szerző:
Haulitus Anikó
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Igenis szezonja van a befőzésnek. Téli napokon felér egy hangulatjavító fényterápiás tréninggel, ha narancslekvárt készítünk. Az angolok kedvenc lekvárja nemcsak a reggeli pirítóshoz, kalácshoz, de szárnyashúsokhoz is kiválóan passzol.

Mostanság utánunk hajítják a boltokban a tél egyik kedvelt és könnyen hozzáférhető C-vitamin-bombáját, a narancsot. Nem volt ez mindig így, sokáig afféle úri huncutságnak számított. Az üde, sárga színű, lédús gyümölcs Kínából származik, és Nagy Sándornak köszönhetően jutott el Európába. Persze csak a kiváltságosok asztalára kerülhetett. Előkelőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Mediciek címerét is nem más, mint öt kerek narancs díszíti. Háromszor ennyivel már nekünk, pórnépeknek is érdemes elbíbelődni. Narancslekvárt készíteni otthon sem ördöngösség, és biztosak lehetünk benne, hogy csak gyümölcsöt és cukrot tartalmaz. S persze sokkal gazdaságosabb, mintha boltban vásárolnánk meg a nem egyszer – szerencsésebb esetben – nagyobb részt csak színezett zselatint tartalmazó készítményt. Lássunk hát neki a finom házi narancslekvárnak!

Lépésről lépésre

Aréna 2000

Először is szerezzünk be 3 kiló narancsot és 3 darab citromot, 2 vanília rudat, 1,5 kiló kristálycukrot. Ehhez már majd csak fél liter víz kell. Mivel a narancslekvárba a gyümölcs héja is belekerül, így nagyon alaposan mossuk meg. Érdemes akár egy éjszakát is egészben áztatni a gyümölcsöt, majd másnap tiszta kefével gyorsan átsikálni. A következő lépés a narancs előkészítése. Attól függően haladhatunk tovább, mennyire szeretnénk, hogy a narancslekvár kicsit kesernyés ízt is kapjon; illetve, hogy mennyire bírjuk a pepecselős munkát.

A gyümölcsök héját zöldséghámozóval vékonyan távolítsuk el, majd vágjuk gyufaszál vastagságúra. A narancs és a citrom belső, vékonyabb, fehér héját, és a fehér csutkarészt is távolítsuk el. Ha szeretjük a kicsit kesernyésebb ízt, akkor a narancs szinte áttetsző, hártyás bevonatát hagyjuk meg. Ha édesebb ízre vágyunk, akkor a belső hártyát is távolítsuk el, mert ez adja a keserű ízt. A narancsszeleteket egy pici bemetszéssel tulajdonképpen kifordítjuk a vékony hártyából, majd a narancshúst kockára vágjuk és egy nagyobb lábasba rakjuk. Kilónként egy darab citrom frissítőbbé, pikánsabbá teszi a narancslekvár ízét, amit ugyanúgy készítünk elő, mint narancsot. Természetesen az előkészítés során keletkezett, felfogott levet is löttyintsük hozzá a gyümölcshúshoz.

Következő lépésként a fél liter vízbe öntsünk bele fél kiló cukrot, adjuk hozzá a vékonyra szelt narancs- és citromhéjat, majd lassan, állandó keverés mellett forraljuk fel, aztán közepes lángon főzzük további 20 percig. Ezután beletesszük a maradék cukrot, a gyümölcshúst, a két vaníliarúd kikapart belsejét és jól össze keverjük, majd legalább 1,5 órát főzzük. A főzés alatt óvatosan – nehogy megégessük a szánkat – kóstolgassuk, így az íze már nem fog meglepetést okozni. Tesztelni már csak a lekvár állagát kell. Egy kávéscsészébe vagy kistányérba kanalazzunk kevés lekvárt, és tegyük be a hűtőbe. Ha 10 perc múlva enyhén zselésedik, akkor már jó. Ha hígnak találjuk, akkor főzzük még tovább egy kicsit.

Még forrón befőttesüvegekbe töltjük, az üvegek tetejére celofánpapírt teszünk, majd  a tetővel  szorosan lezárjuk. Száraz dunsztban – azaz takarókba alaposan bebugyolálva legalább fél, de inkább egy napig hagyjuk magára. Ezután már csak szépen felsorakoztatjuk az üvegeket a kamra polcára, és természetesen a konyhapultra is kikészítünk egyet, nehogy már  megfosszuk a látványtól magunkat és családtagjainkat. Nem szólva a kóstolásról.

Tippek, fortélyok

Ha tovább szeretnénk fokozni az élvezeteket, akkor különböző fűszerekkel, alkoholos italokkal, de egyéb más zöldséggel, gyümölccsel is kísérletezhetünk. Nagyszerűen illik a narancslekvárhoz a fahéj és a szegfűszeg – mindkét fűszert egészben főzzük bele, majd a főzés végeztével vesszük ki a lekvárból. 1 kiló narancshoz 1 rúd fahéj, és 8-10 szem szegfűszeg elég. A kísérletező kedvűek egy-egy csillagánizst is bevethetnek. A friss gyömbér is igazán pikáns ízt ad lekvárunknak – de vigyázat, ez egy nagyon erős aromájú fűszer, így egy kiló narancshoz fél centinyi, frissen reszelt darabka is elegendő.

Az alma, a sárgarépa, a sütőtök és természetesen bármelyik citrusféle is izgalmasabbá teheti a lekvárunkat, pár vérnarancs pedig a színét teheti élénkebbé. Mivel is lehetne a lekvárt jobban megrészegíteni, mint egy kis alkohollal? Kilónként egy deci Campari nemcsak fanyar ízt, de gyönyörű színt is ad. A whisky, a rum, a martini, a narancslikőr és a pezsgő is egyedivé varázsolhatja a narancslekvárt. Természetesen a hozzáadott alkohol mennyiségét számítsuk le a vízből.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Haulitus Anikó Gasztro

Tökéletes lekvárok

Az idei nyarat jövő nyárig élvezhetjük,ha üvegbe zárjuk az ízeit. Még nem késtünk le ugyanis a lekvárfőzésről. Ráadásul a legfinomabb szilva is most terem. Nem ördöngösség, elő a fazekakkal, fakanállal, a sok keverés-kavarás még a tricepszünket is erősíti.

Haulitus Anikó Élet+Stílus

A tökéletes szilvás gombóc – recept

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy igazán jó szilvás gombócot csak tapasztalt, nagy konyhai múlttal bíró nagymamák tudnak készíteni – pedig nem ördöngösség. Kezdjünk is neki a gombócolásnak!

Haulitus Anikó Gasztro

A tökéletes császármorzsa – recept

Egyszerű és nagyszerű. Ezzel még maga Ferenc József is egyetértene – hiszen ő császári fenségének is a kedvence volt a császármorzsa.

Haulitus Anikó Élet+Stílus

A tökéletes lángos – recept

Mi is az, amiért zokszó nélkül hajlandóak vagyunk sorba állni? Amiért nem egy férfiember önként s emelt fővel vállalja be a hétvégi piacozást? Nem másért, mint egy jó lángosért.

Haulitus Anikó Élet+Stílus

A tökéletes gesztenyepüré – recept

A gesztenyepüré, jókora tejszínhab dombocskákkal, sokunknak ellenállhatatlan csemege. Nem csoda, hogy bekerült az ország kedvenc édességeinek tízes toplistájába is. Bizonyára dobogós is lehetne, ha mindenhol valóban szelídgesztenyéből készülne. Igaz, így egy kicsit időigényes, de legalább otthon ne sajnáljuk magunktól az igazit.