Lassan megszokjuk, hogy jönnek-mennek nálunk világhírű séfek, s beállnak a mi világhírre érdemes szakácsaink mellé főzni. A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt viszont valószínűleg leginkább továbbra is csak nézhetjük a tévében. De ugyan rajta kívül kinek is lenne kedve laboratóriummá alakítani a konyháját, hogy kétnapos munkával elkészítse a világ legtökéletesebb krumplipüréjét. Vagy szokott másként is főzni?

 

Igen, úgy tűnik Blumenthal is tud derék  háziember lenni. Otthon viszonylag hétköznapi stílusban főz, persze nem éppen hétköznapiakat, de legalább megvalósíthatókat.  Vaskos, elegáns, csodálatosan fotózott könyv a perfekcionizmusa miatt rettegett csúcsséf otthoni praktikáit bemutató “Heston Blumenthal otthon” című kötet, amely jó ideje hozzáférhető magyarul is. Maga a kiadvány is műalkotás, akárcsak Heston remekei, csak a könyv kevésbé illékony. A fotókból pedig úgy véljük, sikeres kiállítást rendezhetnének a londoni Tate Galleryben, de minimum a New York-i Culinary Institute Of Americában, ahonnan újabban a legjobb francia konyhát vivő séfek szoktak kikerülni, Párizs leplezetlenül rosszindulatú pillantásaitól kísérve.

©

A brit rémséf persze itt sem tagadja meg magát, s nem baromfi kenőmájasból készült szendvicskrémet ajánl, hanem ilyesmik szerepelnek a fejezetekben: kagylótatár fehércsokoládé-habbal, umamileves posírozott makrélával meg quinoa szusi, de hát a nimbuszra adni kell, még egy ilyen – hestoni szemmel – végtelenül leegyszerűsített  szakácskönyben is. Ha viszont túltesszük magunkat ezeken a – mellesleg a nevük alapján a feltételezettnél sokkal könnyebben elkészíthető – fogásokon, akkor igazi gyöngyszemeket találunk: a sütőben sült ropogós-omlós burgonya, az ökörfarok vagdalt, a crème brûlée-módra elkészített csirkemájhab mind-mind olyan étel, amely problémamentesen előállítható. Bár ezt nem feltétlenül kell nekünk majd  bevallani vacsorára hívott vendégeink áhítattal vegyes irígy pillantásainak a kereszttüzében.

Amúgy többek között Blumenthal választ ad egy olyan kérdésre, amely nem keveseket hosszú évek óta (mióta többek is többet ingáznak a Csatornán túlra) gyötör: mit lehet kezdeni a britek kultikus élesztőkrémével, sörlekvárjával, vagy mi a fenével, vagyis a Marmite-tal? Mert ezt többnyire pirítósra vagy vajas kenyérre kenve fogyasztják, s nagyjából egyenlő arányban gyűlölik és imádják világszerte. Utóbbiak javára billenhet a mérleg, mert Blumenthal a Marmite-erőlevest is kotyvaszt az otthoni tűzhelyen. Tartunk tőle, hogy ez nem lenne túl népszerű nálunk, így mi egy másik, pofonegyszerű recepttől ihletődtünk. Hihetetlenül könnyű.

Ötfűszeres kacsamell filé 

2 kacsamell filé

1 evőkanál kínai ötfűszer keverék (nem kell érte spéci boltokba menni, szinte mindenhol ott a polcokon)

kevés só

kevés olivaolaj

A kacsamelleket ujjnyi vastagra felszeleteljük, sózzuk, beleforgatjuk a fűszerkeverékbe. Az olivaolajt füstölésig hevítjük egy serpenyőben, és rádobjuk a hússzeleteket. 4-5 perc alatt készre sütjük (félidőben megforgatjuk). A sütési idő lehet rövidebb is, ha kevésbé átsütve szeretjük a kacsamellet.

Köret: kevert saláta, metélőhagymás krumplipüré