Két fogás között Don Giovanni, Figaró és A varázsfuvola. Mozart-áriák a pódiumon, gasztroszvitek az asztalon. Hol másutt, mint Salzburgban.
Hogy a mindig nélkülöző zseni evett-e valaha is nagykanállal, nem tudjuk. De hogy Wolfgang Amadeus szülővárosa, Salzburg már a terítékhez is vele csalogatja akár a botfülű vendégeket, azt megtapasztaltuk a 803 óta működő műintézményben, a Szt. Péter étteremben.
Szt. Péter étterem. Minden Mozartról szól © Gőgh Csilla |
A két és fél-három órás Mozart-vacsorán a bemelegítő Don Giovanni-áriája után rozmaringos túrógombócos citromleves nyitja az estet. Ezt követi a Figaró házassága részleteinek előadása korhű jelmezekbe öltözött zenészekkel. Az asztalra viszont kevésbé romantikus, ám annál markánsabb fogás kerül: roston sült kakasmell polentával és sült zöldségekkel. Utóbbiak egyenesen Prior apát kertjéből. Desszertnek vadmézes parfét szolgálnak fel kétféle öntettel. Az ízekkel semmi baj, ám a tálakon megjelenő kép kis disszonanciában van a zenei élménnyel. Összességében azonban nem mindennapi gasztro- és kulturális élménnyel gazdagodhatunk egy ilyen estén.
Sült kakasmell. Markáns fogás © Gőgh Csilla |
Desszertként pedig a híres salzburgi nokedlit kapjuk, amely után Mozart is megnyalta volna a tíz ujját, ha ismerte és még futotta volna is rá igen szűkős büdzséjéből. Kezdő műélvezőknek megsúgjuk, hogy ez az a nokedli, ami szuflé. Halász Zoltán mindentudó gasztrotörténészünk szerint az édes étket egy hajdani salzburgi érsek, Wolf Dietrich von Raitenau udvari szakácsa ötlötte ki.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm












