ot” szerény tudásom szerint igenis „Nyujorknak” mondjuk, bár tényleg nem úgy írjuk, hanem így: New York. <br>De gondolom, Ön a Bécs, Prága, Párizs nevekkel és írásmódokkal sem ért egyet…<br><br>Üdvözlettel:<br><br>Vétek György<br>