szerző:
I. N.

Borklubot, sőt, borvacsora-klubot szervez a Continental Hotel Budapest étterme, az Araz. Legutóbbi,nőnapi eseményüket teszteltük, amelyen szelíd, de „tökös” borkreációkkal is találkoztunk.

„Kedves Borbarát! Nőnap kapcsán ezúttal arra keressük a választ, hogy vajon a női kezek munkája érződik-e a borokon? Vannak-e tipikus jegyei a női borászoknak? Ezen az estén olyan borok kerülnek kóstolásra, amelyek elkészítéséért női borászok felelnek.” Így invitálták a klubtagokat a szervezők, és mivel minket is régóta kínoz ez a kérdés, nem tudtunk ellenállni, és ellátogattunk a múlt heti rendezvényre. Hogy milyen volt? Elég lenne annyi, hogy már egy hete csak a nőkre gondolunk. De eresszük bő lére, megérdemlik.

Az est házigazdája, Bodri Orsolya
©

Az est egyik házigazdája Bodri Orsolya, a 2011 Fiatal Borásza cím nyertese volt, így joggal remélhettük, hogy lelepleződik a nagy titok: igaza lesz-e Dan Brownnak, a da Vinci-kód szerzőjének, és tényleg a női kéz, szív, test és borkészítői tudás áll az univerzum középpontjában?

Nos, a kérdésre nem kaptunk egyértelmű választ, sőt, semmilyen választ nem kaptunk, ami azt látszik jelezni, hogy a szervezők az ízlelőbimbóinkra bízták az ítéletet. És tényleg: csupa nők által készített bort (figyelem! nem, női bort!) szolgáltak fel. A sort a csodálatos Pfneiszl-lányok shirazból készített, 2010-es Sparkelinája nyitotta meg, amit ugyan habzóborként ajánlottak, holott az gyöngyöző bor, de kicsire nem adtunk, és inkább átadtuk magunkat az ital élvezetének, valamint az amuse bouche-nak, ami egy falatka vöröstonhal volt (nem tudjuk, hím vagy nőstény).

Bodri Orsi nem a szavak embere: szerény és visszahúzódó, meglehet, a pincében lobogó hajú démonná alakul át, ám az étteremben inkább engedi a borokat érvényesülni. Kissé félénken konferálta fel kékfrankosból készített friss rozéját – pedig a Rozira sem lehet panasz: tökéletesen együttműködik a kapribogyós málnasalátával és a mellé tálalt hideg borjúsülttel. Semmi hiányérzet nem gyötör, talán csak annyi, hogy egy csipetnyi vajat tehettek volna az asztalra a kenyérfalatkák mellé.

De nem volt idő ilyesmin morfondírozni, mert máris rövid előadás vezette fel Berecz Stéphanie tokaji hárslevelűjét (a menüben Válti-dűlő szerepel, helyesen azonban Váti-dűlő) 2009-ből. A Tarcal melletti dűlő talaja löszös-andezites, és a tokaji félszáraz borok között új stílust teremtő tétel gyönyörűen kooperált a vajas kalácsos libavariációkkal (a libamájjal inkább, mint a töpörtyűvel), és a balzsam-redukcióval.

Gyengéd női kezek – konkrétan a Szél Ágihoz tartozók – készítették a Janus Pincészet „tökös” 2008-as cabernet sauvignonját. De kellett is a krakélerség a mangalicaszűzhöz, amelyet értő módon sütöttek éppen tökéletesre, a mellé tálalt paszternákkrém állagára és ízére sem lehet panasz. Az effajta tannindús bort szokták bárány mellé is ajánlani, ám ezúttal a zöldséges bárányragu-batyuhoz Bodriék 2008-as Merlot válogatását válogatták ki. A zöldségnek nem jutott túl sok szerep a bárány mellett, és a bárány sem tudta megmutatni az igazi arcát, mert a csokis lilahagymamártás uralta az egész fogást. Ami nem feltétlenül baj, mert csoki és hagyma soha ilyen szépen nem simult még össze vörösborral.

Barka Áron, a séf
©

Az ételek tekintetében számunkra az est fénypontját a következő tétel jelentette. Borjúkaraj miriggyel és póréhagyma-lepénnyel. Ellentétben a korábbi fogással itt a lepény alázatosan a háttérben maradt, és engedte érvényesülni a tökéletesre sütött borjút és a pikáns borjúmirigyet. Talán egy kicsit lehetett volna nagyobb az összhang Iványi Zsófia cabernet franc selectione (2007) és a borjú között, de az alapízek összecsengtek, kicsinykét csak a korábbiakban már megszokott szofisztikált harmónia hiányzott. Mondjuk úgy, ez inkább afféle szenvedélyes egymásra találás volt nőnapon, még hiányzott a hosszú évek során kialakuló összecsiszoltság.

Még nem ismerik elegen Prácser Hajnalka nevét, pedig a tokaji Erzsébet Pince arculatának egyik fontos alakítója. Ő állt például a literenként 154 gramm maradékcukorral nehezített 2002-es ötputtonyos aszú mögött, ami remek záróakkordnak bizonyult. Nem kérdés, hogy a bor a záróakkord, nem pedig az egyébként szimpatikus fehércsokis crème fraiche mousse a datolyaropogóssal. A bor sokkal súlyosabb, mint a mousse és erősen dominált – amit persze az étkezés végeztével egyáltalán nem bánunk.

Az este egyik tanulsága lehet, hogy nincsen nőnap (sem) férfiak nélkül: a női borászok által megalkotott nedűkhöz Barka Áron séf készített kiváló ételeket.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!