Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hogy is szólt a régi sláger? Nekem csak Pest a Párizsom és a Balaton a riviéra? Oké, de időnként érdemes másfelé is kalandozni, pláne, ha jó konyhák után kutakodunk. Új sorozatunkban éppen ezeket keressük, az első kettőt alig „kőhajításnyira“ találtuk meg a fővárostól.
|
|
|
|
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején, amikor még s már a legvidámabb barakk voltunk a nagy testvér táborában, sok minden jóban volt részünk - a többiekhez képest -, de ínyenckedésről szó sem volt. A pesti körúti vendéglők sert. sült, párkáp, pírburg (fiatalabbak kedvéért: sertés sült párolt káposztával és pirított burgonyával – a szerk.) tipusú fogásai voltak hívatottak kulinaris ízlésünket formálni. S akkor egy Szikora Imre nevű szakácsmester francia stílű salátákkal, olasz tésztákkal, grillezett húsokkal, könnyű, zöldséges köretekkel, gyümölcsös desszertekkel kezdte csábítgatni a fogékony népeket Szentendrére. Az „Andreas-íz“ rövidesen fogalom lett. Ma az ízmester és hűséges „fegyverhordozója“, azaz felesége, Nagy Ágnes Szigetmonostoron fogadós.
A gasztrobarátok kedvelt úticélja a FINOmÁNIA főzőkurzusoknak is otthont adó szigetmonostori Rosinante Fogadó, ahol mostanság éppen szüreti ételek képezik a tananyagot, s már ott a tantervben a birsalma meg az őszi zöldségek kavalkádja. Minket Szikoráék főszakácsa, Gál Zsolt- társa a konyhán Klein Miklós – „okított“ egy ebéd erejéig. Az általa vezettett konyha szűkebb, havonta-másfél havonta megújuló, szezonális étlappal dolgozik, hogy mindig az idénynek megfelelő alapanyagokkal főzhessen. De amit mindig biztosan megtalálunk, az egyebek mellett itt is a parasztsonka, csak éppen bazsalikomos paradicsom szorbettel, tökmagos brióssal. S olasz tésztafogás sem maradhat le az étlapról, mondjuk, erdei gombakrémmel töltött gnocchi sült parmezánnal.
Szigetmonostori fogás. Gasztrobarátoknak © foto:Molnár Kata Orsolya |
A főételeknél viszont kezdtük igazán kapisgálni a Rosinante titkait. A tengeri harcsafilé sült fokhagymával és zöldséges salzburgi galuskával fantasztikus élménnyel ajándékozott meg minket – a hal egyszerűen tökéletes volt, a kést nem is kellene hozzá kirakni a terítékre. Az egybesütött fél fej fokhagyma egyszerű, mégis remek kiegészítő (abszolút tetten érhető francia hatás). A leginkább inkább édességként ismert, itt zöldséges, salzburgi galuska pedig teljesen újszerű felfogása a köretnek. A következő fogásnál megtanultuk, hogy nem érdemes alkotórészeire bontva értékelnünk a felszolgáltakat. Az önmagában karakterszegény, bőrén grillezett csirkemell forró vegyes gyümölcs-chutney-val, füstös parázsburgonyával alkotott teljes egészet. S még csak ezután következett a főfogások nagyágyúja, a leginkább kedvünkre való: konfitált malacsült pikáns pórékrémmel gratinírozva, kemencés káposztás lángossal. Ez utóbbi kissé fojtósnak tűnt, de erről egy szempillantás alatt el is feledkeztünk, amint megkóstoltuk. A malac szinte szétolvadt a szánkban, a gyűrközésre fölmért lángosfalatokat boldogan tunkoltuk a mártásba.
A gyomrunk tele, de hiába fogadkoztunk, nem tudtunk ellenállni a desszertnek. A dupla csokoládétorta selymes eperraguval a megszállott csokibarátok álma. A madártej és kávéparfé marcipánnal s csokoládéval a kevésbé édesszájúakat is biztosan megnyeri magának. Az utóbbi egy különösen szellemes kreáció, mely remek arányérzékkel egyensúlyoz az ízek között, miközben látványnak sem utolsó. Mit mondjunk? Visszajövünk, vacsorázni, főzést tanulni, töltekezni a szigetre, ahol “mindenre tudnak egy mosolygós megoldást”.
Molnár Kata Orsolya - Gyimesi Zsuzsa
Kinyomtatom
Elküldöm
