Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Az igazán bőséges gasztronómiai könyvkínálat láttán felmerülhet a kérdés – vajon lehet-e még újat adni a sütni-főzni szerető olvasóknak? Úgy tűnik, igen. A Gourmandia szerzőjének legfontosabb célja, hogy ha bárki nekifog egy recept elkészítésének, biztos sikerélménye legyen.
|
|
|
|
Bizonyára nem ismeretlen az érzés, amikor egy-egy káprázatos képanyaggal készült szakácskönyv láttán, szinte biztosak vagyunk abban, már csak ez hiányzik ahhoz, hogy mesterszakácsokká-cukrászokká váljunk. Szinte transzba esve megkezdjük a lelkes recepttanulmányozást, amit egyből a megvalósítás követ. Aztán a végeredmény minden igyekezetünk ellenére sem lesz olyan hibátlan és gyönyörű, mint a könyvben. Mikor például a keményre vert tojáshab a máglyarakás tetején még tálalás előtt összeesik, gyanakodni kezdünk: valami apró trükköt biztosan nem árultak el nekünk…
A Gourmandia könyv szerzője, Varga Gábor ( akit tavaly decemberben már bemutattunk rovatunkban) nemcsak szakmai tapasztalatokat szerzett az évek során, de az általa szerkesztett oldalon keresztül közvetlen kapcsolatba került az olvasókkal. Az ő visszajelzéseikből, kérdéseikből pontosan átlátta, hogy melyek azok a fogások és fortélyok, amelyek egy profi cukrásznak egyértelműek, de egy amatőrnek, egy háziasszonynak eszébe sem jutnak. Pedig éppen csak egy apró műhelytitok kell ahhoz, hogy a recept tökéletesen sikerüljön. A könyv a házias, mindenki által ismert, egyszerűbb édességekkel kezd, mint a tejberizs vagy a palacsinta. Kitérve az apró buktatókra, mert bizony már az alapoknál is figyelnünk kell.
A házias finomságok után a cukrászreceptek következnek. S ha jól sikerült a francia csokoládétortánk, vagy szép magasra feljött a pogácsánk, nem esett össze a máglyarakásunk, akkor bizonyára már önbizalommal telve állunk neki az ínyencrecepteknek is. Ha végighaladtunk a könyvön, már csak elhatározás kell, mert a szükséges lépéseket, fogásokat Varga Gábor átadja nekünk. A könyv közvetlen tegező hangneme is azt jelzi, hogy barátként kezeli az olvasót, a szerző szinte ott van velünk a konyhában és önbizalmat ad. Azt sugallja, hogy ha neki sikerült, akkor nekünk is, ez csak természetes. Ha szükségesnek látja, egy receptet akár 15 folyamatfotó is kísér.
A könyv illusztrációja, fotóanyaga is arról árulkodik, hogy nincs utánozhatatlannak tűnő cukrászköltemény. De nincs is hozzá gondosan berendezett háttér, a fotós Wlcsek András sem minden technikai tudását akarja fitogtatni, hanem az egyszerűségre, a megláttatásra törekszik. Az elkészült édesség fotója, legyen rétes vagy saját készítésű bonbon, nincs túlkozmetikázva, éppen olyan, ahogyan azt a sütőből kivéve feltálaljuk. Például a sült túrótorta szélén bizony van egy kis ropogós, aranybarna kéreg és nem teljesen hófehér, biztosak lehetünk benne: ez maga a valóság.
Nagy erénye a könyvnek, hogy javarészt a magyar süteményekre, desszertekre koncentrál. De a vargabéles, a mákos nudli mellett az idehaza is kedvelt tiramisu, vagy az érdekességnek számító, levendulavirággal szórt cookie is helyet kap, sőt a házi bonbon-, fagylalt- és likőrkészítés rejtelmeibe is bevezet. A szerző többször is kiemeli a minőségi alapanyagok fontosságát. Így a hozzávalóknál nem találunk margarint, és a gazdasági szempontokból csokoládé helyett használt kakaópornak is egyszer s mindenkorra búcsút inthetünk.
A könyv tipográfiája kifinomult, letisztult és mégis elegáns, látványos és áttekinthető – a kötet tervezőjének, Vida Évának az ízlését és munkáját dicséri.
Egyetlen dolgot hiányolhatunk csak: az indexet, ami praktikusan segíthetne eligazodni a közel 100 recept között. A könyvet készítő csapat nem akart trendi lenni.Mégis nagyszerű, jól használható, szemet gyönyörködtető kötetet tett az asztalunkra-polcunkra az Aréna 2000 kiadó .Mindenkinek ajánljuk, aki el akar jutni Gourmandiába!
Kinyomtatom
Elküldöm
Elhunyt a világhírű, magyar származású étteremkritikus »
Fantasztikus fogások az Év Bortermelőjének palackjaihoz »
Új söröző Budapesten: nincs se kassza, se pult »
Magyar a világ legjobb tíz bármixere között »
