szerző:

A mai városi piacok,vásárcsarnokok áruválasztéka sajnos egyre kevésbé különbözik egy szupermarketétől. Amiért mégis jobban szeretünk piacozni, az elsősorban a személyesség. Az a kapcsolat, amit a törzsvásárló soha nem kaphat meg az állandóan változó személyzetű, eladók helyett leterhelt, ingerült árupakolókkal felszerelt áruházakban. A magunk részéről azt tapasztaltuk, hogy a hagyományos árus-vevő bizalmi viszony leginkább a savanyúságosoknál érhető tetten.

Egy rendes piacon több savanyúságos is akad, és hamar kontrollálható melyik a megbízható. Amelyik igazi termelő, annál mindig ugyanazt a minőséget kaphatjuk, nem változik az íz, ugyanannyi kerül a hozzávalókból – kaporból, fokhagymából, meg a titkos receptekben előírtakból – és felfedezhető  a csak rá jellemző árnyalata a savanykásságnak.

Többnyire – idővel ez is pontosan kitapasztalható – szinte mindegyik árusnak van valami portékája, ami a legjobb, mi kapható. Az egyiknél a savanyú káposzta, a másiknál az almapaprika, emitt az apródinnye, amott a csípős macskapöcse paprika, némelyeknél a töltött cseresznyepaprika, másoknál a cékla.

A savanyúságok legfőbb előnye olcsóságuk mellett, tekintve, hogy nem ecettel, nem beoltással, nem pasztőrözéssel, hanem természetes eljárással készülnek, hogy megőrzik a zöldségek eredeti értékeit, vitaminjait, az emésztést segítő baktériumaikat, így télen (is) nélkülözhetetlenek az egészséges táplálkozáshoz. Nagyon finomak és szinte valamennyi húsos ételhez remekül passzolnak. De akár főételnek is előléphetnek (na, ehhez kutattunk receptet). Végül és persze nem utolsósorban a savanyú léből egy-két deci remek gyógyszere a másnaposságtól háborgó gyomornak is.

A legnépszerűbb savanyú káposzta, a cékla és a csalamádék mellett közkedveltek a különféle csípős paprikaféleségek, melyek nélkül egy hurka-kolbász kombó éppoly elképzelhetetlen, mint a családapa számára a piacozás lángos és sör nélkül.

Szerencsénkre a savanyúságok természetes erjesztése élelmiszeripari – micsoda rusnya szó  –módszerekkel gazdaságosan nem megvalósítható, így a nagyiparnak maradnak az úgynevezett „ecetes savanyúságok”, melyek véleményünk szerint soha nem lehetnek olyan finomak, mint a természetes savanyítással előállítottak. Ezek a házi finomságok „megédesítik” életünket és akár otthon is könnyedén elkészíthetjük őket. Szinte az összes zöldséget lehet savanyítani, ráadásul ilyenkor télen is. Nem kell hozzá más, csak egy légmentesen zárható üveg vagy cserépedény, a tetszőleges zöldség, só, ízlés szerint fűszerek,  víz és egy meleg hely, ahol egyenletesen 20-24 fok van. 1 nap alatt beindul az erjedés, és 2 hét múlva már a saját erjesztett, egészséges savanyúságunkat fogyaszthatjuk. A legjobb fej köztük, szó szerint a káposzta. Már az alakja miatt is, de leginkább azért mert kalóriaszegény, pénztárcakimélő, valóságos téli vitaminbomba. Ha nem vagyunk restek, kovászoljuk otthon - igen, ilyenkor is remekül lehet, csak meleg kell neki.

©

 Ha teljesen érthetően restek vagyunk, akkor ballagjunk a piacra a savanyúságoshoz. S ezúttal ne a tökéletes töltött káposztát akarjuk megcsinálni. Savanyodjunk be csak úgy magában hideg vacsorához, tízóraihoz.  De ha mégis valami melegségre vágyunk, akkor dobjunk össze egy savanyú káposztás egytálat, ahogy a Sopron környéki ómamák csinálták.

Hozzávalók:

1/2 kg savanyú káposzta,

2 kis fej vöröshagyma

3 dkg zsír

10 dkg füstölt szalonna

2 alma

2,5 dl fehér bor

2 szem burgonya

1 csapott evőkanál cukor

1/2 evőkanál édesnemes paprika

pár szem köménymag

Elkészítés:

 A felkockázott szalonnát zsírjára pirítjuk az ugyancsak kockára vágott hagymával együtt. Megszórjuk a cukorral, és barnulásig (nem megégésig) tovább pirítjuk. Hozzáadjuk a savanyú káposztát, majd ráöntjük a bort (ha nem lepi el, kipótoljuk). Fedő alatt hagyjuk párolódni, ha már félpuha a káposzta, beledobjuk a negyedekre vágott, hámozott almákat, befűszerezzük, átkeverjük és végül beleszeljük a krumplikat is. Innentől max 10-15 perc, és kész kell, hogy legyen. Megkóstoljuk, ízlés szerint még sózhatjuk, ha nem elég az, ami a szalonnától van.

Megjegyzés: Van ám ennek egy kissé modernizált változata. De nem a szalonnáról mondunk le, hanem a burgonyáról, meg a cukorról. S borókabogyóval meg babérlevéllel ízesítjük, a paprikát, köménymagot elhagyva. Az almát pedig lecserélhetjük, de még jobb, ha kiegészítjük a főzés vége felé egy fél doboz, nem cukorszirupos ananásszal, ami a levével együtt mehet a káposztába. További turbózás ananász helyett: fél maréknyi aszalt vörös áfonya, magozott aszalt szilva társulhat az alma mellé.