Savanyú a csokoládé: megjött a chipsadó, felbolydult a piac

Tudatlanságban tartott gyártók, új receptúrák, felbolygatott piac egyfelől, bizonytalan bevételek és veszélyben lévő népegészségügyi célok másfelől – így áll a „chipsadó”, a népegészségügyi termékadó (neta) a bevezetése küszöbén.

Csütörtöktől hatályos a chipsadóról szóló törvény (lásd erről keretesünket), melyet „a népegészségügyileg nem hasznos élelmiszerek fogyasztásának a visszaszorítására” fogadtak el júliusban. A gyártók panaszkodnak, hogy a törvény pontatlan, a végrehajtási utasítás a nyári szünet alatt nem született meg, így sok esetben csak vélelmezik, hogy mit gondolhatott a jogalkotó.

Tudomásunk szerint az érintett élelmiszerfeldogozó iparágak külön-külön, a márkanévtulajdonosok pedig az egyik nagy nemzetközi adótanácsadó közreműködésével is igyekeztek az illetékes minisztériummal értelmeztetni, hogy mit kell tenniük, ha végre szeretnék hajtani a jogszabályt, de észrevételeikre, jogalkalmazói kérdéseikre hivatalos választ nem kaptak.

Iparági forrásunk szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz, az pedig a minisztériumhoz passzolta a kérdéseiket, így forrásaink csak remélni merték, hogy "ha már más esetben volt visszamenőleges jogalkotás, akkor ennek a törvénynek a hibáit is ki lehet majd visszamenőlegesen javítani”.

Fotó: Túry Gergely

Hátrányban a kkv-k

Alapkérdések nincsenek rendben: az adókötelezettség szempontjából vízválasztó például a termék só-, cukor-, illetve koffeintartalma. Ám azt, hogy ellenőrzéskor mit vesznek alapul: a gyártmánylapon vagy a termék csomagolásán szereplő adatokat, illetve ezeknek az adatoknak a valódiságát ki és hogyan ellenőrzi, lesz-e szúrópróbaszerű „vegzálás”, nem lehet tudni. Ugyancsak homályban marad, hogy az adót milyen soron kell fizetni.

Aggódnak a hazai félkésztermékgyártók. A törvény szerint „chipsadót” az első magyarországi, áfafizetési kötelezettségel járó értékesítés után kell fizetni. Eszerint például az a magyar csokoládébevonat-gyártó, amely alapanyagot szállít a Túró Rudiba, hátrányba kerül külföldi versenytársával szemben, akinek ilyen kötelezettsége nincs. Az érintettek meg vannak győződve, hogy nem ez volt a törvényhozó szándéka – de ezt a problémát sem sikerült még időben kezelni. A magyar iparági kkv-kat sújtja egyébként talán legjobban a törvény: míg a multinacionális cégek adózásukat a telephelyeik között optimalizálni tudják, a kizárólag Magyarországon tevékenykedő magyar tulajdonú cégeknek erre nincs módjuk.

Több olyan termék is a törvény hatálya alá tartozik, melyek a tulajdonságaik alapján a jogszabály népegészségügyi célját szolgálják: például egyes diabetikus csokoládék, amiket cukorbetegek is fogyaszthatnak, vagy olyan ételízesítők, amiket kifejezetten a só helyettesítésére gyártanak.

Új puszedlik

Az érintett cégek próbálnak alkalmazkodni a helyzethez: chipsgyártók, sós magvakat fogalmazók olyan termékekkel készülnek piacra lépni, amelyek kevesebb sót tartalmaznak, így nem kell utánuk netát fizetni – számolt be a Figyelő. De valószínűleg mások is receptúramódosításon törik a fejüket. Az egyik enegiaital-gyártó szeptember elsejére – a törvény hatályba lépésének a napjára – például nagy bejelentéssel készül.

A  gyártással furmányoskodni nem minden cégnek adatik meg: egyeseknek jobban kell tartaniuk attól, hogy ez visszaüt a fogyasztásra, vagy a kólák esetében például elképzelhetetlen, hogy dobják a régi receptúrát. Az édesipari gyártók vannak talán a legnehezebb helyzetben: a csokoládékba legalább 50-55 százalékos kakaótartalom kell, hogy a cukortartalom a megfelelő szintre csökkenjen – ez már az étcsoki kategória, a magyar fogyasztó pedig köztudottan édesszájú. Kekszek, ostyák, puszedlik és társaik esetében kijöhetnek light-verziók, de ezeket kitalálni, tesztelni és bevezetni nem megy olyan gyorsan, mint a mogyorótól megvonni a konyhasót.

Fotó: Túry Gergely

A törvény a megkérdezettek egyöntetű véleménye szerint már az adó megjelenése előtt torzította az iparágak mindennapjait:  a nagy kereskedelmi láncok nyáron feltöltötték a készleteiket, az egyik csokoládégyártónak például augusztusban háromszor akkora volt a forgalma, mint korábban. Nyilván októberben, amikor normálisan a legnagyobb a pörgés, most korántsem lesz annyi megrendelés – ez a hajtás az extraköltségeivel pedig inkább a kereskedelmi láncoknak, nem pedig a gyártóknak éri majd meg.

Se pénz, se egészség

A legnagyobb baj sokak szerint azonban az, hogy az elmúlt években szinte az összes szegmensben erősödött a megbízható alapanyagú, jó minőségű termékek, illetve az egészséges összetételű élelmiszerek részaránya. A vásárlók kezdték megérteni, hogy mi a jó minőség ára. A termékadó viszont bizonyos mértékig nemcsak a feketekereskedelmet erősíti, hanem várhatóan a legális, de olcsóbb termékek iránti igényt is – ami ellentmond a törvény eredeti céljának.

Emellett az is kérdéses, hogy a „chipsadó” behozza-e Széll Kálmán-terv által elvárt 20-40 milliárdot, amiből többek között a orvosi rezidensek itthon tartását támogatnák.