Gárdisták írtak szakácskönyvet. Még hozzá a Vatikán őrzői adnak betekintést a „legfelsőbb” gasztronómiai kulisszatitkokba, 60 recepttel és némi intimitással a pápák, biborosok, érsekek ízlését illetően.

Áprilistól már angolul is olvasható lesz a  The Vatican Cookbook (A Vatikán szakácskönyve). A nyilván hazai közérdeklődésre is számot tartó kiadványt a pápai testőrség, a Svájci Gárda három tagja írta.

Az olasz, német és spanyol nyelvű változata után hamarosan angolul is debütál a szakácsként is kiváló pápai testőrnek, David Geissernek és két kollégájának, Erwin Niederbergernek  (őrmester, eredetileg cukrász) illetve Daniel Anrignak (2008-2015 között a pápai testőrség parancsnoka volt ezredesi rendfokozattal) kulináris bestsellere. A könyv eredetileg olaszul két éve, Buon Appetito (Jó étvágyat) címmel jelent meg, s az első számú szerző, a jelenleg 26 éves David Geisser harmadik könyve.

©

A kötet természetesen több mint receptkönyv, a benne megtalálható 60 étel leírása és elkészítése mellett a Vatikán, a pápák, bíborosok, érsekek és a testőrség tagjainak asztali intimitásaiba, hétköznapi életébe is beavatja a természetes kíváncsiságot tápláló kívülállókat. Az ételek között az egyszerűtől a fenségesig megtalálható a gnocchi, a párolt sertéssült és egyéb gazdag húsok kínálata, a sajttorta és a sütemények, míg italként a különféle likőrök.

 Három pápa, a jelenleg regnáló Ferenc, elődje XVI. Benedek és a legnagyobb szimpátiát élvező, immár szentté avatott II. János Pál kedvenc ételeit nemcsak megismerhetjük, hanem a receptek alapján magunk is elkészíthetjük (ehhez pedig ösztönöznénk a könyv magyar kiadását is – a szerk.)

Megtudhatjuk, hogy az egyébként nagyon puritán Ferenc pápa azért nemcsak maté teán – amit maga is szívesen elkészít – és az általa sokat emlegetett olasz pizzán él, hanem a napi ima mellett szereti a finom ételeket is. Az egyházfő egyébként maga is ért a sütéshez-főzéshez, s argentinként kedvence a colita de cuadril – a fartő –, s a dél-amerikai ország nemzeti étele, az asado. Ezt a „húsegyveleget” főként marhahúsból, különböző belsőségekből, fűszeres kolbászfélékből, véres hurkából készítik, de a meghatározó összetevői között megtalálható a borjúmirigy (achura) is. Roston sütik vagy grillezik a húst, eredetileg a nyers marhahátszínt vagy a sertésoldalast különösebb fűszerezés nélkül, egyszerűen csak sózzák. De a Szentatya az ennél sokkal egyszerűbb, s a gyomornak is könnyedebb ételféleséget, az empanadát, a húsos-zöldséges raguval készült argentin tésztapárnákat imádja a legjobban, még hozzá paprikasalátával. Desszertként pedig szívesen fogyasztja a dulce de lechét, a nádcukorral készült karamellizált tejkrémet.

A pápaságtól visszavonult Benedek a bajor ételeket részesítette előnyben, jellemzően a bajor módra sütött húst, míg János Pál pápa lengyel szülőföldje tészta- és káposztaalapú ételeit favorizálta. Az ellene elkövetett 1981-es merénylet után diétára fogott egyházfő követte az étrendi előírásokat, csupán a pierogival – lengyel pirog, töltött tészta – tett kivételt, a legenda szerint ennek tulajdonította felépülését.

Míg a Vatikán más papi főméltóságai közül többen az olasz konyhához szoktak, így a nálunk is ismert gnocchi, és a saltimbocca a la romana, a római zsályás borjú jelenti számukra a legnagyobb asztali örömet. Erre esküszik a könyv szerzői közül Daniel Anrig ezredes is, aki szerint az olasz konyha a legjobb a világon. Végül, de nem utolsó sorban, a Svájci Gárda több mint öt évszázados „erőnléti” ételére is fény derül: étrendjükben hetente többször is szerepel a párolt lencse.