Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Charlie csokoládégyára csak a filmvásznon létezett. Annál inkább valóságosak voltak Európa-szerte a múlt századok kézműves csokoládémanufaktúrái, amelyek hagyományai mostanában újraélednek.
|
|
„A csokoládé mindnyájunk gyermekkorának kedves kísérője. Azt hiszem, az enyémé még inkább az volt, mert egy kisebb csokoládégyár közelében laktunk Budapest kilencedik kerületében, s én oda igencsak bejáratos voltam a kedves Tyirilov Teofil bácsi jóvoltából, aki a gyárat tulajdonolta. Az egyik helyiségben púderrel töltött tálcák negatívjaiba öntött forró fondánt Bogaras úr, a bonbonmester, a másikban konyakmeggyek corpusait mártotta csokoládéba Klement néni, aki még egy szép csigaformát is kanyarintott mindegyik tetejére” – így emlékezik vissza irigylésre méltó gyerekkorára Csokoládévarázs című írásában a magyar gasztronómiai irodalom egyik legnagyobb mestere, Halász Zoltán.
Sok egyéb mellett az ő kutatásai nyomán ismerhetjük a csokoládé kicsiny, de annál rafináltabb változatának, a pralinénak „születési körülményeit”. Az ős-pralinét a XVII. század végén, nomen est omen, bizonyos Plessis-Praslin nevű belga gróf kreáltatta cukrászával. Még hozzá azért, hogy szíve hölgyének kedvében járjon. A sikerről nem szól a fáma, de sejtjük. A cukrász mindenesetre uráról nevezte el az új, édes, élvezetes mütyürt. A pralinécsaládnak az évszázadok során több száz, változatos tagja és megszámlálhatatlan híve lett. Az első marketinges maga a szerelmes báró volt, aki XIV. Lajos követeként Regensburgban az örökös birodalmi gyűlésre csempészte be az apró finomságokat. A 30 éves háború után 350 külön állammá széthullott német birodalom egységes irányítása érdekében meddő, ám annál hevesebb csatározásokat folytató államférfiak idegeinek megnyugtatására kínáltatta fel a Napkirály német szakács-cukrászával, bizonyos Frobannal a Reichstagkonfektet (birodalmi gyűlési bonbont). Ez már nem a titokzatos hölgynek készült sima, igen cukros mogyoró- és mandulapraliné, hanem a csokoládéba burkolt változat volt.
De akkor hogy is van ez? Praliné vagy bonbon? Nos, az attól függ, hogy mivel kezdik: a masszával vagy a csokoládéval? Az egyik változatnál előbb elkészül – pörkölt mandulából, dióból, mogyoróból, cukorból, kakaóból – a pralinémassza, s a belőle formázott drazsé- vagy más alakzatokat vonják be folyékony csokoládéval. A másiknál a folyékony csokoládét öntik vékony falú formákba, és ezeket töltik meg különböző masszákkal, krémekkel, kandírozott gyümölccsel, alkohollal.
| Minőség, kézművesség |
| Az utóbbi években egyre-másra tűnnek fel a boltok kínálatában olyan minőségi, kézműves bonbonok, amelyek a legfinomabb alkoholokkal vannak töltve. A nemes töltelékek a legjobb minőségű csokoládékat érdemlik meg. Így kis, néhány darabos kiszerelésben a desszertek prémium kategóriájába tartoznak. Ilyen többek között a tokaji aszús, a szilva- és a barackpálinkás, a vilmoskörtés, az unicumos bonbon. Legújabban pedig az újjászületett legenda, az Ararat is desszertes dobozba költözött. A brandy hat évig kaukázusi tölgyfahordóban érlelt változatát bújtatták 65 százalékos kakaótartalmú, hordó alakú csokoládéhüvelyekbe. Lehet, hogy ezzel – legalábbis részben – megvalósult Winston Churchill, az örmény brandy egyik nagy kedvelőjének elmélete, aki azt mondta: ”…életszabályom egyetlen szertartást ír elő: szivart és szeszes italt csak étkezés előtt, étkezés után és ha szükséges, étkezés közben fogyasztok”. Nos, a nemes brandy-vel töltött finomság az étkezéshez már megvan, s biztos találna hozzá aromájában illő szivart is. A szivar ízű bonbonra azért még várni kell. |
Gy. Zs.
Kinyomtatom
Elküldöm
