Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A Könyvfesztiválon debütált a kötet, amelynek szerzője nem hivatásos szakács, csak a gyomor örömeinek szerelmese, amatőrként maga és barátai kedvére kezdett el sütni-főzni. Hogy az így szerzett tudást és tapasztalatokat megírta, az egy bölcsésztől voltaképpen el is várható.
|
|
A rendszerváltozást követően megindult a szakácskönyvek dömpingje. Ez azonban távolról sem jelentette a minőségi gasztronómia térhódítását, sajnálatos módon a piacra többnyire silány minőségi receptgyűjtemények kerültek. Ezek nemcsak, hogy nem hoztak fordulatot a magyar konyha számára, de gyakran a recept alapján el sem lehetett készíteni az ételt.
Aztán kezdett helyreállni a világ rendje, egyre több szakmabeli szakácskönyvét jelentették meg könyvkiadók és legalább ennyi külföldi sztárséf receptjeivel, főzési tapasztalataival is megismerkedhetett a hazai közönség. A gasztronómia divatba jött. Ma már ott tartunk, hogy nem is számít celebnek az, aki legalább egy főzőműsorban – még ha ezek a legkevésbé a főzésről szólnak – részt ne vett volna. Ezzel semmi baj nincs is – akit érdekel, megnézi, bár főzni nem fog ezekből megtanulni. Egyre több híresség, közéleti személyiség, művész is úgy érzi, hogy életművét egy saját szakácskönyvvel teheti teljessé.
|
Szóval, egyre több civil mozog már ezen a pályán. Talán ezért is fogadta néhány szakmabeli Marton Levente előző Ételmesék és legújabb, az Aréna 2000 Kiadó gondozásában megjelent Konyhanyelv című szakácskönyvét is némi gyanakvással. Szerencsére azonban a könyv igen meggyőző: kellő affinitással, kreativitással igenis lehet valakiből jó szakács, ha képességeit, érdeklődését alaposan megfűszerezi sok gyakorlattal, tanulással. Még akkor is, ha csak önmaga és környezete őszinte örömére főz. Minden bizonnyal a szakma nagyjai itt-ott felfedezhetnek hibákat a könyvben, de a receptek mindegyike működik, és Béres Dávid szép fotóinak segítségével a főzés fázisaiba is betekintést nyerhetünk.
A Konyhanyelv – mely némileg félrevezető címe ellenére sem gasztronómiai szótár – erénye azonban nem csak a receptek sokszínűségében és használhatóságában rejlik. Marton Levente ugyanis valamennyi recepthez, igazi író-olvasó, bölcsész emberhez méltón egy-egy esszét is felszolgál. Ezek szólhatnak az étel etimológiájáról, születésének legendájáról, tartalmazhatnak praktikus főzési tanács okat és bemutathatják a kulinária történetének fontos személyiségeit is. Annak ellenére, hogy az olvasó néha kissé szószátyárnak érzi a szerzőt és némelyik történet ismerősnek is tűnik, mindegyik magán viseli Marton magabiztos, lendületes, egyéni stílusát.
A könyvet elsősorban azoknak ajánljuk, akik nemcsak a „végy egy tojást meg két evőkanál lisztet” típusú receptgyűjteményeket szeretik, de a gasztronómiai esszé műfaját is, amelynek olyan kiváló hazai művelői voltak s vannak, mint Gundel Imre, Halász Zoltán, Bächer Iván vagy Váncsa István. Azoknak is érdemes belelapozni, akiknek eszük ágában sincs főzni, csak szeretnek a jó ételekről olvasni. A gasztronauták pedig biztos felvehetnek repertoárjukba új fogásokat, vagy csak pár ötletet, hogy még jobban beszéljék a konyha nyelvét.
Kinyomtatom
Elküldöm
