Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Egri borok bemutatójára invitált a minap a Budai Borklub. Elmentünk, mert ugyancsak kíváncsiak voltunk, hogy a kóstolnivalókat prezentáló korábbi topmenedzser, a kommunikáción és az igazgatáson túl, ért-e a nevével fémjelzett borokhoz is.
|
|
A címben idézett szóösszetétel tulajdonképpen Kovács Nimród borfilozófiájának eszenciája. A „szép magyar lány Dior sminkkel” azt jelenti, hogy olyan borokat szeretne készíteni, amelyek egyszerre tükrözik az egri terroir jellegzetességeit, miközben nemzetközileg is értelmezhetőek. A céges világban 35 évet lehúzott korábbi topmenedzsernek ráadásul fixa ideája, hogy Eger (lehet) a hazai Burgundia, esetleg Piemont, de legrosszabb esetben is Oregon.
Ezért aztán mindent meg is tesz. Ma már nemcsak a Monarchia Borházon keresztül igyekszik a legjobb hazai borokkal megismertetni az újvilági borkedvelőket, de a Kovács Nimród Winery szakembergárdájával saját ízlésének megfelelő borokat készít 30 hektáros, részben a legendás Nagy-Egeden található birtokán. „A borszakma tisztább, igazabb, mint a céges világ” – állítja, és mi nem tudjuk eldönteni, vajon az egri birtokos ismeri-e ily kevéssé a magyar borvilágot, vagy mi ismerjük túlságosan kevéssé az amerikai és a magyar céges kultúrát. Mindenesetre izgatottan vártuk, hogy a Budai Borklub által a Barabás Villában megrendezett borbemutató elkezdődjön.
|
| Fotó: kovacsnimrodwinery.com |
Elsőként a 2011-es rozéval kerültünk közelebbi kapcsolatba. Mindjárt két dolog is meglepett minket. Az egyik, hogy korábban a pincészet nem készített rozét, holott a hazai gazdáknál általában a könnyen értelmezhető, friss nyári nedű alapozza meg a pénzügyi stabilitást. A másik pedig az, hogy alig találunk benne szénsavat. Ami egyrészt jelezheti, hogy szakítottak az általános trenddel, ám azt is, hogy éppen az új trend felé nyitottak. Elvégre manapság a természethű borok kedvelőinek egyre népesebb tábora éppen az olyan italokat keresi, amelyek érésébe, alakulásába csak kevéssé avatkozott bele a helyi vegyészmérnök. Asztalunknál elégedetten nyeldestek a vendégek, többen azon csodálkoztak, hogyan lehet hozzáadott szénsav nélkül ennyire friss és harapós a kékfrankos szőlőből készült rozé.
Mindjárt ezután jön egy Kovács Nimród-féle fenegyerekség, de mondhatjuk líraiabban is: tényleg mer nagyot álmodni. Mert igaz, hogy néhány évszázada még termett furmint szerte e hazában, ám azért ahhoz kell némi bátorság, hogy Tokaj és Somló mellett Egerbe is telepítsen valaki ebből a fajtából. Pláne, hogy a missziós hév a hivatalosságokat kevéssé hatja meg. Ezt a bort nem szabad sem egrinek sem nagy-egedinek hívni, mert a furmint az ottani jegyzékekben ismeretlen fajta. Tehát az Eger egyik legelitebb termőhelyéről származó, tőkénként csupán egy-két fürtöt adó szőlőből készült bor hivatalos megjelölése: „felső-magyarországi oltalom alatt álló, földrajzi jelzésű száraz bor”. Belekortyolva, a 2010-es Nagy-Eged furmint nekünk egyelőre még csak a reményről szól, ámbár azt el kell ismerni, hogy illatban már ott van a tokaji furmintok mellett. A fanyar citrusok és a friss savak miatt ez inkább a nyári esték furmintja. Bár meglehet, néhány év múlva egész más arcát fogja mutatni ez a most először bemutatott egri „vendég”. A furmint keresztapja egyébként Szepsy István, tőle származnak ugyanis a szőlővesszők. Mit mondjunk? Nem egy rossz komaság.
Az asztal körül elfelhősödő tekintetek jelezték, megjött a nagyborok belépő modellje. Érkezett is a 2008-as Chardonnay Battonage, amivel Kovács Nimród beírta magát a magyarországi legújabb kori fehér bortörténelembe. És itt újra felmerül a magyar lány dioros sminkjének hasonlata. Merthogy a pincészet úgy tud nemzetközileg is értelmezhető Chardonnay-t alkotni, hogy közben mégis magyar, és kicsit talán még egri is. Nem véletlen, hogy mindeddig ez az egyik legsikeresebb boruk. A 2007-es évjárat például Prestige Reserve díjas.
Ezt követően már sorban jöttek a vörösök: előbb a 2007-es kékfrankos, amivel kapcsolatban Kovács Nimród megjegyezte, ha már az osztrákok felépítették a kékfrankos brandjét, érdemes lenne a magyaroknak is meglovagolni a trendet – ezzel kevesen vitatkoztak ezen az estén a Barabás Villában. Majd jött a 2008-as syrah, ami nemcsak szép, de: „strapabíró fajta, könnyű termeszteni, nem úgy, mint a pinot noirt, ami elég háklis”.
|
| Fotó: boraszportal.hu |
Mielőtt azonban rátérnénk a pinot-ra, álljunk meg egy szóra a 2006-os bikavér superiornál. Sok baja van az egri borászoknak azzal, hogy megpróbálják visszarángatni a lejáratott bikavért a prémiumborok közé. Nos, ez a tétel alkalmas erre. A 2007-es pinot-nál viszont kicsit elakadtunk. Jóllehet a tulajdonos szerint neki ez a kedvenc bora, mi mégsem igen tudjuk hova tenni a már sokat emlegetett Burgundia vonatkozásában. A közel 16 százalékos alkohol mellbe vág, a bor vastag, van benne fa is bőven. Állítólag kiválóan együttműködik például a csokis szufléval, de minket ez nem hat meg. Inkább ne működjön a szufléval, de legyen egy kicsit könnyedebb, elegánsabb.
Végül lássuk az utolsó tételt: 2005-ös NJK (Kovács Nimród János nevéből). A kékfrankos, cabernet franc és merlot házasításából született bort még Pók Tamás készítette, és a vállalt feladatot szépen teljesíti: bordeaux-i stílus kevés kékfrankos beütéssel. A bemutató után kisebb vita alakult ki abból, hogy kinek mi ízlett a legjobban. A Chardonnay mindenki kedvence lett. S minket sem ért sűrű szemrehányás azért, hogy – már csak az igazán kellemes meglepetés miatt – nálunk a rozé is elvitte a pálmát.
